The Ghost Writer címkéhez tartozó bejegyzések

Szellemíró – ha egyszer nem nézik idiótának a nézőt

Szellemíró
(The Ghost Writer – 2010)

Gondoljunk akármit is Roman Polanskiról, muszáj elismernem, hogy rendezőként lenyűgöző. Bevallom, hogy eddig nem igazán ismertem életművét, most már azonban más szemmel nézek rá, hiszen a Szellemíróval olyan filmet készített, ami minden bizonnyal 2010 egyik legjobbja. Az izgalmas thrillerhez némi politikai dráma társult, de a teljes képet a neves színészek és a hangulatkeltő zene adja meg, még ha mindez Polanski nélkül talán csak középszerű lenne.

A híres emberek emlékiratait sohasem ők maguk írják meg, hanem felkérnek egy szellemírót, hogy segítsenek a memoár elkészítésében. Névtelen főszereplőnk is egy ilyen szellemíró, legújabb megbízatása Adam Lang, a háborús bűnökkel gyanúsított ex-miniszterelnök, aki körül azonban nincs minden rendben. Az előző író rejtélyes módon balesetet szenvedett, Langet az ellenfelei állandóan támadják, miközben a szellem is érzi, hogy az elnöki rezidenciául szolgáló szigeten több titok lappang, mint amit az előd az első vázlatokban papírra vetett.

Ugyan a műfajban nem hordoz magában túl sok újdonságot a történet, azonban a remek rendezésnek köszönhetően másképpen tárul elénk az oknyomozó thriller. A feszültséggel teli környezetben kiváló ritmusban pörögnek a fordulatos események, egyszer sem ül le a történet, egyszer sem kezdünk el unatkozni, hiszen a hatásos módon bemutatott izgalmak végig borzolják az idegeinket, nem bocsátkozik kisstílű hatásvadászatba, sokkal inkább gondolkodásra késztet, s végre nem nézi teljesen hülyének a nézőt.

A korrekten felépített karakterek eleven részei a filmnek, az elnök igazán klasszikus figura, mellette a felesége, aki a sírdogálásától kezdve főhősünket rabul ejtette, sőt, még a másra is kapható titkárnőt is láthattuk más filmekben, de mégis úgy mozognak a vásznon, úgy lettek megalkotva, hogy egyáltalán nem válik zavaróvá. A névtelenségbe burkolózó, múlt és kötöttségek nélkül élő szellemírót mozgatják az események, egészen a sötét, erős katarzisként felépített befejezésig.

A hangulathoz tökéletes illő zene mellett ki kell emelnem a vizuális megvalósítást, hiszen a film alatt majd’ végig esik az eső és viharos szél uralja a kis szigetet, s ehhez a nem túl vidám, már-már nyomasztó szobák is illenek. A színészek profin oldották meg a feladatukat, Ewan McGregor és Pierce Brosnan párosa végig uralta a vásznakat, remek párbeszédeket írtak hozzájuk kevéske angol humorral színezve. Olivia Williams és Kim Cattrall alkották a női párost, de kevéske időre, bár annál lényegesebben feltűnt Tom Wilkinson is.

Nagyszerűen kivitelezett politikai thriller, sötét, bár annál erősebb hangulattal átitatva. Polanski rendezői személye megtette, amit kellett, a sablonokkal dolgozó történetet kitűnővé dolgozta át. A némi aktuálpolitikai áthallással rendelkező mű az idei legjobbak között van, csak a másik nagy rendező szigetes műve közelítheti meg, részemről 9/10.

Reklámok