Dragon Hunters címkéhez tartozó bejegyzések

Sárkányvadászok – mese Európából

Sárkányvadászok
(Dragon Hunters – 2008)

Magyarországon ugyan csak idén mutatták be, mégis 2008-as alkotásról van szó. Az idei animációs termés két sárkányos filmje közül az egyikről van szó, ráadásul nem is hollywoodi, hanem francia, így némi újdonság is keveredik a könnyed gyerekmesébe az érdekes, de kimondottan tetszetős látványon és az alapvető sablonokon kívül. Egyszeri megnézésre élvezetes alkotás.

Egy különös világról szól a történet, ahol sziklák és törmelékek repülnek mindenfele, sárkányok, bárányok és nyuszik kukucskálnak a lebegő káposztaföldeken. Lian-Chu és Gwizdo, a két kalandor (és a kékbundás sárkány-kutya), pénzkeresésként sárkányokra vadásznak, amikor találkoznak a gazdag úr unokahúgával, Zoéval, aki álomvilágában az Ezüstlovaggal harcol együtt. A világra azonban nagy veszély közeleg, a világfaló sárkány hamarosan felébred, s csak a furcsa csapat állhat az útjába.

Amerikával ellentétben itt nem a sima rutinos megoldásról van szó. Jóllehet itt is vannak szép számmal közhelyek és sablonok, a történetvezetés pofonegyszerű és kiszámítható, de mégis, megdobják itt-ott egy szerethető motívummal, egy meglepő megoldással, ezzel némi újdonságot és egyéniséget visznek bele. Olykor kicsit felpörög a film, néha unalomba fullad, s közben egetverő tanulságokkal tömítik el a kisgyerek agyát, de kellemesen szerethető és még talán szórakoztató is a film.

A karakterek kellően buták és kedvelhetőek a maguk módján, kivételt képez ez alól a kislány, aki hihetetlen módon idegesítő, és a film 90%-án át zavarja a nézőt, s csak a hatalmas toleranciaszint vagy a 10 éves kor mentheti meg a nézőt az öngyilkosságtól. Pedig a többiek rendben vannak, a jószívű, macis állovag, a kicsit zsugori és csaló társa, a vak öreg, és a gonoszkinézetű szolgája, de még a bundás kutya is megfelelő humorforrás. A fehér juhok és a vörös denevérek még kicsit a hangulatot is segítik.

A zene sokat javít az összhatáson, a kínai stílus és a hatásos dallamok megfelelően aláfestik a légkört. A látvány önmagában rendkívül furcsa lehet, meg van az az érzése a nézőnek, hogy egy hollywoodi animációs cég gyakornoka is jobbat csinál. A karakterek nem túl kidolgozottak, annál szebb viszont a háttér és a környezet. Szívesen néztem volna még a teremtett világot, esztétikailag igen szépen sikerült.

Nem mondom, hogy az évtized animációs filmje, sokkal inkább egy könnyed gyerekmese némi európai újdonsággal és mástípusú látványvilággal, mint amit megszoktunk. Egyszeri megtekintésre alkalmas, de világ nem vált meg. 5,5/10 a pontszám, de azért a végét nem tudom mire vélni.