Harry Brown címkéhez tartozó bejegyzések

Harry Brown – a bosszú filmje Michael Caine-nel

Harry Brown
(Harry Brown – 2009)

Az elmúlt évben többek toplistáján is előbukkant a film, s úgy általánosan is elég jó visszhangja volt ennek a széles körben annyira nem ismert filmnek. Sokáig halogattam a megnézését, hiszen tudtam, hogy a feldolgozott téma nem egyszerű: gyilkosságok és lélektani thriller. Így utólag sajnálom, hogy nem néztem meg korábban, ugyanis remek film, mely hamar lehengereli a nézőt – feltéve, ha fogékony rá.

Harry Brown egyedül él otthonában. A felesége súlyosan beteg, már csak napjai vannak hátra. Egyetlen barátja Leonard, akivel néha iszogat és sakkozik a helyi kocsmában, azonban a társa nagyon retteg a helyi bandáktól, melyek szép számmal akadnak a nem túl kellemes környéken. Embereket rabolnak ki, drogot árusítanak, zaklatnak és garázdálkodnak, de a rendőrség nem tesz semmit, a békés lakók pedig állandó áldozatai a fiatalok vandálságának. Ez azonban így nem mehet tovább – valakinek tenni kell valamit.

A Harry Brown nem egy gyors ütemű, pörgős és izgalmas akciófilm. Lassú tempóval, öregemberes stílusban jár körbe mindent, de végig fenn tudja tartani a figyelmet, nincsenek sem üresjáratok, sem unalmas percek. A nyugodt, de feszültséggel és haraggal teli atmoszférát tökéletesen mutatja be, érezni lehet minden egyes pillanatban, jelenetben annak mondanivalóját és igazi értelmét. Jól megírt, érzelemmel teli párbeszédek és letisztult megvalósítás jellemzi a filmet, melyben a vége felé kerül elő a feszes, izgalmas thriller, ahol a drámaibb, erősebb képek uralkodnak, de hasonló profizmussal lettek ezek is előadva.

Vajon jogos megfizetni a kegyetlen gonosznak, ha más nem tesz semmit? A film mondanivalóját tekintve sem könnyű. Az önbíráskodás, a bosszú és a bűnözők megölésének létjogosultságát taglalja, ezzel felállítva a morális mondanivalót, mely nem teljesen egyértelmű a végére. A karakterek csak hozzásegítenek az elgondolkodtató drámához, illetve elsősorban Harry Brown, akinek a jól megírt figurájának a cselekedetei, motivációi és vívódásai adják a film igazi voltát. Mellette a rendőrnő ártatlan, már-már naiv szerepe ad kontrasztot világnézetben és felfogásban, bár a végén ráébred, hogy nem minden működik olyan jól a világban.

A sötét és komor hangulathoz a zene is sokat ad, bár nem gyakran szólal meg, de a drámai és izgalmas jelenetekben tökéletesen festi alá az adott pillanatot. A színészek közül egyértelműen Michael Caine viszi el a hátán a filmet, hiszen szinte egyszemélyes filmjének minden pillanatában élően és valóságosan jelen van a vásznon, és meggyőzően alakítja a szerepét. A többiek kisebb hangsúlyt kapnak, de mindannyian jól teljesítenek, főleg a bandatagok, de felbukkan még David Bradley és Emily Mortimer is.

Komoly és elgondolkodtató thriller-drámáról van szó, mely élvezetesen adja elő az erkölcsi igazságát. Ehhez a profin bemutatott világhoz társul Michael Caine, akivel együtt megteremtődik a nyugodt ütemű, de mély és komor lélektani légkör. Ugyan nem tudok 8/10-nél többet adni, de megéri megnézni.

Reklámok