Star Wars címkéhez tartozó bejegyzések

Timothy Zahn – Thrawn-trilógia

Timothy Zahn – Thrawn-trilógia:
A Birodalom örökösei / Sötét erők ébredése / Az utolsó parancs
(Heir to the Empire / Dark Force Rising / The Last Command)

Nem titkoltan mindig is jobban kedveltem a fantasy-t, mint a sci-fi műfaját. Azonban, ha a tudományos-fantasztikus témában szeretnék olvasgatni, akkor mindig is a Star Wars univerzum került először terítékre. Nem véletlenül, hiszen egy kiválóan kidolgozott, jól felépített és nem mellesleg nem túlbonyolított világról van szó, melyen belül mindig is kellemes volt olvasni, eddig is jó regények születtek.

A Thrawn-trilógia egy olyan korba látogat el, amelyről még nem született mozgóképi feldolgozás. A jedi visszatér film eseményei után, a II. Halálcsillag elpusztítása után járunk, amikor a lázadók már megalapították az Új Köztársaságot és a változatosság kedvéért már a Birodalom került hátrányba. Az egykori felkelők abban a hitben vannak, hogy már megnyerték  a háborút, csupán az utolsó szálak felgöngyölítse van hátra, azonban hamar rá kell ébredniük, hogy közel sem ilyen rózsás a helyzet: a Birodalom megmaradt csapatainak irányítását Thrawn, a zseniális főadmirális veszi át.

A leírtaknál sokkal bonyolultabb a helyzet, de nem szeretném elvenni a szórakozás lehetőségét. Mindvégig megkapjuk az izgalmas, tartalmas és kalandos cselekményt, nem áll le és nem fullad unalomba egyik kötetben sem, pedig igen terjedelmes könyvekről van szó. A folyamatos eseménykavalkád könnyen megemészthető, a leírás stílusa nem válik sietőssé, nem lesz a trilógia egy galaxisnyi futóverseny. Pedig mindvégig több szálon fut a cselekmény, olykor öt különböző történetfonál is párhuzamosan egymás mellett halad, de az író szépen egymásra épít és mindent megfelelő mértékben fejt ki.

Mindhárom kötet egy kicsit más stílusjegyeket hordoz magán. Az első könyv lassan indult be és még nagyon érezni lehetett rajta a bevezető-jelleget, azt a fajta felvezetést, ami még nem teszi letehetetlenné az adott szöveget, de mégis egyre jobban leköti az olvasót és eléri, hogy érdekfeszítő maradjon. Lassan ismerteti meg a környezetet, ezáltal nem lesz olyan erős, mint a későbbiekben. Azonban ésszerűen felépíti és érdekessé teszi a történetet, hogy arra a későbbiekben is tudjon támaszkodni, hogy ha esetleg gyengülne a minősége (pedig itt még erről sincs szó, tulajdonképpen folyamatosan javul).

A következő epizód maga a tetőpont, a történetszálak és a galaxis méretű cselekmények orgiája. Ez mutatja az igazi sci-fi jelleget: monumentális űrcsaták, szórakoztató, izgalmas és rendkívül érdekes események. A párhuzamosan, térben hatalmas távolságban futó szálak megadják a grandiózusság érzetét, mely tovább fokozza az élvezi értékét. Egy kicsit előtérbe került a politika is (az idegesítőbb fajtából, amikor az olvasó legszívesebben kettévágná egy jól irányzott fénykardcsapással az akadékoskodó politikust), illetve tovább építik a karaktereket, melyeket még az első részben nem éreztem igazán kidolgozottnak.

A harmadik, egyben befejező rész viszont folyamatosan lecsillapszik és egy kicsit komolyabbá válik. Ugyan még mindig fontos szerepet játszik a cselekmény, mely természetesen most is leköti a figyelmet, de folyamatosan előtérbe kerülnek a karakterek (a csempészek mellékszála külön tetszett), melyeket sikerül kellő mértékben árnyalni. Az egész sorozat megkapta ezáltal a méltóságos befejezését, bár nem éreztem eléggé felépítettnek és némileg légből kapottnak tűnt az érzelmi csúcspont megvalósítása. Ennek ellenére remek lezárása a trilógiának, mely méltó folytatása a klasszikusabb világnak.

Talán túl sok jót írtam a sorozatról, de valójában a sci-fi műfajban keretein belül (nem mintha túlzottan tájékozottnak mondanám magam) kiemelkedőre sikerültek. A kezdeti bizonytalanságok után magára talált, míg végül fokozatosan egyre jobb lett. Pontozni nehéz egy teljes trilógiát, de legyen 8,5/10. Star Wars berkeken belül alapmű, érdemes elolvasni.

Reklámok

Star Wars: The Clone Wars – 3×01

Csak gondoltam ide is írom, a 2. évad fináléja után a 3. évad kezdetéről is megjelent a sorozatjunkie-n az írásom. Olvasható, véleményezhető.


Star Wars: A klónok háborúja – 2. évad

Star Wars: A klónok háborúja
(Star Wars: The Clone Wars)

A jobb sorsra is érdemes Star Wars animációs sorozat 2. évadját is lezárta, de muszáj megjegyeznem, hogy jelentős változást ért el tavalyhoz képest. Az első évad kezdődött egy bizakodásra okot adó epizóddal, de utána mélyrepülésbe kezdett, s nem is igazán állt meg. S habár a mostani szezon elég hullámzó volt, ugyanis a szörnyűtől kezdve a remekig mindenfélével találkozhattunk, mégis javulást könyvelhetünk el a triplarészes finálénál.

A Köztársaság még mindig válságban van, hiszen a szeparatista flotta folyamatosan támadja a békés világokat, de ellenük a klónhadsereg a maroknyi jedivel együtt is csak nehezen tud lépni. Az évad során végigkövethetjük a háború fontosabb eseményeit a helyiek, vagy akár a fejvadászok szemszögéből, de a hangsúly elsősorban a jedi-lovagokon van, akik próbálják a békét és nyugalmat elhozni – egyelőre sikertelenül.

Tavalyhoz hasonlóan most is elsősorban egy vagy két epizódon át ívelő történetekkel találkozhatunk, melyek során elsősorban bolygók el- és/vagy visszafoglalását láthatjuk, de akad itt hatalmas fenevad, bosszú, még büntetőmunka-történet is, s így a színvonal is elég hullámzóra sikeredett, bár minőségbeli javulás folyamatosan érzékelhető. Közel sem olyan gyerekesek (még mindig Cartoon Network, de már nem csak 10 éven aluliaknak), s ha nem is komor vagy sötét, de komolyabb lett a hangulat és az atmoszféra.

Elsősorban a karaktereknek köszönhető mindez, legalábbis én elsősorban Ahsoka Tano figurájának szerepeltetésének problémáját látom. A padavan a viccesnek szánt, sokszor inkább idegesítő és zavaró beszólásaival a kisiskolás-vonalat erősíti, de szerencsére az évadban már lényegesen kevesebbet szerepelt (bár érdekes, mert a mestere jóval többször, pedig elméletileg együtt kellene lenniük). Mellette előbukkannak a komolyabb szereplők is, főleg a “híresebbek”, mint Mace Windu, Obi-van Kenobi és Yoda mester, de folyamatosan köszönthetjük a többi jedi-mestert is, mint Luminara Unduli, Ki-Adi-Mundi, Aayla Secura, vagy éppen Tera Sinube (a legjobb karakter, kár, hogy Ahsokát kapta maga mellé).

Sajnos azonban a sötét oldal szereplői is csak ritkán kerültek elő, hiszen Dooku grófot vagy éppen Asajj Ventresst alig láttuk az évadban (utóbbi talán nem is szerepelt), de Palpatine és Grievous is csak egy-két epizódban kaptak némileg fontosabb szerepet. A “rosszakkal” kapcsolatban sokkal inkább a fejvadászokra koncentráltak, még az évadzáró is körülöttük és Boba Fett körül zajlott. A finálé próbálkozott Jango fiával karakterizálni, vagy komolyabban foglalkozni a motivációkkal és gondolatokkal, bár ebben nem járt teljes sikerrel, mivel maga a vívódás érzékeltetése sikerült nagyon szerencsétlenre.

Részemről a legkevésbé a mandalóriai történetek tetszettek, legalábbis Obi-van szerelmi életét nem biztos, hogy szerencsés volt megemlíteni, még ha az alaptörténet nem is lett volna rossz. Legnagyobb hibája a sorozatnak még mindig az animáció, legalábbis nem nagyon jutottunk túl a “baltával faragott” arcokon és az alig felismerhető alakokon, bár a 44 rész alatt már egészen megszoktam, és csak olykor válik zavaróvá a stílus.

Ha egyre inkább maguk mögött tudják a kommersz, Jar Jar Binks humor-irányvonalat, s elfelejtik Ahsoka komolytalanságát, folytatódhat a minőségi emelkedés. Mindenesetre én szívesen nézek a harmadik évad elé, ha értelmesebb sztorikkal és érdekesebb karakterekkel fog foglalkozni, akkor még jobb sorozat lehet belőle. Részemről 7/10 pont lett, amiben benne van a Star Wars elfogultságom és a jószívűségem, egyébként némileg kevesebb lenne. May the Force be with you!


James Luceno – A gonosz útvesztője

James Luceno – A gonosz útvesztője
(James Luceno – Labyrinth Of Evil)

Az egyre bővülő Star Wars univerzum mellett senki sem mehet el figyelmetlenül, hiszen az általános popkultúrai utalások mellett a kisméretű Yoda-babákig mindenhol találkozhatunk vele. Ez a könyv méltó előzménye az A Sith-ek bosszújának, annak minden hibájával együtt. Az író azonban jól oldja meg feladatát: megtartja a megfelelő arányt a harc és az átvezető részek között, s bár olykor egy galaxisnyi futóversenyre emlékeztet, élvezetes mű.

A könyv az A klónok támadása után néhány évvel játszódik, a Klónháború tetőpontján. Obi-van Kenobi és Anakin Skywalker egy bevetésen időzik a Cato Neimoidián, mikor fontos nyomra bukkannak a Sith Nagyúr, Darth Sidious kilétét (és létezését) illetően. Megkezdődik a nyomozás az egész galaxison át, azonban az ellenség, a sötét oldal sem tétlenkedik és egyre-másra érik a nagyobbnál-nagyobb csapások a Köztársaságot.

A könyv nem ad többet, mint ígér: nagy űrcsatákat, villódzó fénykardokat és a híres Jedik kalandját. Azonban sikerült eltalálnia az arányt a kalandos részek, a humor, a csaták és a kicsit mélyebb, múltidéző és motiváció-leíró részek között. Egy kicsit jobban megismerjük a nevesebb karaktereket Grievous tábornoktól Bail Organa szenátoron át Shaak Ti Jedi-mesterig. Ezek azok a részek, amelyek engem jobban megnyertek, és a személyek gondolatain át kicsit jobban átérezhető az egész.

A tartalom a helyén volt, és általában fenn tudta tartani az izgalmat és a feszültséget, szinte a végéig. Kicsit sietősre sikerült a könyv, s bár a sok helyszín jópont, mivel jobban megismerhetjük az egész univerzumot, és lakóit, de ezt a sok helyszínt nem sikerült úgy kidolgoznia, ahogy kellett volna. A Jedik versenyt futottak az író sebességével, s szusszanni sem volt idejük, máris továbbrepültek a következő bolygóra.

Az előzmények legnagyobb hibája, hogy ismerjük, mi lesz a történet vége. Az írónak nem kell a kiszámíthatatlanságra, a csavarokra ügyelnie, csak szépen, tisztán elővezetnie a történéseket. A tapasztalt James Luceno jól végezte a dolgát, és néhány apróbb pillanat kivételével nem is hibázott. Olyan érzésem volt az olvasás közben, hogy csak meg akart felelni, de semmi több. Profi munka, azonban hiányzott az egésznek az összefogó ereje, ami után nem érezzük úgy, hogy csak túl akart esni az egészen.

Folyamatosan éreztem Luceno úr felkészültségét, mivel a következő regényben, vagy akár a képregényekben említett helyszínek többsége újra előkerül, még ha csak említés szinten is. Azonban ez megint rányomja a bélyegét a profi munkára, mert nem éreztem, hogy újat akarna írni. Nem tudott újat mutatni akár helyszínekben, akár karakterekben, és ez kicsit hiányérzetet hagyott bennem.

Abba már nem kötök bele, hogy a Sith a regényben Szith-nek lett fordítva, míg a korábbi és későbbi művekben ilyenre nem láttam példát, de ez már csak kötözködés. Kellemesen kalandos regény, megfelelően eltalált vázlattal, de az olykor unt történetbe nekem egy kis hiányérzet is vegyült. Többet vártam. A következő részhez elég hasonló (bár jobb és rosszabb dolgok akadnak mindkét részben), ezért legyen ez is 6,5/10.

“Ez a háború nem más, mint a gonosz útvesztője…” – Yoda


Star Wars: A klónok háborúja – 1. évad

Star Wars: A klónok háborúja
(Star Wars: The Clone Wars)

Igazából ezzel a sorozattal az az érzésem, hogy csak újabb pénzeket akarnak lehúzni a jobb sorsra érdemes Star Wars világról. Természetesen nem vagyok megelégedve, mert bár a vége felé elkezdett javulni ez az évad, összesítve elég gyenge teljesítményt mutatott. A pilot egész szépen működött, vagy legalábbis a film tükrében szépen mutatott, ezzel szemben ez az évad elég gyengécskére sikerült. Sajnos, az ötlettelenség és a már meglévő ötletek gyenge kivitelezésének hatására az egész sorozat nem tudott semmit adni.

Az eredeti trilógiában azt lehetett szeretni, hogy az egész film hangulata és ötletei hatására élményt adott, és teljesen élvezhető volt, addig ez a sorozat teljesen átlagos. Semmi pluszt, semmi újat nem tud felmutatni, s emellett még a rengeteg hiba is előtűnt. A forgatókönyvet nem sikerült úgy megírni, ahogy lehetett volna. Az évad első részében teljesen unalmasak és egyszerűek voltak az epizódok, s bár a vége felé javult, így volt néhány a pilothoz hasonló jó rész, de a többség alatta volt. Igazán szörnyű, ha az évadban a legjobb rész az első.

Természetesen nem szerializált a sorozat, hanem epizodikus, kétepizodikus történetek vannak, ami nem is baj. Az első részben csalinak kidobták Yodát, aki azóta alig szerepelt, s a többi, érdekesebb Jedi mester sincs túl sokat a vásznon (jó, volt néhány mellékszereplő státuszban, de főszereplő talán csak egyszer-kétszer volt, s az is valamelyik főalak társaságában, volt talán Mace Windu, Kit Fisto, Aayla Secura). Obi-vant már annyit láttuk a vásznon, hogy meg is untuk, s bár az ő részei valamennyire élvezetesek, már azok is inkább átlagosak, tipikusak.

Ezekkel ellentétben Anakin rengeteget szerepelt, s semmi érdekeset nem tudott felmutatni. A nem túl izgalmas tanítványa, Ásóka Ahsoka Tano szintén túl sokat játszott, de szerencsére a vége felé csökkent a jelentősége. Idegesítő, és fecsegős, semmi komolyság, de igazán értelem sincs benne.. De a klónok, és a droidok poénkodtak eleget, s szinte az összes humor forrásai ők voltak, viszont inkább az évad elején. A mellékszereplők többsége nem volt túl izgalmas, s igazából egyik karaktert sem dolgozták ki nagyon.

Az ellenfelek még egész érdekes képet tártak elénk, hiszen Dooku gróf, Grievous tábornok  és Ventress is szerepelt többször. Igazából nem értem, miért nem szerepeltek többet, hiszen több lehetőség és több potenciál volt bennük, mint amennyit megmutattak nekünk. A szeparatista konföderáció vezetői majd’ minden részben feltűntek, de a logikát nem igazán ismerték. A főbb alakok értelmesen cselekedtek, ellentétben az alattvalóikkal, vagy a “jó” oldallal.

Epizódtörténetileg találkozhattunk sok mindennel, viszont majdnem mindenhol volt harc bőven. Bolygó-felszabadítás, foglyok kiszabadítása… semmi különös. Teljesen átlagos, s még ezeket sem sikerült túl izgalmasan megoldaniuk. A fordulatok hiánya mellett olyan idétlen szereplőket sikerült beleírniuk az évadba, ami csak gyengíti az egészet.

Az animáció még mindig rendkívül gyenge, s tényleg, mintha baltával faragták volna őket. Egyéb technikai problémám nincs, de az animációhoz is hozzá lehet szokni.

Sajnálom kissé ezt az évadot, mert izgalmasabb forgatókönyvekkel, és érdekesebb, kidolgozottabb szereplőkkel többet lehetett volna kihozni belőle, mégis csak ennyire futotta. Mivel a Star Wars univerzumát kedvelem (+0,5 pont), ezért legyen 6,5/10.


Matthew Stover – A Sith-ek bosszúja

Matthew Stover – A Sith-ek bosszúja
(Matthew Stover – Revenge of The Sith)

Ha sci-fi, akkor Star Wars. A Csillagok háborúja univerzum jeles képviselője a sci-fi világoknak, még ha nem is teljesen science-fiction. A könyv tulajdonképpen a film történéseit írja meg, kicsit összetettebben, a karakterekre, a Jedikre, és a Sith-re koncentrálva. A problémája azonban itt kezdődik, hiszen, csak a film történéseit írja le, de ha nem láttam volna már, akkor bajba lennék.

Egyszerűen nem tud izgalmas, és eseménydús maradni, ami bizonyos esetben nem is lenne probléma, de itt az. Az általam eddig olvasott könyveknek az volt a remek tulajdonsága, hogy a cselekményt úgy írja le, hogy a film nélkül is maradéktalanul tudom élvezni. Itt azonban az események leírása unalomba fullad, nem tud izgalmas maradni. Ugyan kapunk folyamatosan információkat a Sith-ről és a Jedi Rendről, az Erőről, a harcstílusokról, mégis, valahogy az események leírása akadozik, talán pont ezek miatt.

Stover úr annyi mindent szeretett volna pluszba írni, hogy pont a történéseket nem sikerült úgy kifejteni, hogy remekül szórakoztam volna. Ezen kívül azonban remek munkát végzett. A karakterek, a háttérinformációk, mind rendkívül ki lett dolgozva, sokkal összetettebben és jobban megismerhettük a karakterek motivációit, a döntéseik okai, mint a filmekben.

A történetet, ha valaki nem ismerné, annak én sem tudok sokat írni. A háború tetőpontjánál tart, a Jedi Rend maroknyi csapata harcol a gonosz, a sötét oldal ellen, de ez mind egy sokkal hatalmasabb terv része. Anakin Skywalker a tehetséges ifjú jedi, és volt-mestere, Obi-van Kenobi, a háború két fő alakja harcol Dooku gróf, és Grievous tábornok ellen, a Szeparatisták vezetői ellen, miközben Palpatine szenátor egyre nagyobb hatalomra tesz szert a Szenátusban és Anakin életében is. Ezzel végre teljessé válik a Star Wars történet, a legsötétebb, legdrámaibb történettel bezárul a kör.

Karakterek, karakterek, bennük rejlik a könyv nagyszerűsége. Ha már túltobzódtunk romantikus jelenetekben, ha már kezdjük unni Anakin nevetséges naivságát, könnyen átolvashatjuk a nagy csatákat, amit ugyan nehéz átérezni, de legalább cselekmény. Emellett viszont tragikus és drámai tud lenni néhol, miközben itt-ott kellemesen el is vigyorodhatunk. A mély gondolatok nagyot dobnak rajta, folyamatosan jelen van a sötét gonoszság, a drámai, komoly mondanivaló.

Nem nagyon tudok róla értelmes gondolatokat összeszedni. Olykor unalmas tud lenni, még egy űrcsata kellős közepén is. Nem nagyszerű? A karakterek kibontása és háttérinformációk tudja adni az igazi erejét, de mivel filmadaptáció, igazából vásznon jobban néz ki. Nehéz pontozni, talán 6,5/10.

“A sötétség nagylelkű és türelmes.
A sötétség plántál kegyetlenséget az igazságosságba, csöppent megvetést az együttérzésbe, mérgezi meg a szerelmet a kétely mosolyával.
A sötétség nyugodtan lehet türelmes, mert az első esőcsepp nyomán szárba szökkennek ezek a magok.
Az eső, pedig eljön, a magok szárba szökkennek, mert a sötétség a termőcsillag, melyben nőnek, a sötétség a felhő fölöttük, s a sötétség a csillag mögött, amitől a fényt kapják.
A sötétség türelme végtelen. Előbb-utóbb minden csillag kialszik.”


Star Wars: A klónok háborúja – 1×00-01

Star Wars: A klónok háborúja
(Star Wars: The Clone Wars)

Az erőben már akkor zavart lehetett érezni, amikor a főcím elhangzott. Illetve csak el hangzott volna, mert a jól megszokott elúszó prológus helyett egyszerű narrátori helyzetjelentést kaptunk a filmre. Tulajdonképpen egybe írnék valamit a pilotfilmnek szánt animációs filmről, meg az első sorozatrészről is, ugyanis megérkezett Lucas legújabb Star Wars műve. A mozifilm ugyanis semmi olyat nem tudott adni, amit kellett volna.

Eltűnt az eredeti trilógia komolysága, és sokkal inkább az új trilógiára hajaz a film. Végülis ez nem (akkora) baj, hiszen aki élvezte az 1-2-3 részt, az ezt is fogja. A film valami bevezető szinten van a sorozathoz, de ennek ellenére önálló történetként is élvezhető. Már amennyire élvezhető. Ugyanis animációs filmről van szó, és az animációs filmek között mindenképpen jól szerepel, azonban a Star Wars filmekhez esélye sincs felérni.

Jó volt újra látni az ismert univerzumot, az ismert szereplőket, akik új alakokkal kiegészülve irtották tovább a szeparatisták gonosz droidseregét. Persze a dialógusok többségét Jar-Jar írhatta, hiszen az összes élvezhető szöveg a droidoknál van. Szolgáltatják a poénokat, amik ugyan nem igazán illenek az univerzumhoz, azért kellemes fellélegzést jelent az animációs sűrűjében. A droidok a poénokon kívül fontos szereplő szinten is szolgáltak, ugyanis annyi droidot láttunk, amennyit már rég. A jedik, illetve a klónok serege viszont harcol a rengeteg droid ellen, miközben némi történetet is meglengetnek.

A filmben, a történet szerint Dooku és gonosz tanítványa, Asajj Ventress ellop egy csecsemőt, méghozzá Jabba, a hutt fiát. A jedik persze ki akarják szabadítani, hiszen ez az egyetlen lehetőségük, hogy Jabba szövetségét elnyerjék. A gusztustalan hutt-bébi, bizonyos Büdöske, persze egy jól védett erődben van, szóval van néhány csatajelenet is.

Tulajdonképpen sok értelem nem volt benne, inkább csak néhány jól összevágott csatajelenet, és Obi-van nem túl sok szereplése, kombinálva Ahsoka Tano-val, aki Anakin tanítványa lesz. Anakin ekkor már lovag, tehát padavant már fogadhat, de nem hiszem, hogy túl sok kedve lenne hozzá, konkrétan én Ahsokát már az első megjelenése után ledöftem volna. Amellett, hogy rémesen gagyin ‘Skysrác’-nak nevezi szegény Skywalkert, még rémisztően fiatal és gyerekes is. Nem sikerült megkedvelni, de valaki biztosan szereti.

Mondjuk kíváncsi leszek, hogy a végén életben hagyják-e, mert azért erről már beszéltek volna 3. filmben. Emellett még szerepel egy hastáncosnak kinéző hutt, Ziro, akivel meg Amidala beszél. Azt már meg sem említem, hogy Lucas szinte szembeköpi Genndy Tartakovsky-t, tekintve, hogy Ventress a Tartakovsky-féle animációs sorozatban már meghalt, s az a mostani sorozat előtt játszódik.

Maga a sorozat már túllép a film szintjén, és sokkal komolyan vehetőbb, mint a film. Az első részben Yoda szerepel, aki egy bizonyos rendszert akar a szövetségesévé tenni (ha tippelnem kellene egy Toydarian rendszerről van szó), miközben Dooku is hasonló tervekkel van felszerelkezve. A pilot tulajdonképpen arról szól, hogy Yoda harcol Ventress csapatai ellen, akik meg akarják akadályozni, hogy beszéljen a rendszer vezetőjével. Nincs is ezzel gond, és egészen addig, amíg Ahsoka és Anakin nem szerepel.

Félek ez később máshogy lesz. A kivitelezést tekintve elég gyenge lett, s bár a játékokat übereli, azért nem hiszem, hogy a vásznon ez jól mutat. A karakterekre a baltával faragás jellemző, és Amidalát csak akkor ismertem fel, mikor már bemutatkozott. Ellenben a zenéje jól sikerült, változatos és hangulatos.

Jobb grafika, érdekesebb történet kellene a filmhez, míg a sorozatnál csak a grafika a gond. Talán még ki kellene nyírni Ahsokát, és remek lenne. A filmet mondjuk 7/10-re, míg az első sorozatrészt 7,5/10-re értékelném. Elfogult vagyok a Star Wars-szal kapcsolatban.