BloodRayne címkéhez tartozó bejegyzések

Néhány film #19

X-akták – Hinni akarok – 4/10
(The X-Files: I Want to Believe – 2008)

Igazából egy kissé csalódtam a filmben, ennél azért jobbat vártam. Ugyan az X-akták sorozatot nem láttam, így nem igazán voltam tisztában a szereplők mibenlétével. De valójában nem számított annyira, hiszen hamar fel lehet venni a fonalat.

Van egy rejtélyes gyilkosság, ahol szakértőnek a volt FBI-os Mulder-t és Scully-t kérik fel, ugyanis ők régen paranormális, természetfeletti ügyekkel foglalkoztak. A gyilkos valami modern-kori Frankensteinnek képzeli magát. De itt a természetfeletti kimerül egy látó pedofil papban, és én ennél többet vártam. Valami földönkívüli, vagy valami, de egy látó azért még kevés ehhez. Így mindenféle sci-fi helyett inkább csak egy idétlen thrillert kapunk, ami azért nem kelti fel a figyelmünket.

Először is teletömték gyengén előadott lelkizéssel. Beletettek egy mellékszálat, aminek az ég világon semmi köze sincs az eredeti üggyel, és emiatt teljesen felesleges. A főszereplőnek sikerül teljesen logikátlan lépést lépnie, miközben a gyilkos szintén nevetségesen, és rendkívül valószínűtlenül viselkedik. A végén az esetet igazából nem is sikerül teljesen megmagyarázni, és az egész sokkal inkább gusztustalan, mint izgalmas. Viszont David Duchovny-t igazából Robin Williamsnek néztem. Furán áll neki az arcszőrzet. Nekem ez nem jött be.

Ananász expressz – 4/10
(Pineapple Express – 2008)

Nekem nem való Seth Rogen film, ezt már a Superbad óta tudom. Mégis megpróbálkoztam ezzel a filmben, és nem kellett csalódnom benne. Mondhatni nagyon nem élveztem, és bánom a film miatt elvesztegetett minden percet. Jó, a 110 percből levonok 10-et, mert annyi tetszett belőle. Háromszor (számoltam!) tudtam felnevetni azon a néhány fizikai poénon, amit beleraktak. Láttam benne, hogy min kellene nevetni, azonban nekem ez nem sikerült.

A történet annyi, hogy Seth Rogen lát egy gyilkosságot, és elkezdik üldözni. Elmegy a fűdíleréhez, hiszen hova máshova menne. Azonban a menekülés közben elejt egy jointot, az Ananász Expresszt, amit csak az ő dílere árul. Így aztán folyik az üldözés a film nagy részében, miközben rengeteg kifigurázást láthatunk, azonban elég gyenge megvalósításban. Volt akció is, olyan hamutállal és morzsaporszívóval verekedős formában, meg némi lövöldözéssel, kifigurázással próbálkozva, de ez nekem nagyon nem jött be.

A három jó jeleneten kívül még volt néhány feelgood is, ami azért elment, mivel a film végére azért magára talált, de ez még nekem nagyon kevés. A végére kaptunk némi csöpögést is, ami még kevésbé jött be. Ellenben a színészek jók voltak, de ezen kívül nem sok pozitívum jut eszembe. Rengeteg volt ez a 110 perc, bőven elég lett volna úgy 80-90 is. Sajnos ez nekem nagyon nem jött be, pedig volt benne potenciál, csak engem nem tudott megfogni. Három pontot akartam adni, de ha eszembe jut a jelenet, ahol az övcsattal akarják elvágni a kötelet, akkor adok még egy pontot.

BloodRayne – Az igazság árnyékában – 1/10
(BloodRayne – 2005)

Először is muszáj egy idézettel kezdenem.

-Amióta itt vagyok, azóta hangokat hallok a fejemben.
-Igen, ennek biztos valami oka van.

Mondanom sem kell, tényleg zseniális. És sajnos ez jellemzi végig a filmet. Uwe Boll 2005-ös borzalma a BloodRayne, és utólag is csak azért örülök, hogy megnéztem a filmet, hogy ne csak a Király nevében c. mű miatt gyalázzam Boll mestert. De kezdjük az elején.

A történet valójában arról szólna, hogy Rayne, a dhampirlány (ember és vámpír keveréke) bosszút akar állni az apján, aki valójában a vámpírok legerősebbike. Segítségére van Sebastian, Vladimir, a két vámpír vadász. Rayne-nek össze kellene szednie a talizmánokat, amelyek segítségével legyőzhetetlenné válhatna. Tulajdonképpen a történet mindegy is, hiszen mindenféle háttérinformáció nélkül szinte értelmetlen jelenetek sorát láthatjuk, és nem valószínű, hogy mindenki játszott már a BloodRayne játékkal – mint ahogy én sem.

Amellett, hogy nevetséges logikátlanságok, és történelmi hűtlenségek sorát mutatják, egy bizonyos D-filmes körökben jó akciókat láthatunk. Van itt sebezhetetlen vámpír, és középkori kardozás nevetséges akrobatikával, hosszú kardokkal és rossz kivitelezéssel. Meg van töménytelen sok vér és erotikus jelenet, de ezt még meg lehet bocsájtani. Van néhány jó színész, mint az Oscar-díjas Ben Kingsley meg Michelle Rodriguez (Ana-Lucia a Lostból) így hirtelen, de valahogy ők sem tudják élvezhetővé varázsolni a filmet. Bár a többség szerintem elég rosszul játszik.

Még nem szóltam a rettentően idegesítő visszaemlékezésekről, vagy éppen arról, hogy – utánanéztem ám! – a játék eredetileg az első világháború alatt játszódik, míg a film a középkori Romániában, mondjuk ettől függetlenül elég amerikai nevek szerepelnek benne. Van még egy nagyon rossz ruha, amit Rayne visel, meg valami gondolkodást is akartak belepréselni, így a dhampirlány nem tudja, hogy most ő ember, vagy kegyetlen vámpír, szóval egy kisebb komplexussal küzd. Najó, nem akarom tovább szidni. Bűngyenge film. Nem is tudom, hogy mit tudnék értékelni.

Reklámok