FlashForward címkéhez tartozó bejegyzések

FlashForward – vége a sorozatnak

FlashForward
(FlashForward)

A sorozat, mely remek lehetett volna, de valahol az írók tollvonásai között elveszett. Rengeteg potenciál lakozhatott volna benne, de valamiért úgy döntöttek, hogy inkább eldobják mindezt és egy buta, gyenge megvalósítású, agyatlan sorozatot dobnak össze, mely sem izgalmat, sem feszültséget nem tud fenntartani 5 percnél tovább, hiszen rögtön elszúrják valamivel, hogy még véletlenül se szórakozzunk jól.

Az évad alatt nem sokat változott az alapszituáció, hiszen egy kis közösség életét követhetjük végig attól a naptól kezdve, amikor az összes ember elájult 2 perc 17 másodpercre, hogy betekintést nyerjen az évvel későbbi jövőbe. Az FBI-nyomozással folyamatosan sokak életét megváltoztatta ez a kitekintés, többeknek pozitívan, hiszen van aki szerelemet talált, míg még többeknek negatívan, ugyanis jobban járt volna, ha nem tudja, hogy mi lesz április végén.

Az igazság az, hogy az írók túl nagy fába vágták a fejszéjüket. Sokat akartak bemutatni, sok karaktert és sok személyes történetet szerettek volna megeleveníteni, s mindezt úgy, hogy még értelme is legyen, a gond csak az, hogy mindez nem sikerült. Sokszor dobtak be buta és logikátlan megoldásokat, amit csak tetőztek az állandó részvégi cliffhanger-parádéval. Majd’ minden rész végén láthattunk egy-egy érdekesebb momentumot, amit a következő rész végén teljesen jelentéktelenül és érdektelenül elintéztek, így aztán egy idő után még véletlenül sem sikerült felkelteni az érdeklődést.

Emellett folyamatosan voltak olyan húzásaik, amikre még véletlenül sem lehetnének büszkék, hiszen a B-filmes hatásvadászattól (Mark fut a fináléban) a karakterekkel való mostoha bánásmódig minden olyanra volt példa, amit nem lett volna szabad elkövetni. A karakterek egy része csupán üresjáratként, funkciótlan mellékszálként működött (pedig Gabriel jóval érdekesebb lehetett volna), de még ezeket sem sikerült érdekessé tenniük. A Bryce-Nicole-Keiko hármasból aranyos, bájos szerelmi történetet lehetett volna kihozni, ehelyett regéltek egyet a sorsról és a végzetről, s teljesen véletlenszerűen léptek.

Ez pedig az egész évadra igaz volt, hiszen minden egyes pillanat vagy szereplő, csak előbukkant a semmiből és mindenféle érzelmi vagy akár értelmi töltet nélkül cselekedtek, s még csak a végső alkalmat sem sikerült úgy felépíteni, hogy azt lehessen mondani, valamit ért az eddigi szenvedés, és nem csak a nyomozás közti tölteléket szolgáltatta. Egyedül a Szakáll-féle lánykeresésnek (ami egyébként kicsit giccses, de korrekten felépített volt) lehetett eredménye, de az is csak a következő évadban vált volna teljesen világossá.

Pedig a karakterek közti motivációkat és vívódásokat jobban is kifejthették volna, ugyanis maradt volna tér bőven. Ehelyett már-már random megléptek dolgokat, és még véletlenül se fejtettek ki semmit. Az egész súlytalan és céltalannak érződött, ez különösen megnyilvánul Oliviánál, akinek a Lloyd és Mark közötti játékával érdekesebbé is tehették volna a végső pillanatot, de ehelyett a karaktert lebutították, s ez ugyanúgy jellemező majdnem mindenkire, már csak azért is, mert nem akarták bonyolítani, vagy tovább mozgatni őket, hiszen még a beteljesüléseket is gyengén oldották meg.

Mindezek ellenére azt kell mondanom, hogy annyira rossz még sem volt ez a 22 részes évad, hiszen nekem a szintén high concept V-nél jobban tetszett. Nehéz lenne megindokolni, mégis valahogy érdekesebb volt nézni a különböző reagálásokat az ájulásokra, de már maga a főszál (okozók, indítékok, különböző személyek szerepe) is jobban le tudott kötni. A sok céltalanság ellenére a karakterek is jobban érdekeltek (mondjuk Szakáll vagy Mark legkevésbé), vagy legalábbis jó volt nézni a Bryce-féle lányokat a céljuk keresése közben, vagy éppen Simon igazságkeresését, hiszen utóbbi személy talán az egyik legkorrektebb figura lett.

Talán legkevésbé a látványra lehet panaszkodni, hiszen még ha nem is volt sok nagyobb látványelem, ami volt, azt azért jól megoldották. Még a színészek is tették a dolgukat, mint Joseph Fiennes, John Cho, Zachary Knighton, Jack Davenport, Dominic Monaghan a férfiaktól, vagy Peyton List, Sonya Walger, Christine Woods a lányoktól, még ha csak eyecandyként is voltak jók. Mindenesetre kíváncsi lennék, hogy mit kezdtek volna a következő évadban, s habár láttuk az alapját, reménykedni lehetne, hogy tanulnak a hibájukból és normálisabban adják elő.

Szó sincs arról, hogy nagyon rossz lenne, csupán arról, hogy lehetett volna jobb is, hiszen a jelenlegi szituáció közel sem volt kielégítő, ugyanis a karaktereken már rögtön elbukott a sorozat. Sokat akartak, de mindezt nem tudták értelmesen és szórakoztatóan előadni, noha talán kevesebb szereplővel jobban működhetett volna. Jobban örültem volna, ha ebből lesz következő évad, s nem a V-ből. Ez így nekem 6,5/10, csak mert több, mint az előbbinek.

Reklámok

FlashForward – 1×01

FlashForward – 1×01
(FlashForward)

Az egyik leginkább várt sorozatnak (nekem a V és a Day One jobban várós) szokták titulálni, és meg is értem, hogy miért. Ugyanis rengeteg lehetőség van benne, amit ki lehetne használni, más kérdés, hogy eddig nem tettek ilyet. S bár a pilot elejét untam, a végére sikerült eléggé felpörögni, és megvett magának a sorozat. Nem tudom, hogy mennyi részt terveznek, de nagyon remélem, hogy csak 13-at, mert többel lehet, hogy már nagyon túlhúznák.

Az alapkoncepció a csapból is folyik, de azért: az egész világon, minden egyes ember belelátott a fél évvel későbbi jövőjébe pontosan 2 perc 17 másodpercre. Néhány FBI-os rájön, hogy mégis mi történt, és elkezdenek nyomozni, hogy ki tette ezt, és hogy miért tette. Közben – ami a sorozat javát adja – a karakterek személyes problémáit is boncolgatják.

A főhősünk egy FBI-ügynök, azonban korántsem tökéletes magánélettel. Valójában az egész ügynökségnél nincs tökéletes élet, és a jövőben majdnem mindenki látott olyat, ami nagy hatással volt rá. Az egész alapja egy nyomozós sorozat lenne, viszont a rejtély bonyolódása mellett van idejük a saját drámák mutatására, s emiatt nem lesz unalmas (és rövid életű).

Különösebb kliséket sikerült elkerülniük, de természetesen a “megváltozhat-e a jövő?” problémát nem tudják kikerülni, s talán nem is baj. Idővel biztosan lesz emiatt néhány közhelyes jelenet, azonban ha élvezhetően adják elő, akkor nem lesz gond. Az első részben csak egy pillanat volt, ami miatt majdnem kikapcsoltam, s az a rémesen rossz felismerés volt, azzal kapcsolatban mi történt.

A látvány egy sorozathoz képest rendben volt, bár néhány kilógó pillanat is előfordult, azért egészen jól megoldották. A 2 perc 17 másodperc alatt ugyanis a repülők, autók igencsak sok katasztrófát okoznak. Még jó hogy a pilóták, a sofőrök, de még az orvosok is elájulnak. A flashforwardok szintén egészen jól mutattak, érdekes, de határozottan jól mutató képeket láthattunk.

A színészi gárdával nincs különösebb gondom, bár a főszereplő Joseph Fiennes nem volt mindig tökéletes, de jó volt Sonya Walgert látni a Loston kívül is. John Cho karakterét sikerült megkedvelnem, elsősorban azért, mert a jövőben elég fontos dolgokat “látott'”.

Jó kis sorozat lesz ez, ha nem csak a nyomozást erőltetik. Az alapkoncepció sok érdekességet rejt magában ahhoz, hogy élvezetesen előadják; kérdés, hogy mennyire fog nekik sikerülni. Kicsit összeszedetlenül írtam, de azért azt akartam kinyögni, hogy a lassú beindulás ellenére élveztem. Legyen 7,5/10.