Harry Potter címkéhez tartozó bejegyzések

Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész

Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész
(Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 2 – 2011)

10 éves filmes pályafutása végére ért a Harry Potter széria, egy sikertörténet lezárásához érkeztünk. A befejezéshez a rendezői széket David Yates kapta meg, s a várakozásokkal ellentétben a kettébontott hetedik rész mindkét fele kellemesen sikerült, az utolsó film is kimondottan szórakoztató lett.

Nemrégiben néztem újra a Halál ereklyéi adaptációjának első felét is, de még mindig korrekt módon kivitelezettnek, s lassúsága ellenére is élvezetesnek tartom, kellő mértékben felvezeti a folytatás cselekményét és hangulatát, s a különböző elemek vegyítése is remekül működött. A befejezés sem különböző, a rendező profi módon meséli el a végső eseményeket, végig fenn tudja tartania  néző figyelmét, az előző filmtől eltérően nincs is igazán üresjárat benne. Ugyan a játékidő több, mint felében egy ütközet zajlik, mégis tartalmaz annyi eseményt, hogy végig kitöltse mind a két órát, a gördülékeny és dinamikus történetvezetés hatására még a néző sem unatkozik.

Az előző 6 rész hibái ugyan visszaütnek a befejezéskor, bizonyos kapcsolatok nincsenek elégséges mértékben felépítve ahhoz, hogy mindig érzelemgazdag legyen, mégis sikerül bizonyos jelenetekben annyi érzést közvetítenie, hogy az összkép is jóval pozitívabb legyen. Most sem biztos, hogy mindig arra koncentráltak, amire kellett volna, egyes momentumokra nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni, de elég egységes maradt a produkció, a forgatókönyv sem olyan zűrzavaros, mint a Félvér Herceg esetében, habár minden bizonnyal a kétszer 120 percben előadott történet áll a kiegyensúlyozottság hátterében.

A befejezést egyértelműen Harry, Ron és Hermione triója uralja, a felnőttekből csak jóval kevesebbet kapunk, mint eddig, pedig talán sokkal érdekesebbek és szórakoztatóbbak a fiatalabb generációnál, de a történet ezt kívánja meg. A hangulat most is kellően komor és sötét, szerencsére csak a minimumra szorítják a szerelmi szálakat, amelyek a horrorisztikusabb vonalat gyengítenék. Végre jut elég idő a magyarázatokra is és jól fel tudják építeni a fontosabb pillanatokat, miközben a látványt sem hanyagolták el, a CGI ezúttal is nagyszerű.

Azonban hiába sikerült néhány jelenet kitűnően, ha magáról a csatáról, a legnagyobb eseményről csak apróbb pillanatokat láthattunk, lényegesen több lehetőség lett volna még a kötetben, mint amennyit kihasználtak. Szívesen néztem volna hosszú percekig a varázslók háborúját, de ezt kissé ügyetlen módon kihagyták a cselekményből. Annak ellenére, hogy mind a két Halál ereklyéi epizód hű marad a könyvhöz, s csak kisebb változtatások történtek, az utolsó két percet (a 19 évvel későbbi jelenetet)  mégis hanyagolni kellett volna. Jelentőségét és fontosságát értem, de túlzottan kizökkent a korábban gondosan felépített hangulatból, feleslegesnek és idegesítőnek hat, ennél jobb lezárást nem lett volna nehéz találni.

A fiatalok színészi tehetségére most lenne igazán szükség, ahogy azonban eddig is megszokhattunk, ez elmaradt.  Daniel Radcliffe túl erőtlen és szinte kínos, amit csinál, s ehhez Rupert Grint és Emma Watson is csak asszisztálni tud. A másik véglet Ralph Fiennes szenzációs játéka, aki a trió helyett is uralja a filmet, ezúttal nagyobb kibontakozási lehetőséget is kapott. A többiek nagyon háttérbe szorulnak, hiába jutott Alan Rickmannek, Maggie Smith-nek vagy Helena Bonham Carternek néhány remek pillanat, ennél sokkal többet érdemelnének, mint ahogy az alig néhány másodpercre feltűnő David Thewlis, Jim Broadbent és Robbie Coltrane is.

Összességében a végső lezárás nem lett rossz, sok remek pillanatot tartalmaz. A két részben adaptált forgatókönyv sokat segít a rendezőnek, aki végül jól oldja meg a feladatát. Hibái ellenére szórakoztató és látványos lett az utolsó mozi, még ha hiányérzetem is volt olykor. Részemről a befejezés 8/10, remélem azért folytatást nem látunk már, viszont nyugodtan újra lehet nézni a filmsorozat egyes darabjait néhány évente.

Reklámok

Harry Potter és a Halál ereklyéi I. rész

Harry Potter és a Halál ereklyéi I. rész
(Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1 – 2010)

Lehet, hogy David Yates még sem teljesen reménytelen? Az egészen jó 5. rész, a meglehetően borzalmas 6. után újra egy kellemes filmet tárt a nézők elé, ami valljuk be, nem ártott a Harry Potter filmek hírnevének. Ennek ellenére a film közel sem tökéletes, nem sikerült teljesen kitölteni az irreálisan nagy játékidőt, de minden hiányossága ellenére bizakodásra ad okot: talán a befejező epizód sem lesz olyan rossz.

A cím alapján lehet sejteni, hogy a befejező vaskos kötetből két filmet készítenek, a következő rész 2011 júliusában várható. A kettészakítás szerintem nem sikerült rosszul (vagy legalábbis úgy fogalmazok, hogy lehetett volna rosszabb is), habár kissé pesszimista végkifejletet adtak neki. Az első filmben a horcruxok keresésére fektették a hangsúlyt, illetve szépen el tudták magyarázni az események mikéntjét és értelmét, ami korábban nem igazán sikerült. Legalább a dramaturgiára nem lehet panasz, ezt el kell ismerni. Az információk megfelelő adagolásával elérték, hogy a könyveket nem ismerő (vagy csak régen olvasó) személy is megértse az eseményeket, még ha ezért cserébe kicsit lassú ütemű is lett a film.

Egy feszesebb vágást én hiányoltam, hiszen a tempó miatt nem sikerült végig fenntartani a figyelmemet, és az olykor leülő történet kissé unalmassá fajult itt-ott. De ez még csak az előjáték, a nagy dobást jövő nyáron tekinthetjük meg. Idén sem hiszem, hogy sikerült eltalálni a megfelelő arányt, hiszen a fontos pillanatokat nem láthattuk (film eleji csata és következménye), de volt idő a sziklák közötti merengésre, még ha utóbbi fontosabb célt is szolgál. Azonban a menekülős-keresős alkalmakat csökkentei lehetett volna, és a szórakoztatóbb jeleneteket előtérbe helyezni.

A film hangulata az évek során egyre komorul, most sincs ez másként. Az olykor thrillerbe, vagy legalábbis sötét fantasy-be hajló történet már semmiképpen sem gyerekmese. Ijesztgetős jelenetekben tobzódunk (még ha nem is éri el mindenhol a célját), amely hatáshoz mind az operatőri munka, mind a kiváló látványvilág hozzájárult. Utóbbit tényleg csak dicséret illeti, az elmúlt évek skót tájait idén is megkaptuk, kiegészítve szebbnél szebb területekkel.

A zenét sem lehet panasszal illetni, ezúttal Alexandre Desplat zseniális szólamait hallgathattuk. A színészek a korábbi filmekhez hasonlóan nagyon elkülönülnek. A főszereplők, Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint már nem gyerekek, de komoly színészi eszköztárral még mindig nem rendelkeznek. Ellenben a mellékszereplők között rengeteg zseniális színészt találunk, akár Ralph Fiennes, Helena Bonham Carter, Alan Rickman vagy akár Bill Nighy nevét említjük meg, de Jason Isaacs (most különösen remek volt), David Thewlis, Brendan Gleeson vagy éppen Imelda Staunton is a legjobbak között említhető.

Az egyértelműen pozitív végeredmény elég nagy bizakodásra ad okot a befejező produkciót illetően, reménykedve várhatjuk a júliust. Összességében egy jól elkészített alkotást láthatunk, ahol azért felmerül, hogy valóban van-e két nagy filmnyi adag a könyvben, de majd eldől a kérdés. Kellemes szórakozást nyújtott, részemről 8/10.


Harry Potter és a félvér herceg

Harry Potter és a félvér herceg
(Harry Potter and the Half-Blood Prince – 2009)

Mégis mi történt a Harry Potter sorozattal? A film után azon gondolkodtam, hogy vajon melyik filmnél siklott ki az egész. Az első két film szinte gyermeki családi filmje még jó volt, utána Alfonso Cuarón egészen élvezhető harmadik része előrevetítette a sötét vonalat, míg Mike Newell 4. része már alulról súrolta a közepes teljesítményt, még ha David Yates 5. része egészen korrekt is lett. Ez a 6. rész megint gyengébbre sikerült, mint lehetett volna, s ennek nem örülök.

A műfaji keveredés végre beteljesült: csak kapkodjuk a fejünket a rémesen tinivígjátékos elemek és a sötét, dark fantasy-s jelenetek között. A rendező munkája sajnos elég gyengére sikerült, hiszen nagyon nem sikerült összefogni az egész filmet. Túl sokat akartak adaptálni a könyvből, miközben csak a kapkodást sikerült a vászonra vinni, így a krimi családi mozival, tinivígjátékkal és sötét fantasy-vel keveredik.

A jelenetek többségének egyszerűen nem volt hatása, és az egész rémisztően súlytalannak tűnt. A film tetőpontját sikerült arra időzíteni, hogy Ron megengedi Harry-nek a randizást a húgával, de így igazán nem lehet komolyan venni a filmet. Rossz időzítés, és túl nagy kontraszt jellemzi a filmet végig. A humoros, romantikus komédia szálak mellett szinte rögtön, mindenféle felvezetés nélkül következnek a “drámaibb”, sötétebb pillanatok, amelyek így nem tudnak érvényesülni.

A kapkodás okán mindenből próbáltak egy kicsit beletenni a filmbe: kaptunk néhány percnyi, amolyan fanservice módra sportot (kviddics, no.), és kevésbé érthetően, feleslegesen plusz jelenetet (búzatáblás pillanat, melynek nem sok értelme volt). Dramaturgiailag olykor szétesett a film, s nem is nagyon tud rendbe jönni, bár kivételesen a könyv ismerete nélkül is érthető a film nagyobb része.

A könyvvel való összehasonlítás nagy közhely, de egyébként is teljesen felesleges. Bár természetesen maradtak ki jelenetek, s film élvezéséhez mégis azt kell mondanom, hogy nem elég. Főleg a tinivígjáték szál volt gyakran rossz, míg az akciósabb pillanatokat (ld. könyv végi csata) sikerült kihagyni, ami meglehetősen rossz színt vet rá. A meghatóbb részeket máshova időzítették, mint kellett volna, bár voltak jobb momentumok.

Az új karakterekkel még mindig nem sikerült mit kezdeni, s szinte epizódokat láthatunk a kastély falai között élő diákok életéből. Luna megjelenése szinte teljesen véletlenszerűnek tűnik, míg Neville pincéri mivolta is inkább csak humor, mint értelmes elem. Nem áll össze egy egységes egésszé a film, így az élvezet sem lehet teljes.

A látvány most is remek, erre igazán nem lehet panasz. A film kezdőjelenete egészen nagyszerű volt, de végig tudta tartani a színvonalat a CGI. Az akciósabb részek kihagyásának ellenére érdekes vizuális ötletekkel volt teli, de a tenger, a sziget, sőt a kastély is még mindig nagyon szép. Az operatőr munkáját még mindig jól végezte, s kivételesen a filmzene sem volt rossz. Általában megfelelően szólt, s valahogy hozzásegített a drámai pillanatok élvezetéhez.

A színészek két korosztálya még mindig rémesen elüt. A fiatalabbak, élükön Daniel Radcliffe-fel még mindig nem tudnak játszani (ó, Harry és a kétféle arckifejezés), de a trió többi tagjának sem kellene büszkének lennie. Ezzel szemben az “idősebbek” még mindig hozzák a(z elvárt) kiváló színvonalat. Alan Rickman és Helena Bonham Carter emelkedik ki leginkább, de a többiek (Michael Gambon, Robbie Coltrane, Jim Broadbent) is nagyszerűek voltak.

A film még mindig hagy némi kívánni valót maga után. Hiányérzetem volt a film alatt, s a kavarodásnak és a kapkodásnak az egyetlen eredménye, hogy a jelenetek súlytalanná és érdektelenné válnak. A forgatókönyv nem elég összefogott, így aztán 7/10-nél nem tudok többet adni, pedig  még ebben is érzek némi túlzást.