Adam Sandler címkéhez tartozó bejegyzések

Esti mesék

Esti mesék
(Bedtime Stories – 2008)

Adam Sandler most sem csinálta meg. Sőt, mondhatni még alább ásta a (nem létező) tekintélyét, legalábbis nálam. Az a probléma, hogy ez egy olyan film lett, amit tényleg csak bizonyos korosztály alatt tudnék ajánlani. Ez, a címéhez híven, csak egy mese. Egy klisében gazdag, általában unalmas, varázslatos, és idegesítő mese. Ezúttal nem kapjuk meg a megszokott poénokat, hanem sokkal családiasabb hangulat uralkodik, sajnos.

Sandler a Zohanban már bemutatta, hogy milyenek is az ő filmjei: agyatlan poénokkal, ormótlan és idegesítő tanulságokkal, meg sok alpári viccel. Ebből konkrétan semmit sem kapunk itt, ami számomra a legmeglepőbb volt, hogy sehol sincs tanulság. Nem is baj. A filmnek legnagyobb problémája a forgatókönyv, illetve annak a hiánya. Egyszerűen volt egy egész jó kis alapötlet, s úgy össze-vissza dobtak rá ötleteket a fő terv érdekében, aztán hátha kisül belőle valami.

Ugyanis Skeeter egy szálloda idióta karbantartója, de a nővére gyerekire kell vigyáznia egy hétig, de csak este, nappal ugyanis a nővér barátnője, Jill a soros. Este, jobb ötlet híján Skeeter mesélget a gyerekeknek, a saját kitalált történeteit. Azonban valamilyen varázslatos módon, a mesék másnap valóra válnak. Persze nem úgy, ahogy sejteni lehet, hanem fura 21. századin. Adam rögtön a saját hasznára akarja fordítani ezt, hiszen időközben a mese miatt esélyes lehet a szálloda vezetői posztjára. És így tovább.

Rendkívül kiszámítható történet, de legalább szépen megismerjük a meséket. Tényleg nem kell sokat várni tőle, a megvalósítás elég gyengére sikerült. Unatkoztam, no. A mesék valahogy idegesítőek, a rendes cselekmény meg unalmas és kiszámítható. Persze volt néhány jobb ötletük is, mint a baromi nagy szemű tengerimalac, bár ő is csak az első megjelenésnél volt jó.

Sandlernek egyszerűen nem való az ilyen szerep. Ő meleg tud lenni, meg időseket tud dugni, de ez így nem. Egyszerűen a családi hangulatot nem sikerült megteremteni. S a vígjáték rész sem volt az igazi, nem is igazán nevettem.

A színészek még egész jók voltak, akár Guy Pearce-t, vagy Courteney Cox-t nézzük. Persze eyecandy-nek ott volt Keri Russell, mint Jill, vagy Teresa Palmer, mint a szállodatulajdonos lánya. Meg persze ott volt Richard Griffiths, az igazi komikus ebben a gárdában, ő tényleg nagyon jó volt.

Kiszámítható, idegesítő, klisés film, jó szereplőgárdával, és jobb sorsra érdemes ötlettel. Talán 5/10, mint a többi Sandler film. Azért ott motoszkál bennem, hogy ezzel az ötlettel valami nagyot is lehetett volna alkotni. Áh.

Reklámok

Néhány film #2

Hancock – 7/10
(Hancock – 2008)

Egy újabb film melyet teljesen lehordtak, de nem értek egyet vele teljesen. Mert tény, hogy ott volt a szemünk előtt egy baromi jó, újat mutató szuperhősös mozi, erre adtak valamit helyette. A film nem is szól másról, mint a helyét kereső, léha életet élő, alkoholista Hancockról, valamint a fura ügynökről, akinek a nevét nem tudom, meg annak feleségéről.

Persze, van benne egy csavar, de azért még ki lehetett volna hozni valamit belőle. A csavar ütött, nélküle semmit sem érne. Utólag belegondolva remélem csinálnak második részt, mondjuk valami kellemes ellenséggel. Bár nem sok értelme lenne, Hancock személyiségváltozása után. Azért jó film ám.

Férj és férj – 5/10
(I Now Pronounce You Chuck and Larry – 2007)

A tavalyi Sandler-film. Ezúttal a melegek jogaiért áll ki, több-kevesebb sikerrel. Adott néhány tűzoltó, s Sandler meg barátja házasodik, valami nyugdíj miatt. Persze közben megjelenik a szerelem Sandler életében, meg megjelenik az illető, aki rájön, hogy nem éppen szerelemből mentek egymáshoz. A poénok adottak, el is süti őket rendjére Sandler. Ez sem több egy könnyed, röhögős Sandler-filmnél. Többet akarok látni tőle, de félek nem fog sikerülni.

Wanted – 6/10
(Wanted – 2008)

Itt is adott egy nem is olyan rossz történet, de itt nagyon idétlenül hatott. Kanyarodó golyóktól kezdve, a több száz méterre ellövésig minden van itt. És ez zavar. Persze, akkor ott nem mutat rosszul, de így utólag… Tehát van a szokásos ifjúhős történet. Fiatal “férfi”, unalmas munkában, szerencsétlenül. Kiderül, hogy az apja zseniális bérgyilkos, s az ő képességeit örökölte.

Persze, megjelenik a csavar, ami feldobja a filmet, de így sem tud sokat mutatni. Egyszerűen idétlen, normális történetet mellőző film. Persze van kiképzés, nem is akárhogy. Ez az a momentum ami tetszett. Minden más nem igazán.


Néhány film #1

Narnia krónikái: Caspian herceg – 7/10
(The Chronicles of Narnia: Prince Caspian – 2008)

Rosszra számítottam. Nagyon rosszra. Valahogy elég sok helyen leírták, bevételek valahol a süllyesztőben… de egész jó. Mármint úgy átlagosnál jobb. Adott ugye a könyv története, amit nem is vittek el annyira. Erősen fiatalabb korosztály a cél, de a könyvnek is. A szerelmi szál nagyon nem kellett volna oda, amiatt nagyot bukott a szememben. Jó-jó, gyerek mozi, családi film, s kellék a szerelem. De ez akkor is fáj… Effektek jók, színészek sem rosszak. Átlagosnál valamivel jobb.

Ne szórakozz Zohannal! – 5/10
(You Don’t Mess with the Zohan – 2008)

Itt az idei Sandler film, mert hogy ilyen mindig van. Igazából újat nem mutatott a többihez képest. Most az izraeli-arab konfliktust veszi célba, általános sikerrel. Szokásos Sandler poénok. Szerelmi szál kötelező, így az is van. De mindent összevetve, egy könnyed, nyári, röhögős film. Ilyen is kell.