Misfits címkéhez tartozó bejegyzések

Misfits – 2. évad

Misfits – 2. évad
(Misfits)

Az évad kapcsán egy gondolat jut eszembe, hogy mennyire idegesítő egy szezon volt ez. Ezúttal ez a vélemény negatívat jelent, hiszen folyamatosan azon gondolkodtam, hogy miért is nézem egyáltalán a sorozatot. A koncepciót eltolták egy kicsit más irányba, de jelentősen nem változott, és mégsem tudom kedvelni, legalábbis annyira nem, mint legutóbb. Most sem kaptunk többet, mint 7 epizód (a tavalyi 6 után), de őszintén szólva nem hiányzik a folytatás.

Tavaly óta nem tudom mi történt, de amiért akkor szerettem, abból most nem sok van jelen. A karakterek elvesztették szerethetőségüket, tulajdonképpen szívesen utálok majd’ mindenkit. Pedig ilyen tekintetben nem volt változás, talán csak egyszerűen túl sok volt már belőlük. Nem tud igazán érdekelni a sorsuk, a személyi drámákat nem tudták élvezhetően és hatásosan felvezetni, nem ütöttek nagyot. Ehhez sokat hozzájárult az időutazás, mint képesség (a Heroes is belebukott), hiszen ha meghal egy fontosabb karakter, tudom, hogy a következő jelenetben visszamennek az időben valahogy.

Amellett, hogy a drámákat nem lehet komolyan venni és súlytalannak érződnek, történt némi koncepcióváltás is. Nem igazán látszódik a történet egyenes vonala, s még ha van is átívelő szál (mely felkeltette volna az érdeklődésemet, de túl hamar abbahagyták), alapvetően mégis átváltottak az epizodikus történetmesélésre. Minden héten (a nem túl hosszú 7 részes évadnál nem tart sokáig) egy hozzájuk hasonló különleges képességekkel rendelkező ember ellen küzdenek, amolyan “monster of the week” hangulatban. De mindez nem tud eleget adni ahhoz, hogy elviseljem a őrültségeket, melyekkel a sorozat rendelkezik.

Tudom, hogy angliai sorozat, ezért nem várok mást, mint amit meg is kaptam, de mégsem tud érdekelni a szereplők sorsa a környezet és a körítés miatt. Realisztikusnak beállított jelenetek váltják egymást, mely valahol még a való élet is lehetne, de mégsem az, és valójában nem is hiszem, hogy látni akarok ilyesmit (akkor ne nézzem, tudom). A maga mennyiségében a humor és az erős párbeszédek jók voltak, de ez rettentően kevés a jó szórakozáshoz.

Én azt hiszem végeztem is a sorozattal, a következő szezonra már nem vagyok kíváncsi. Érdektelenség jellemzi végig, súlytalan és komolyan vehetetlen eseményekkel, melyhez olyan környezet társul, melyet nem szívesen nézek. Legalább a dumák jók voltak, ha más nem is. 6/10, még ha látom is, hogy miért lenne mindez élvezetes.

Reklámok

Misfits – 1. évad

Misfits – 1. évad
(Misfits)

Nem lehet eléggé éltetni az angliai sorozatgyártást, hiszen nagyszerű alkotásokat nézhetünk folyamatosan. A Misfits könnyen lehetne az angol Heroes, de mégis, az egész annyival jobban van előadva, hogy össze sem lehet hasonlítani őket. A végén nem mondom, hogy sajnáltam, de lehet, hogy elkélt volna még néhány epizód, ugyanis a 6 részes első évad elég karcsú volt. Látszott, hogy tudták volna még fokozni, de majd csak jövőre.

Szinte hihetetlen, de ez alatt a 6 rész alatt is érdekessé tudták tenni a szereplőket. A karaktereket eléggé emberiek ahhoz, hogy érdekeljen is a sorsuk, s így az egész sorozat tetszeni fog. A történet drámaiságát is erősítik a személyek mélységét, s ahogy valami komolyabb témához nyúlnak, rögtön hihetővé is válik, s valóban elkezdek izgulni egyes alakok jövőjét illetően. Ez az, amit a legtöbb sorozat nem tudott elérni.

Amit a pilotban is hangsúlyoztam, az folyamatosan jelen volt az évad folyamán. Kitűnően találják el az arányt a különböző műfajok között. A drámát megfelelően hozzák össze a komédiával, és az átmenet megfelelően van megalkotva. Azonban ami még fontosabb, hogy mind a kettő a saját terén belül komolyan vehető. A dráma igazi mélységei érződnek, s nincsenek annyira a levegőben, mint az amerikai sorozatok többségénél.

Az epizodikusság jellemezte a sorozatot leginkább, természetesen a háttérben néhány rejtéllyel, és átívelő szállal, amit szintén remekül hoztak össze. Nem akadt meg a folyamat az epizódtörténet és a nagy szál között, és állandóan mentek mind a két oldalon a történések. Ennek ellenére az évad vége nem tekinthető lezárásnak, és nagyon állva hagyták a főbb szálakat. Kiderült Nathan képessége (én tudtam az időutazástól kezdve!), ami a végére vagyes cliffhangert hagyott maga után. Egyrészt drámai, de pont a karakter miatt enyhe komikus vonallal van fűszerezve.

A zene még mindig nagyszerű, remekül kombinálják a dalokat. A főcím önmagában is kitűnő, szerintem a legjobbak között van, legalábbis remekül felvezeti az egész sorozat hangulatát. A színészek önmagukban nem túl ismertek, de ez sem probléma, hiszen jól megoldják a feladatukat. Hihetően, és szinte valóságosak, a fiatalabb szereplők ellenére is érzékeltetni tudják a drámát.

A végére csak sajnálni tudom, hogy 6 rész készült az első évadra, mert elbírt volna még néhány hasonló minőségű epizódot. A cliffhanger így kicsit furán sikerült, főleg, hogy a fő történettel nem haladtak jelentősen előre, de majd jövőre reméljük több minden kiderül. Pontozni nehéz, mert a dráma nehezen emészthető, még ha komédiával vegyítik is, de ez a jobb-féle 8/10-et megérdemli.


Misfits – 1×01 – a Heroes után szabadon

Misfits – 1×01
(Misfits)

Egy élvezhető Heroes? Ez jutott először eszembe a sorozatról, és talán így is van. Az előbb említett Hősök címet viselő alkotást én már a második évad végén elkaszáltam, a következő évad visszhangját hallva nem is rosszul, de a Misfits igazán kiemelkedik a szuperhősös sorozatok közül, és akkor még nem említettem, hogy angol. Innentől kezdve lehet gondolkodni mit is jelent, de a Skins remekül példázza mit is jelent angol kábeles sorozatnak lenni.

Tehát az alapfelállás szerint van öt nem túl tiszta életű fiatal, akiket közmunkára ítéltek. Az első alkalommal rögtön lecsap rájuk egy vihar, és innentől kezdve szuperképességeik lesznek. Csak semmi időutazás, vagy képességmásolás, a Heroes őrültségei kilőve. Szépen lassan ráébrednek mindezekre, miközben egy megőrült felügyelő is kergeti őket, vagy éppen a drámát adják elő különböző változatokban.

A pilotban jelenleg pont az volt a jó, hogy sikerült eltalálni az arányokat. Kaptunk egész szépen tálalt személyi problémákat, kitűnő előadásmóddal, mivel az előbb említett Skinsszel szemben itt nem nyomják le a torkunkon, és tudják megfelelő mennyiségű humorral keverni. Nincs teljesen sötét hangulata az epizódnak, mivel pont ezek a kisebb-nagyobb poénkodások fel tudják annyira dobni, hogy élvezetes legyen.

A dramedy-t még megszórják jól eltalált ijesztgetéssel, vagy valami hasonlóval, természetesen nem horrorfilmnyi mennyiséggel, de annyival, hogy a légkör komorrá vagy legalábbis sötétebbé váljon. Ezzel a hármas együttessel remekül szerepelnek, s a drámát humorral és félelemmel váltogatva nagyszerű kombinációt sikerült összehozni. Ugyan a történetszálakra kíváncsi leszek, mivel ezzel kapcsolatban nem nagyon adtak támpontot, hogy epizodikusságra, vagy inkább szerializált sorozatra gondoljunk.

A zene külön kiemelendő, rég láttam már ilyen szépen illő dalokat, ugyanúgy, mint a Skinsben. Mindig a megfelelő időben és műfajban szólal meg, nem úgy, mint az amerikai sorozatok nagy részében. De hasonlóképpen fontos megemlíteni a főcímet, hiszen kitűnően felvezeti mivel is találkozhatunk a következő percekben, arról nem is beszélve, hogy nagyon szép. A főszereplőkkel egészen sikerült megbarátkozni, nyilvánvalóan angolok, így kicsit más szempontok szerint castingolnak, és ez be is jön nekik, szinte mindig.

Egy remek első részt sikerült elénk rakni, ami egészen friss levegőt engedett be a sorozatok közé, és az angolokra annyira jellemező tulajdonságokkal. Igazi drámaiság némi humorral és szinte tökéletes zenével. Ha nem követnek el nagyobb hibát, akkor remek sorozat lehet belőle, én mindenesetre folytatom, rendkívül kíváncsi vagyok a folytatásra. Az első rész 8/10.