Lions for Lambs címkéhez tartozó bejegyzések

Néhány film #22 – remek filmek

Ó, testvér, merre visz az utad? – 9/10
(O Brother, Where Art Thou? – 2000)

Ó, testvér, vajon merre visz az utad? Jelenleg egy nagyon jó filmben haladsz, és valójában én ilyen filmekre vágyok folyamatosan. Először kissé megrémültem, hiszen a film alapja Homérosz: Odüsszeia című eposza. Persze ez nincs teljesen így, ugyanis a film egy lenyűgöző, hangulatos, zenés film, amit nehéz nem szeretni.

Az eposz ugyan alap, de nem a történeté, mivel ez nem egy ókorban játszódó, misztikus történelmi film, hanem egy gazdasági világválság (az 1930-as) idején, Délen játszódó vidám road-movie. Három szökött rab, Everett, Pete és Delmar elindul a kincsért, amit Everett rejtett el a bebörtönzése előtt. Azonban sietniük kell, hiszen a kincs néhány nap múlva egy tó alján merül el, a völgyet, ahol el van temetve ugyanis elárasztják vízzel.

Tulajdonképpen ez csak az alapja, ugyanis sokkal inkább hasonlít néhány “gubanc” elmesélésre, kisebb történetekkel mintsem egy teljes filmre. Miközben menekülnek mindenféle bajba belekeverednek, egy bankrablástól kezdve, egy választási kampányon és egy ku-klux-klán rendezvényen át még dalokat is énekelnek. Ugyanis a filmben szinte folyamatosan szól a remek country-folk zene, ami megadja az alaphangulatot a filmnek.

Találkoznak Everett feleségével, egy félszemű Biblia-árussal, sőt még egy néger zenésszel is, aki el adta a lelkét az ördögnek. Mindeközben üldözi őket Colley, a rejtélyes nyomozó, aki leginkább a sátánra hasonlít. A filmbe simán beleférnek a szirének, vagy a békává változtatás, de ezalatt rengeteg utalást kapunk, elsősorban az Odüsszeiából. Megjelenik a vak jós, vagy éppen maga Homérosz is.

A fényképezés és operatőri munka lenyűgöző, nagyon jó zene szól, és kimondottan jó színészi alakításokat láthatunk, elsősorban George Clooney és John Turturro részéről, de mindenki nagyon jó szerepel. Nem is ömlengek tovább, ez egy nagyon jó zenés, kalandos film, ajánlom mindenkinek, és nem is tudom, hogy miért nem adok 10 pontot neki.

A nyughatatlan – 8,5/10
(Walk the Line – 2005)

Nehéz erről a filmről írni, ugyanis nem igazán tudok mit gondolni róla. Sajnos ennél valami nagyobbra, valami jobbra számítottam, így kicsit túlbecsültem. Engem nem igazán tudott megfogni, pedig elismerem, hogy jó, hangulatos film, csak éppen jobbra számítotam. Tulajdonképpen Johnny Cash életét dolgozza fel, kisebb nagyobb történetekben, és ezt elég jól meg is csinálja.

Elég szomorú élete volt, és a film erősen érzékeltetni a drámai vonalat. Johnny a drogok, a zene és a nők hatása alatt élt, ez biztos. Az élete folyamán a drogok folyamatosan tönkretették, miközben szerelmes volt egy nőbe. Azonban a filmben valahogy ez nem tudott megfogni. Elég tragikus élete volt ahhoz, hogy ne kedveljem, de a zenéje biztosan jó volt. A filmben folyamatosan szólnak a remek Cash dalok, s ezek teszik remekké a filmet.

Nagyon jó dalok, s mint a végén kiderül, mindet a színészek éneklik. Csodálkozok is rajta, de Reese Witherspoonnak milyen remek hangja van. Ő a női főszereplő, el is boldogul a szereppel, jól játszik (Oscart is kapott érte). Ellenben Joaquin Phoenix, mint Johnny valahogy nem túl szimpatikus, s bár a hangja megfelelő, valahogy nem éreztem benne túl sok életet. Kellemes film, remek dalokkal, tragikus történettel, bár elég hosszan. Megéri megnézni.

Gyávák és hősök – 9/10
(Lions for Lambs – 2007)

Egy politikai hangvételű, beszélgetős-háborús propagandafilm? Jöhet. Ugyanis röviden összefoglalva ez a Gyávák és hősök. Három szálon fut a történet. Először is, Jasper Irving szenátor (Tom Cruise) beszél az új afganisztáni hadi taktikájáról Janine Roth-nak (Meryl Streep). Emellett Stephen Malley professzor (Robert Redford) egy fiatal, nem túl ambiciózus tanítványával (Andrew Garfield) társalog, többek között két régi tanítványáról, akik a harmadik szálon éppen bevetésen vannak Afganisztánban a tálibok ellen.

S hogy ebben mi a jó? Nehéz megmondani. Tulajdonképpen akció, vagy harc nem is igazán van, inkább csak beszélgetés. Beszélgetés a politikáról, az érdeklődésről, az elhivatottságról és a tehetségről. A politikában képmutatás van, és mindenkit csak a saját önző érdekei érdekli. Mindeközben a tehetséges, fiatal diákok elpazarolják a tudásukat, és semmi ambíció nincs bennük. Persze vannak kivételek, mint a két volt tanítvány, akik éppen harcolnak.

Nehéz a mély gondolatokat kifejteni, mert tulajdonképpen a filmben sem teszik. Csupán kérdéseket tesznek fel a harcról, az emberéletről és a politikáról. A szenátor egy őrült taktikát erőltet, mely valószínűleg bejuttatja a fehér házba. Eközben folyamatosan egymásra utalnak a szálak, és egymásnak mutatnak be.

Például, Redford tanítványa közli, hogy képmutatóak a szenátorok, akik kijelentik, hogy nem indulnak az elnökjelöltségért induló harcban, majd mégis indulnak. Aztán néhány jelenettel később, Irving kijelenti, hogy nem indul az elnökjelöltségért, pedig a taktika is segítene neki… No, mindegy, ez egy jó film, kérdésfeltevős-beszélgetős témában. El tud gondolkodtatni. Megéri megnézni.

Reklámok