City of Ember címkéhez tartozó bejegyzések

Szikraváros – egy remek alapötlet

Szikraváros
(City of Ember – 2008)

Mondhatnám, hogy a remek ötlet mellé jó megvalósítás is párosult, de nem így van. A film alapszituációjának nagyszerűségét sikerült úgy elrontani, hogy csak egy egyszerű mese maradt belőle némi ijesztgetős jelenettel. Nagyon kár érte, mert az alapkoncepcióban sok potenciál volt, csak éppen ki nem sikerült dolgozni. A családi kalandfilmbe (vagy sci-fibe) nem nagyon sikerült semmi pluszt belevinni, és ez így sajnálatos.

Az alap tehát az, hogy a Földet eléggé elpusztítja valami katasztrófa, és a tudósok kitalálják, hogy építenek egy föld alatti várost, akik túlélik ezt. Aztán utasításokat hagynak 200 évvel későbbre, hogyan tudnak visszamenni. Igen ám, csak közben az utasítás eltűnik, és mivel senki nem akar a felszínre menni, boldogan élik tudatlan életüket. Közben a város szavatossága lejár, a generátor szét akar esni, és előkerül pár tizenéves, akik ki akarnak menni.

Az az én gondom, hogy ezt nagyon lebutították. Ugyanis ebben jóval több potenciál volt, amit egy kissé jobban is meg lehetett volna valósítani. Kicsit talán sötétebb, és egy kissé horrorisztikusabb lett volna, és elhagyták volna ezt a cukormázas felszínt, amit a gyerekszereplők szolgáltattak. Így is voltak benne jó pillanatok, meg ijesztőbb pillanatok, de közel sem elég.

Túl meseszerű lett ez az egész, ami önmagában működött, csak túl komolyan vették az egészet. A forgatókönyvet nem írták meg úgy, hogy sok élet legyen benne, és ez a varázslatos családi mese nekem kevés volt. Ráadásul maga a történet sem volt eléggé felépítve ahhoz, hogy izgalmas legyen. A film háromnegyedénél kezdtem el gondolkodni, hogy akkor most történik is valami komolyabb, vagy tényleg ezt akarják folytatni. A vége elég nagy csalódást okozott számomra.

Egyébként a gyerekszínészekkel nem volt különösebb gond (igaz, nekem nem voltak szimpatikusak), csak a szokásos tapasztalatlanság (bár a lányt Oscarra is jelölték már), viszont feltűnt a remek Bill Murray, aki nem túl kedves szerepe ellenére is színt vitt az egészbe. Tim Robbins és Martin Landau az egésznek a tapasztaltabb részét adták, igaz, kisebb mellékszerepekben.

Nem volt ez rossz, a látvány például egészen remek volt. Csupán hiányoltam belőle azt a részt, ami tovább viszi, mint egy mese. A készítőknek ez volt a céljuk, csak ez így még kevés volt, és a nagyszerű alapban jóval több potenciál is akadt volna. Legyen 6/10.

Reklámok