Tim Burton címkéhez tartozó bejegyzések

Alice Csodaországban – Disney film Burtonnel

Alice Csodaországban
(Alice in Wonderland – 2010)

Tim Burton eddigi munkássága mindenképpen a kedvenceim közé tartozik, ezért nagy várakozással néztem a rendező legújabb munkája elé. A kezdeti képek és trailerek bizakodásra adtak okot, azonban a film megtekintése után egy kicsit csalódtam, hiszen nem egészen az volt, amit vártam. Ennek ellenére szórakoztató mese, amely ezúttal tényleg a fiatalabb nézőket célozza meg, mondhatni gyerekes, még ha maradt is benne némi sötétség.

A klasszikus Alice-történet feldolgozása maga a sztori. Alice visszatér Odaországba, azonban már nem fiatalon, hanem a házassága előtt. Azonban a csodás hely, már nem annyira lenyűgöző, mint legutoljára. A lánynak küldetése van: le kell győznie a Vörös Királynőt, aki átvette az uralmat a világ felett. Azonban az ellenállásnak, élén a Fehér Királynővel és a Bolondos Kalapossal van egy terve, mellyel újra rend lehet a varázslatos világban.

Maga a film szép, látványos, de nem elég “beteg”, mint ahogy az elvárhattuk volna. Nincs rendesen felépítve az egész, sokkal inkább sikerült gyerekesre és kommerszre. A tanulságot gyakran, szinte már zavaróan sokszor hangoztatják és sulykolják a nézőkbe, mely így jelentősen veszít a kezdeti lendületéből. A két világ közötti hasonlóság és eltérés remekül be van mutatva, s olykor még a karaktereket is megtaláljuk mindkét világban, mely kellemes színt visz a történetbe.

A figurák azonban nem elég kidolgozottak, nem lesznek számunkra többek, mint papírmasék, kivételt képez ez alól Alice, aki fűző nélkül lázadó fiatalból komoly harcossá válik a szemünk előtt. Az ő motivációt szépen kifejtik, mások azonban jelentősen háttérbe szorulnak. Ennek ellenére szereznek mosolyogtató és humoros pillanatokat, különösen a Kalapos, a Vörös vagy Vigyori, a macska. Azonban a végeredmény nem elég sötét, túlságosan gyerekesre és Disney-sre szabták a filmet.

A látványorientált valóság megjelenítése viszont tökéletes. A poszt-apokaliptikus világ minden növényével és szereplőjével együtt remekül lett összehozva. Szürreális és izgalmas, mint eddig megszokhattuk. Az élő szereplők és az animáció tökéletesen egybeolvadt,  hozzá kitűnően illenek a jelmezek, melyek az élő alakokat is mesebeli változtatnak. A jó színészek is segítik az élményt, mentik amit lehet, hiszen Johnny Depp Kalaposa és Helena Bonham Carter Vörös Királynője uralja a vásznat, nagyszerűen teljesítenek most is, bár mellettük jelen van még Mia Wasikowska, Anne Hathaway, Crispin Glover is, hogy a hangokról (Alan Rickman, Michael Sheen, Stephen Fry, stb.) ne is szóljak.

A rendező sötét, bár Disney-elemekkel dúsított látomása nem lett tökéletes élmény, még ha a színészek és a látvány adott is az élvezethez. Azonban mellett a történet üres, nem elég fantáziadús és nem illik tökéletesen a rendező gótikus rémmeséi közé. Talán túl nagyok voltak a várakozásaim, vagy mást vártam, de nálam nem lett az év győztese, csak 7,5/10 pontot tudok rá adni. Varázslatos és lenyűgöző, de nem elég burtoni.

Reklámok

9 – utópia rongybábukkal

9
(9 – 2009)

A film, amelyet Tim Burton producersége adott el. Valahogy így lehetne jellemezni a korábbi rövidfilmből készült alig másfél órás animációt, s talán nincs is másként. Shane Acker rendezte, ahogy a 2005-ös rövidfilmet is, de ami fontosabb, s nevesebb, az Tim Burton neve a producerek között. Azonban a film legnagyobb gondja a forgatókönyv, ami valahogy nem jött ki jól. Sokkal több potenciál van a filmben, s így kár, hogy csak ennyit kaptunk.

Egy disztópikus jövőt láthatunk, ahol az emberek kihaltak egy globális háború után, azonban a világon még él egy tudós által létrehozott 8 rongybábú, és néhány gép, aki őket fenyegeti. Ekkor kel életre 9, az utolsó baba, aki felbolygatja az eseményeket, és kiderül, hogy nem lehet a túlélést csupán menekülésre feltenni, főleg akkor nem, ha a barátaink veszélyben vannak.

A legnagyobb probléma pont a szűkre szabott, kevesebb mint másfél órás játékidő. A történetet nem igazán sikerült kibontani, s a karaktereknek sem volt elég idejük kibontakozni. Nem ismertük meg teljesen ennek az apokaliptikus világnak a létrejöttét, csak kimondottan amennyit szükséges volt. Engem érdekeltek volna a múltidéző visszaemlékezések, vagy legalább a történet kicsit tovább nyújtása.

A forgatókönyvben lévő lyukakat illett volna kompenzálni legalább a látvánnyal, ami részben sikerült is. Nagyon szépen alkották meg a karaktereket, vagy a világot, azonban én hiányoltam az egész világot áttekintő képsorokat. Amennyit láthattunk, mindenhol törmelék, roncs és holttest van, de a nagyobb képekről hamar elkapták a kamerát.

Nem volt igazi hangulat sem, talán pont ezek miatt az elmaradt képek miatt. Meg lehetett volna teremteni egy kicsit nyomasztó, szomorú, utópikus hatást, de ez nem mindig sikerült. Az akciók pörgése mellett nem nagyon hagyták, hogy kicsit elmélkedjünk is, és ez nem feltétlen volt szerencsés. Az animációs film sablonjai nem érvényesülnek, ez kimondottan nem mese, sokkal inkább a Coraline-hoz lehetne hasonlítani.

A rövidfilmet is érdemes megnézni, mert elhozza kicsiben a filmet, de a nagy testvére sem rossz a maga nemében. Kicsit kevésnek éreztem, örültem volna, ha tovább viszik a történetet, és kicsit jobban kifejtik a gondolatokat, de a nagyszerű látvány nem tudott mindenért kárpótolni. Több is lehetett volna benne, talán egy kicsit nagyobb költségvetéssel, de ez így most csak 6,5/10, így is sokat kapott az érdekes alapfelvetésért.


Néhány film #20 – egy jobb és egy rosszabb

South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan – 5/10
(South Park: Bigger, Longer and Uncut – 1999)

A Simpson családdal ellentétben, South Parkot szoktam nézni. De igazából a sorozat nem áll a kedvenceim között, azért mégis jó néha nézni. Tudom, hogy ’99-ben készült, tehát valahol a 3. évad körül, így még nem volt olyan kiforrott a South Park stílusa, de azért ez túlzás. A filmmel az volt a legnagyobb baj, hogy egy kis 20 perces epizód porig alázza.

South Parkból elég 20 perc, lehet a tanulság. A történet annyi, hogy a gyerekek megnézik az új Terence és Phillip filmet, s innentől kezdve elkezdenek borzalmasan káromkodni. A szülők pedig a két színész hazáját, Kanadát hibáztatják. S innentől kezdve háborún át a Sátánig minden és mindenki előjön. Alapjában véve ennek így is kellene lennie, hiszen a SP-től megszokhattuk, hogy költői túlzásokba esik, de ez már neki sem áll jól. Annyira elrugaszkodnak mindentől, hogy rossz nézni.

Emellett a poénok többsége rémesen gyenge volt. A 80 perc alatt annyit, vagy annyit se nevettem, mint máskor 20 perc alatt. Bár tény, hogy alapjában véve nem rajongok a SP-os poénok többségéért, de a fingós-halálos-meleges poénokon túl nem jutottunk. Pedig a 80 perc alatt lett volna rá idő. A poénok nagy részével az volt a baj, hogy minden adandó alkalommal elsütötték őket, vagyis úgy 5 percenként.

Engem folyamatosan zavartak az állandóan felcsendülő dalok. Ez egy musicalben természetes lenne, de itt nagyon nem. Ha a Sátántól kezdve Meleg Al-ig mindenki énekel, ott már gondok vannak. Rémisztően zavaróak és feleslegesek voltak. Tudom hogy paródia (vagy mi) akar lenni ez a film, de túl sok mindent akartak beletenni, s végén valami káosz lett belőle. Örülök, hogy nem készült több mozifilm.

Karácsonyi lidércnyomás – 9/10
(The Nightmare Before Christmas – 1993)

Tim Burton egy kissé régebbi remekműve A halott menyasszony elődjenként. Ugyan Burton nem rendező, hanem író volt, azért észre lehet venni a nyomát a munkában. Ünnepföldön járunk, ahol ajtókon át eljuthatunk mindenféle ünnep helyszínére. Húsvétvárosban a húsvéti nyuszi boldogan elven, Karácsonyvárosban a Mikulás készül a következő Karácsonyra, és Halloweenvárosban minden ijesztő.

Éppen Halloween utáni nap járunk Halloweenvárosban, ahol már készülnek a következő ünnepre. Azonban a fő rémisztő, a legnagyobb félelmet keltő alak, Rosszcsont Jack letargiában van, ugyanis nagyon unja a rémisztést. Valami újra vágyik, valami sokkal érdekesebbre. Sétálás közben ráakad az ünnepfákra, és átsétál Karácsonyvárosba… érdekesnek hangzik. Nem túl bonyolult, de a történet mindenképpen némi érdeklődésre ad okot.

Az egész film nagyon hangulatos, a színek a helyén vannak, a dalok (ugyanis elég gyakran felcsendülnek) remekek, miközben a látvány kissé régimódi, de megszokható, és az egész film szórakoztató. Belesétálunk egy mentőakcióba, egy szerelmi szálba, miközben a hadsereg lövöldöz, tehát valahogy minden olyan szórakoztató.

A látványvilág kissé fura lehet első ránézésre, mivel bábhatást kelt, és valahogy kitűnik, de 10 perc után nagyon meg lehet szokni. A színek egyébként remek összképet mutatnak. Igazából ez egy jó film, szórakoztató, olykor humoros, és kissé morbid. Megéri megnézni.


Néhány film #9

A halott menyasszony – 9/10
(Corpse Bride – 2005)

Tim Burton. Valakinek ez már garancia egy jó filmre. A történet kellemesen Tim Burtonös, és remek. Persze nem kell nagy dolgokra vágyni. Victor és Victoria esküvőre készül, de egészen az esküvői próbáig nem látják egymást. Érdekházasság ez, de a probléma ott kezdődik, hogy egyik családnak sincs pénze, s az esküvőtől remélik a megváltást. Azonban Victor belezavarodik az eskü szövegébe, és az erdőbe megy kiüríteni a fejét, és gyakorolni. Végül egész jól megy neki, és felhúzza a jegygyűrűt egy száradt ágra. Azonban az az ág, valójában egy halott asszony keze…

A történet játszódik a holtak birodalmában is, s ez már rögtön okot ad a humoros jelenetekre. Remek ábrázolás jellemzi a filmet, s sokszor ez teszi végtelenül humorossá, s egyben bizarrá. Oscarra is jelölték (A vándorló palotával és a Wallace és Gromit filmmel együtt, míg végül az utóbbi nyert. valamikor írtam is róla), bár végül nem kapta meg. Mit mondjak még? Tim Burtoni ábrázolás, humor, film. Ó, és mellesleg animációs filmről beszélünk.

Szex és New York – 7,5/10
(Sex and the City: The Movie – 2008)

Carrie, Miranda, Charlotte és Samantha legújabb kalandja a filmvásznon. Aki ismeri a Szex és New York sorozatot, annak nem sok újat tud mutatni. Igazából ez a legnagyobb probléma a filmmel. Ott a 135 (!) perc játékidő, és nem tud mit kezdeni vele. Egyszerűen nem tudnak újat mutatni. A színészek a régiek, a történet hasonló.. Végig olyan érzésem volt a nézése közben, hogy néhány sorozatrészt raktak egymás után. Története: Szex és New York, és ebben benne van minden.

Igazából nem akarom részletezni, hiszen spoilerekkel tudnám már az alapsztorit is leírni. Legyen elég annyi, hogy a történet ott folytatódik, ahol a sorozatnak vége lett. Aki már látta, az tudja honnan. Aki még nem, annak meg spoileres lenne leírni. A megszokott bonyolódó történet mellett megkapjuk a szokásos SatC happy andet, és a megszokott SatC poénokat. Igazi csajos film (akkor én minek is néztem? jaigen. én is tudtam élvezni). Kicsit sokalltam elsőre a 135 perc játékidőt, de elég hamar elszalad, s igazából üresjárat sincs benne túl sok. Kellemes délutáni kikapcsolódás lehet, bár a sorozat ismerése, akár nagy vonalakban is, de jól jöhet.


Néhány film #3

Juno – 4/10
(Juno – 2007)

Amerikának tetszett, nekem kevésbé. Történet meglehetősen egyszerű, de fogjuk rá hogy érdekes. Fiatal lány terhes lesz, és mivel abortuszra nem tudja rávenni magát, így marad az örökbe adás. Az egész egy tinifilmnek álcázott családi ömlengés volt. Színészi játék határozottan jó volt, bár nagy nevek nem hemzsegtek benne, de minden negatívum ellenére volt egy remek hangulata, ami elég sokakat megragad. Azt hiszem érdemes megnézni, de egyszer elég.

I.e. 10 000 – 6/10
(10,000 B.C. – 2008)

A Jurassic Park után történelmi hűségen már meglehetősen felesleges fennakadni, de azért megteszem. Legjobban az lepett meg, hogy míg az egyik törzs vadászgat, addig a másik hajókat épít, fémet munkál, és piramist épít. Ez nekem fura. Más hiba is volt benne, de felesleges emlegetni. Az egész film a látványra épült, mivel egyedül abban jó.

Történetileg nem túl erős, mondhatni gyenge. Valahogy az egész kiszámítható, és unalmas. Egyedül a ‘látványorgiáért’ érdemes megnézni, mert tényleg szép. Emiatt a színészek háttérbe szorulnak, s telepakolják őket felesleges párbeszédekkel. A látványon kívül másért nem igazán éri megnézni.

Charlie és a csokigyár – 9/10
(Charlie and the Chocolate Factory – 2005)

“Tim Burton egy állat” alcímmel van kritika róla az sg.hu-n, és én sem tudok mást mondani. Egy ilyen ‘mesét’ alkotni művészet. Adott egy nagy csokigyár, ahova néhány szerencsés gyerek bejuthat, és ajándékot kapnak. Adott még egy elég szegény, de boldog gyerek, aki sokadik próbálkozásra ugyan, de a szerencsések közé tartozhat. A csokigyár tele van meglepetésekkel, s a végén csak a legkevésbé romlott maradhat. Johnny Depp önmagában nagyot alkot, mint a gyár vezetője, s az elsőfilmes gyerekek is jók.

Humorfaktor erős, hiszen eredetileg gyerekeknek tervezték, és itt tényleg lehet röhögni. Látvány szintén remek. Nincs telezsúfolva, csak egyszerű kiegészítést alkot -remekül. Érdemes megtekinteni. Először 8 és felet adtam rá, majd 9-et. Valami hiányzik belőle, de nem tudom megmondani, hogy mi. Talán az egész mese jellege rontja le…