Lois McMaster Bujold címkéhez tartozó bejegyzések

Lois McMaster Bujold – Maréknyi becsület

Lois McMaster Bujold – Maréknyi becsület
(Lois McMaster Bujold – Shards of Honor)

A címlapon bőszen hirdetik, hogy az írónő többszörös Hugo-, és Nebula-díjas, azt azonban elfelejtik említeni, hogy nem ez a könyve kapott díjat. Nem mintha különösebb gond lenne a könyvvel, hiszen a kialakulási céljának tökéletesen megfelel, de ennél nem több. Leginkább egy sci-fi környezetbe ültetett ponyva jut róla eszembe, ami szórakozásnak tökéletes, de másra semmiképpen sem jó. Ha nem várunk sokat, talán még szórakozhatunk is.

A mű tulajdonképpen egy szerelmi történeten keresztül vezeti az olvasót egy űropera világába. Cordelia Naismith, a bétai kapitánynő éppen egy felderítő expedíciót vezet egy idegen bolygón, mikor belecsöppennek egy háború előzményébe, s menekülni kénytelenek. Cordelia a bolygón maradt egy ellenséges katona, Aral Vorkosigan társaságában, akit valamiért nem tud gyűlölni, s együtt kénytelenek valahogy menekülni.

A kibontakozó cselekmény legszebb szóval is unalmasra sikerült. Sem a bolygó leírása, sem a karakterek alapvető jellemezése nem teljesen fogyasztható, azonban a történet előrehaladtával egyre inkább beindul. Az első száz oldal után, miután a mű túllépett a kötelező körökön, és kibontja a cselekményt, már-már izgalmas is lesz, vagy lenne, ha meg nem szakítaná meg a történetet időbeli kihagyásokkal.

A karakterek jellemének kifejtése sajnos csak a két főszereplőben sikerült, de még ők sem lettek túlságosan sokoldalúak. Bár némi háttértörténetet és mélyebb érzelmeket kaptak, mégis, folyamatosan olyan érzésem volt, hogy hiányzik valami. Cordelia szinte idillikusra sikerült az idealizmusával, az eszével és a szenvedélyével, bár furcsa volt a vége felé a gondolatait olvasni, amely már szinte őrültségről tanúskodott. A leírásmód a könyvben folyamatosan változik, és egyre inkább a nő szemlélete (és érzései) kerülnek előre.

Ezzel szemben Lord Vorkosigan izgalmas jellemet kapott, s nem bántam volna, ha ő lesz a főszereplő. Viszont kimondottan zavaró volt a mellékszereplőkkel való bánásmódja az írónőnek, hiszen néhány, jóval többet érdemlő mellékalak csak vázlatosan volt felépítve, és nem lehet túlságosan háromdimenziósnak nevezni őket. Ráadásul olykor csak eszközként vannak használva, és a korábban jobban előtérbe hozott alakok sorsa nincs megfelelően megírva.

Azonban a háttérben zajló háborús és politikai eseményeket szépen ábrázolja, és élvezetesen is sikerül előadni, még ha a történet vége előre ki is volt számítható. Bár az utójátékot teljesen feleslegesnek és funkciótlannak tartom, amellett, hogy rendkívül telítve van érzelmekkel, de a végére nem hagy maga után kellemes ízt. A sorozatnak ez még csak egy előzménykötete, melyet később is írt a szerző, mint a Vorkosigan-sagát, amely a most megismert szereplők fiát helyezi középpontba.

Mindent összevetve, annak ellenére, hogy negatív dolgokat írtam, a végére egész szórakoztató könyv lett, feltéve, ha nem várunk túl sokat, és eltekintünk az esetleges hiányosságaitól. Az első részen túlrágva magunkat, talán még élvezhetjük is az érzelmek és a történet kibontakozását. Eléggé ponyva jellegű könyv, csak egy olvasásra szánt, de legyen 6/10. A sorozat folytatása talán még érdekel is, ha a kezembe akad.