Where The Wild Things Are címkéhez tartozó bejegyzések

Ahol a vadak várnak

Ahol a vadak várnak
(Where The Wild Things Are – 2009)

Erről a filmről elég sok jót hallottam, ezért is kezdett el érdekelni. Ennek ellenére sokáig halogattam a megtekintését, pedig nem kellett volna, ugyanis kimondottan kellemes film. Szívet-melengető történet, de ezalatt némi szomorúsággal és magányossággal. Mélyebb mondanivalót fejteget egy aranyos történet alatt, mely valójában csak egy mese, de sokkal inkább szól felnőtteknek, mint gyereknek, hiszen a szőrmókok alatt igazi gondolatok is rejlenek.

A film egy kisfiúról szól, név szerint Maxről, akinek a helyzete nem éppen tökéletes, de valójában csak a fiú gondolja így. Édesanyja egyedül neveli a nővérével, így nem jut elég idő rá. Az egyik veszekedés után elszökik otthonról, s egy szigeten köt ki, ahol hatalmas, furcsa és vad lények élnek, mint egy nagy család. Maxet a királyukká teszik, s velük tölt néhány napot, de végül rájön, hogy a család a legfontosabb.

Az előzetesek alapján én jóval vidámabb és mosolygósabb filmre számítottam, de a végeredmény nem lett ilyen feelgood. Sokszor önti el a filmet a szomorúság, a bánat vagy éppen az egyedüllét érzete, s a szívmelengető képsorokból elég gyakran érződött lehangoltság és feszültség. A film vége felé elszabadulnak az indulatok, s ezzel együtt minden probléma és érzelem is kitör, így lesz igazán sötét és mély a film.

A vad karakterek remekül lettek megalkotva. Mindannyian Max egy való világbeli ismerősét, vagy önmagának egy tulajdonságát jelképezi. Közülük Carol áll legközelebb a fiúhoz, hiszen lényegében ő a vad megfelelője, így jól tükrözi Max összetett személyiségét is. A többiek inkább csak eltúlozva vannak jelen, mint egy-egy eltúlzott változat. Közben megszólalnak a mélyebb mondanivalók is, a családról vagy a belső szenvedélyről és vadságról.

A megjelenítése hihetetlenül jó lett. A vad dolgok kimondottan érzelemdúsra, kifejezőre és szerethetőre sikerültek, melyhez a vizuális megvalósítás tökéletes illik. A zene ezzel együtt remek lett, mindvégig illeszkedik a hangulathoz és eseményhez. A vadak hangjai olyan nevek lettek, mint James Gandolfini, Catherine O’Hara, Forest Whitaker vagy Paul Dano.

A film egyben fantasztikus, érzelmes, megható és elgondolkodtató. Igazi mese az álmokról, s a minket körülvevő világról, melyhez szép vizualitás és zene társul. Sajnálom, hogy eddig nem láttam, de még biztos, hogy újranézés lesz belőle, jóval többet tud adni, mint amit egy nézésre felfogtam. Így nekem 8,5/10.

Reklámok