Shameless címkéhez tartozó bejegyzések

Shameless – 1. évad

Shameless – 1. évad
(Shameless)

Alig néhány napja írtam az első részről, s most már itt a teljes évados véleményem is. Nem hiába néztem ilyen gyorsan az egyébként is csak 12 részből álló szezont, végig nagyon jól szórakoztam. A Showtime jött, látott és újra győzött, hiszen a Shameless nagyon jól működik mind minőségi komédiaként, mind drámaként. Néztem volna még, de szerencsére már biztosra vehető, hogy jövőre is lesz.

A meglehetősen szegény és felelős szülő nélküli család élete tovább bonyolódik. Az apa, részegsége mellett állandóan valamilyen bajba keveredik, de közben a 6 gyerek sem tétlen. Fiona, a problémás közösséget vezetni próbáló nővér két férfi között őrlődik; Lip, a tinédzser fiú pénzért iskolai teszteken csal; Ian szerelmei között sem egyszerű a viszony; de a két figyelemhiányos kisebb gyerekre és a még csak beszélni tanuló babára is ügyelni kell, s mindez még csak a kezdet.

Az arány dráma és komédia között ezúttal is tökéletesen eltalált volt. Profi ebben a csatorna, mindig megfelelő mennyiségű drámai elemet csepegtet a humor mellé, pont annyira teszi komolyabbá a poénokat, hogy azt a nézők is érezzék. Mindez nem lesz zavaró, át lehet érezni a személyi problémákat, habár kétségtelenül sok történetszálat vezettek fel, még ha nem is oldottak meg mindent. Emiatt talán túlzsúfoltnak is tűnhet az évad, de inkább csak feszessé vált. Mindig történet valami, ami miatt nem ült le és nem vált unalmassá az aktuális epizód.

Az első résznél emlegetett klisék megmaradtak a végéig, többségében sablonokból és előre kitalálható elemekből építkeztek, de mégis tökéletesen működött. A dialógusokban és az eseményekben volt élet, ha nem is valóságosnak hatott, de közelített hozzá. Zseniális hangulatot teremtettek, amiben nagy szerepe volt az uralkodó közösségi érzésnek, de a karakterek szerethetőségének is. Szinte minden figurát meg lehetett kedvelni hamar, főleg a főbb személyeket, ezáltal a bajaikat is meg lehetett érteni (egyedül Ian alakja maradt érdektelen számomra, noha lehet, hogy a színész miatt).

A színészek is jól teljesítettek, William H. Macy játéka volt az uralkodó, de a fiatalabb generáció felé sem lehet panasz. Emmy Rossum és Justin Chatwin között meg volt a kémia, amellett, hogy a hölgy eyecandy-ként sem utolsó (gondolom az úriember is az a másik nem szemében). A Lipet játszó Jeremy Allen White az évad során belejön a szerepbe, a végén nagyszerűen alakít, talán csak öccse szerepében lévő Cameron Monaghanben érződött némi idegenség.

Sajnáltam, hogy csak 12 részből állt az első szezon, még néztem volna, habár nem tudom, hogy több rész esetén nem hígult volna-e fel a feszes cselekmény. Humoros, könnyed, ugyanakkor komoly pillanatok váltották egymást a Shamelessben, mely szerintem az idei évad egyik legjobbja volt. 9/10 pontot jogosnak érzek, már várom a következőt (talán addigra újra is nézem).

Reklámok

Shameless – 1×01

Shameless – 1×01
(Shameless)

A Showtime stílusa sohasem állt tőlem túl messze, nem véletlenül tartozik kedvenceim közé a Californication, a Weeds vagy éppen a Dexter. Az idei próbálkozásuk sem sikerült rosszul, csupán egy kicsit máshogy valósítja meg a drámát, mint a korábbiak. Hangulatos és szórakoztató, alapvetően érdekes szituációkkal, bár a megvalósítás kicsit sablonosra sikerült, de egyelőre még nem zavaró mértékben.

A sorozat főszereplője egy különös család. Nem a legkellemesebb környéken élnek, meglehetősen pénzszűkében vannak (habár plazmatévéjük van), a számlák mellett a mindennapi étkezésre sem nagyon telik. Az édesanya nem velük él, s az apa sem viselkedik családfőhöz méltóan. Részeg, gyógyszerfüggő, csak alvás közben van otthon – akkor is hazaviszik. A sok gonddal küszködő családot a legnagyobb lány próbálja összetartani, de nincs könnyű dolga a másik 5 gyerekkel, köztük a két tinédzserfiúval és egy babával.

A Shameless megpróbálkozott az 50 perces dráma műfajával, amit némi komédiával vegyítettek. Az eredmény kimondottan élvezetes, bár klisékkel gazdagított lett. A karakterekbe nem túl sok eredetiség szorult, a különböző szálak nem tartalmaztak sem meglepetéseket, sem nagyobb fordulatokat, de ennek ellenére mindez működött. Jó párbeszédekkel és humoros szituációkkal enyhíttették az egyébként nem olyan könnyed témát, s ez a fajta dramedy-felhang sokat segített a hangulat kialakításában.

Legnagyobb erénye ugyanis a sorozatnak a légkör. A lakótelepi szegény családot körüllengő atmoszféra remek volt, lehetett érezni az összetartozást, a közösségi érzést, melybe ugyan néha belekerülnek kisebb-nagyobb problémák, de összességében mégis csak szeretik egymást. Külön tetszett az a fajta könnyedség, ahogy a problémákat kezelték. Nem lelkiznek feleslegesen és unalmasan jeleneteken át, hanem elfogadják és próbálnak keresni valami megoldást. Persze tudom, hogy ez nem fog megmaradni az évad végéig, hanem lesznek még komoly pillanatok, de kezdésnek ideális volt.

A környezet megteremtése is jól sikerült, s a színészekkel sem akadt semmi gond. A húzósabb név egyértelműen William H. Macy, még ha túl sokat nem is szerepel (padlón fetrengeni meg nem bonyolult). Emmy Rossum és Justin Chatwin párosát nem volt rossz nézni, működött az összjátékuk, de a gyerekszínészekre sem lehet panasz, még ha elég furán is néznek ki néha.

Nem volt rossz kezdésnek a Shameless pilot. Ugyan az angol eredetit nem láttam, így nem tudom összehasonlítani, de az amerikai verzióban kellemes, feelgood hangulat áradt, melyet a lassan megjelenő dráma sem tudott csorbítani. Kíváncsi vagyok a folytatásra, maradok még. Az első rész talán 7,5/10.