White Collar címkéhez tartozó bejegyzések

White Collar – 1. évad – csalás és elegancia New Yorkban

White Collar – 1. évad
(White Collar)

Anno már a pilotnál is lelkendeztem a sorozatért, de a 17 részes évad alatt nem kellett nagyot csalódnom. Való igaz, hogy hullámzó volt, hiszen találkozhattunk nagyszerű és elég gyenge résszel is, de mégis az előbbiek voltak túlnyomórészt, így a megítélése elég pozitív a részemről. Jó karakterek és remek kapcsolatok, ügyes átívelő szál és humor jellemezi a sorozatot, s remélem még lesz 2. is.

Az alapszituáció változatlan, hiszen Neal Caffrey, műkincshamisító és -tolvaj együttműködik az FBI ügynökével, Peter Burke-kel, s közben elfognak számos bűnözőt, a gyilkostól a csalóig mindenkit. Az átívelő szál pedig Neal szerelmével, Kate-tel kapcsolatos, akit valaki elkapott, s a szélhámos szaktudását szeretné felhasználni. A terv végrehajtásában segítségére van Mozzie, a mindenes társ és Alex, a bájos orvgazda.

A szálakat szépen megoldották, hiszen élvezhetően kombinálják az átívelő szálat és az éppen aktuális ügyet. Emiatt elég a 17 rész, többel már nagyon széthúzták volna a történetet. A kisebb ügyek színvonala viszont jelentősen változó. Néha sikerül különösen jól megírniuk, míg máskor teljesen idiótának nézik a nézőt, s ez rányomja a bélyegét az egészre. Nem mindig sikerül okos bűnözőket írniuk, bár valójában ez lenne a sorozat értelme, de néha nagyot esik a minőség.

A karakterek viszont folyamatosan jól teljesítenek. Burke és Caffrey között hihetetlen összhang és dinamika van, amit jól kihasználnak. Az egymás közötti játék mindig humoros és mosolyogtató jeleneteket ad, ezzel megteremtve az alaphangulatot. Az első részből kiírták az újoncot, s helyére egy másik hölgy érkezett, de Burke csapata inkább csak háttérként funkcionál Neal ténykedései mellett, s nem fektetnek túl nagy hangsúlyt rájuk. Ezzel szemben Moz végig jelen volt, s ráadásul vidám jelenetek kötődnek hozzá.

A hangulat kimondottan nem drámai, sokkal inkább a humoros, vidám és feelgood légkör mentén van, de Neal figurája jelentősen megalapozza ezt. Az ő elegáns és sármos karaktere folyamatosan uralja a teret, még ha olykor drámaibb jeleneteket is írnak rá. A színészek remekül teljesítenek, főleg Matthew Bomer és Tim DeKay, akik kvázi kétszereplős sorozatot teremtenek az egymás közötti kémiával.

Engem megnyert magának a sorozat, ezzel a mosolyogtató és szélhámoskodó világgal, mellyel tényleg minden adott a jó sorozathoz. Olykor kicsit eltértek a céltól, és gyengébb részeket is szállítottak az írók, s remélem a következő évadban ezt valahogy kiküszöbölik. A végére a cliffhangerrel várakozást teremtettek, így nekem 8/10 ez az évad.

Reklámok

White Collar – 1×01 – nyomozás élvezhetően

White Collar
(White Collar)

Az epizód után az volt az első gondolatom, hogy “jaj, ne, már megint egy nézős sorozat”, ugyanis ez engem megvett magának. Sikerült úgy feldobni a nyomozást, hogy a közeljövőben is folytassam, és most érzek annyi lehetőséget benne, hogy ne csak tervezgessem, mint a Castle esetében, ami jó volt, de a későbbiekben nincs annyi benne, ami folyamatosan fel tudja dobni a nyomozást. Most megvolt.

Az alapsztori olyasmi, hogy van egy bűnöző, aki az értelmesebb fajtából került ki, tehát három évig kergették, mire elkapták, és aztán hirtelen megszökik. Újra elkapják, míg végül alkut köt az őt elkapó FBI-ossal, tehát tanácsadó lesz az ügynökségnél, mivel olyan eszes. Innentől kezdve együtt nyomoznak, rögtön egy műkincshamisító után erednek.

Ami az egészet nézhetővé teszi, azok egyértelműen a karakterek. Sikerült olyan duót összehozni, akik között a dinamika megfelelően, sőt kimondottan élvezetesen működik. Maga a szélhámos is olyan profi, magabiztos megjelenéssel van, hogy feldobja a légkört, de az ügynök is mosolyra fakaszt bizonyos pillanatokban. A többi karakter, lényegében a többi ügynök (vagy csak a nő?) kellemesen lett megalkotva, s ha a későbbiekben tovább boncolják őket, akkor csak jobb lesz.

A humor, vagy nem is feltétlenül humor, hiszen nem nevettem, vagy nem estem le a székről, de a légkör remek. A feelgood, szinte vidám légkör viszont egy kicsit csökkenti a dráma súlyát, de ez nem biztos, hogy baj. Majd feltehetően látni fogunk még némi szerelmet, meg személyi drámát, de nem feltétlenül szükséges igazi mélységekbe merülni, mert nem lenne indokolt, és elütne a többi résztől.

A nyomozási rész az egy órás epizód ellenére nem volt túl komoly, de ez felróható az első rész kötelességeinek. Alaptörténet, karakterek bevezetése megtörtént, a nyomozásra már annyi idő nem jutott, talán emiatt indokolt az FBI idiótasága, mivel szinte már zavaró volt, hogy mindent a csaló talál ki, és úgy éreztem, mintha amatőrök kapnának ügynöki jelvényt. Majd később ez még javul, remélem.

Nem akartam szeretni, és gondolkodtam, hogy meg sem nézem, mivel nyomozós, és úgy sem fogom folytatni, de ez jó volt. Az az egy óra hamar eltelt, észre sem vettem, de azért remélem beáll a 40 perces részekre. A karakter további kibontásával és izgalmasabb nyomozással hamar nagyszerű sorozat lehet belőle. Hetiben mindenképp folytatom, a pilot legyen 8/10.