The King’s Speech címkéhez tartozó bejegyzések

A király beszéde – színészek a dadogós királyért

A király beszéde
(The King’s Speech – 2010)

Amikor először a filmről hallottam, valamilyen oknál fogva egyfajta politikai drámát képzeltem el, amolyan Frost/Nixon hangulatban. Azonban némi utánaolvasás után nagy meglepetésemre kiderült, hogy A király beszéde közel sem a politikáról szól, de még csak nem is a klasszikus értelemben vett dráma. A film megtekintése után viszont bizton állíthatom, hogy ez nem gond, sőt, így is tökéletesen működött és nem véletlenül lett az Oscar-díj egyik nagy esélyese.

A királyi család tagjainak tudniuk kell jól beszélni. György, a yorki herceg problémákkal küzd e téren, dadogása súlyosan akadályozza. Szerencséjére nem ő a trónvárományos, így nem kell az egész nemzet előtt szónokolnia túl gyakran, de még így is kínos pillanatokat él meg egy-egy beszéde során. Azonban a király halála után trónra lépő örökös nem felel meg kormánya elvárásainak, ezért Györgynek kell a helyére lépnie, tehát kénytelen lesz beszélni is. Miután a hagyományos kezelési módok nem válnak be, a felesége felkeres egy logopédust, aki talán képes lesz segíteni a jövendőbeli királynak.

Nem véletlenül említettem most sem az Oscar-jelöléseket. A nyertesekkel lehet egyetérteni vagy épp az ellenkezőleg, de az biztos, hogy a jelöltek között értékes filmek akadnak. A király beszédével sincsen ez másként: jó film, köszönhetően a kiváló rendezésnek, a korrekt történetvezetésnek és a zseniális színészi játéknak. Lassú tempója mellett sem válik unalmassá, témája mindvégig érdekes és élvezetes marad, nem lesz sem banális, sem túl érzelgős, annak ellenére, hogy erre gyakran adódna alkalom. Profi kivitelezésében nincs hiba, ügyesen ötvözi a kosztümös elemeket a történelmi mondanivalóval.

Főszereplő karaktere hamar szimpatikus lesz, átérezzük problémáit és együtt szorítunk vele kényes helyzeteiben. A film angolos humora mellett könnyedén bontakozik ki a logopédus és a királyi sarj közti kapcsolat, mely mellé a politikai helyzet súlya adja a komoly vonalat. A kicsit kimért stílusát remekül feldobja a hangulatos és részletgazdagon kidolgozott környezet, mely szépen bemutatja a század első felének világát, melybe tökéletesen illeszkedik a feleség és a kormány többi tagjának viselkedése.

Alexandre Desplat zenéje kellemesen aláfesti a jeleneteket, melyekbe igazán életet nem a forgatókönyv visz, mely talán túl rideg légkört teremt, hanem a színészek. Colin Firth játéka egyértelműen kiemelkedő, VI. György megformálása hibátlan. Mellette Geoffrey Rush hasonlóan színvonalasan alakítja a logopédust, míg a király feleségének bőrébe a finom arcjátékkal remekelő Helena Bonham Carter bújhatott. Érdemes megemlíteni a többi kiváló angol színész nevét is, akik kitűnően egészítették ki a trió bravúrozását. Michael Gambon, Timothy Spall, Guy Pearce és Derek Jacobi alkotják a mellékszereplők javát.

Remek alkotás A király beszéde, azonban minden kiválósága és profizmusa ellenére sem rendkívül kiemelkedő, sokkal inkább a színészi játék miatt marad igazán emlékezetes. A történet megvalósítása által válik esélyessé a díjkiosztó gálákon, személy szerint 8/10 pontra értékelném.