2005 címkéhez tartozó bejegyzések

Néhány film #22 – remek filmek

Ó, testvér, merre visz az utad? – 9/10
(O Brother, Where Art Thou? – 2000)

Ó, testvér, vajon merre visz az utad? Jelenleg egy nagyon jó filmben haladsz, és valójában én ilyen filmekre vágyok folyamatosan. Először kissé megrémültem, hiszen a film alapja Homérosz: Odüsszeia című eposza. Persze ez nincs teljesen így, ugyanis a film egy lenyűgöző, hangulatos, zenés film, amit nehéz nem szeretni.

Az eposz ugyan alap, de nem a történeté, mivel ez nem egy ókorban játszódó, misztikus történelmi film, hanem egy gazdasági világválság (az 1930-as) idején, Délen játszódó vidám road-movie. Három szökött rab, Everett, Pete és Delmar elindul a kincsért, amit Everett rejtett el a bebörtönzése előtt. Azonban sietniük kell, hiszen a kincs néhány nap múlva egy tó alján merül el, a völgyet, ahol el van temetve ugyanis elárasztják vízzel.

Tulajdonképpen ez csak az alapja, ugyanis sokkal inkább hasonlít néhány “gubanc” elmesélésre, kisebb történetekkel mintsem egy teljes filmre. Miközben menekülnek mindenféle bajba belekeverednek, egy bankrablástól kezdve, egy választási kampányon és egy ku-klux-klán rendezvényen át még dalokat is énekelnek. Ugyanis a filmben szinte folyamatosan szól a remek country-folk zene, ami megadja az alaphangulatot a filmnek.

Találkoznak Everett feleségével, egy félszemű Biblia-árussal, sőt még egy néger zenésszel is, aki el adta a lelkét az ördögnek. Mindeközben üldözi őket Colley, a rejtélyes nyomozó, aki leginkább a sátánra hasonlít. A filmbe simán beleférnek a szirének, vagy a békává változtatás, de ezalatt rengeteg utalást kapunk, elsősorban az Odüsszeiából. Megjelenik a vak jós, vagy éppen maga Homérosz is.

A fényképezés és operatőri munka lenyűgöző, nagyon jó zene szól, és kimondottan jó színészi alakításokat láthatunk, elsősorban George Clooney és John Turturro részéről, de mindenki nagyon jó szerepel. Nem is ömlengek tovább, ez egy nagyon jó zenés, kalandos film, ajánlom mindenkinek, és nem is tudom, hogy miért nem adok 10 pontot neki.

A nyughatatlan – 8,5/10
(Walk the Line – 2005)

Nehéz erről a filmről írni, ugyanis nem igazán tudok mit gondolni róla. Sajnos ennél valami nagyobbra, valami jobbra számítottam, így kicsit túlbecsültem. Engem nem igazán tudott megfogni, pedig elismerem, hogy jó, hangulatos film, csak éppen jobbra számítotam. Tulajdonképpen Johnny Cash életét dolgozza fel, kisebb nagyobb történetekben, és ezt elég jól meg is csinálja.

Elég szomorú élete volt, és a film erősen érzékeltetni a drámai vonalat. Johnny a drogok, a zene és a nők hatása alatt élt, ez biztos. Az élete folyamán a drogok folyamatosan tönkretették, miközben szerelmes volt egy nőbe. Azonban a filmben valahogy ez nem tudott megfogni. Elég tragikus élete volt ahhoz, hogy ne kedveljem, de a zenéje biztosan jó volt. A filmben folyamatosan szólnak a remek Cash dalok, s ezek teszik remekké a filmet.

Nagyon jó dalok, s mint a végén kiderül, mindet a színészek éneklik. Csodálkozok is rajta, de Reese Witherspoonnak milyen remek hangja van. Ő a női főszereplő, el is boldogul a szereppel, jól játszik (Oscart is kapott érte). Ellenben Joaquin Phoenix, mint Johnny valahogy nem túl szimpatikus, s bár a hangja megfelelő, valahogy nem éreztem benne túl sok életet. Kellemes film, remek dalokkal, tragikus történettel, bár elég hosszan. Megéri megnézni.

Gyávák és hősök – 9/10
(Lions for Lambs – 2007)

Egy politikai hangvételű, beszélgetős-háborús propagandafilm? Jöhet. Ugyanis röviden összefoglalva ez a Gyávák és hősök. Három szálon fut a történet. Először is, Jasper Irving szenátor (Tom Cruise) beszél az új afganisztáni hadi taktikájáról Janine Roth-nak (Meryl Streep). Emellett Stephen Malley professzor (Robert Redford) egy fiatal, nem túl ambiciózus tanítványával (Andrew Garfield) társalog, többek között két régi tanítványáról, akik a harmadik szálon éppen bevetésen vannak Afganisztánban a tálibok ellen.

S hogy ebben mi a jó? Nehéz megmondani. Tulajdonképpen akció, vagy harc nem is igazán van, inkább csak beszélgetés. Beszélgetés a politikáról, az érdeklődésről, az elhivatottságról és a tehetségről. A politikában képmutatás van, és mindenkit csak a saját önző érdekei érdekli. Mindeközben a tehetséges, fiatal diákok elpazarolják a tudásukat, és semmi ambíció nincs bennük. Persze vannak kivételek, mint a két volt tanítvány, akik éppen harcolnak.

Nehéz a mély gondolatokat kifejteni, mert tulajdonképpen a filmben sem teszik. Csupán kérdéseket tesznek fel a harcról, az emberéletről és a politikáról. A szenátor egy őrült taktikát erőltet, mely valószínűleg bejuttatja a fehér házba. Eközben folyamatosan egymásra utalnak a szálak, és egymásnak mutatnak be.

Például, Redford tanítványa közli, hogy képmutatóak a szenátorok, akik kijelentik, hogy nem indulnak az elnökjelöltségért induló harcban, majd mégis indulnak. Aztán néhány jelenettel később, Irving kijelenti, hogy nem indul az elnökjelöltségért, pedig a taktika is segítene neki… No, mindegy, ez egy jó film, kérdésfeltevős-beszélgetős témában. El tud gondolkodtatni. Megéri megnézni.

Reklámok

Néhány film #19

X-akták – Hinni akarok – 4/10
(The X-Files: I Want to Believe – 2008)

Igazából egy kissé csalódtam a filmben, ennél azért jobbat vártam. Ugyan az X-akták sorozatot nem láttam, így nem igazán voltam tisztában a szereplők mibenlétével. De valójában nem számított annyira, hiszen hamar fel lehet venni a fonalat.

Van egy rejtélyes gyilkosság, ahol szakértőnek a volt FBI-os Mulder-t és Scully-t kérik fel, ugyanis ők régen paranormális, természetfeletti ügyekkel foglalkoztak. A gyilkos valami modern-kori Frankensteinnek képzeli magát. De itt a természetfeletti kimerül egy látó pedofil papban, és én ennél többet vártam. Valami földönkívüli, vagy valami, de egy látó azért még kevés ehhez. Így mindenféle sci-fi helyett inkább csak egy idétlen thrillert kapunk, ami azért nem kelti fel a figyelmünket.

Először is teletömték gyengén előadott lelkizéssel. Beletettek egy mellékszálat, aminek az ég világon semmi köze sincs az eredeti üggyel, és emiatt teljesen felesleges. A főszereplőnek sikerül teljesen logikátlan lépést lépnie, miközben a gyilkos szintén nevetségesen, és rendkívül valószínűtlenül viselkedik. A végén az esetet igazából nem is sikerül teljesen megmagyarázni, és az egész sokkal inkább gusztustalan, mint izgalmas. Viszont David Duchovny-t igazából Robin Williamsnek néztem. Furán áll neki az arcszőrzet. Nekem ez nem jött be.

Ananász expressz – 4/10
(Pineapple Express – 2008)

Nekem nem való Seth Rogen film, ezt már a Superbad óta tudom. Mégis megpróbálkoztam ezzel a filmben, és nem kellett csalódnom benne. Mondhatni nagyon nem élveztem, és bánom a film miatt elvesztegetett minden percet. Jó, a 110 percből levonok 10-et, mert annyi tetszett belőle. Háromszor (számoltam!) tudtam felnevetni azon a néhány fizikai poénon, amit beleraktak. Láttam benne, hogy min kellene nevetni, azonban nekem ez nem sikerült.

A történet annyi, hogy Seth Rogen lát egy gyilkosságot, és elkezdik üldözni. Elmegy a fűdíleréhez, hiszen hova máshova menne. Azonban a menekülés közben elejt egy jointot, az Ananász Expresszt, amit csak az ő dílere árul. Így aztán folyik az üldözés a film nagy részében, miközben rengeteg kifigurázást láthatunk, azonban elég gyenge megvalósításban. Volt akció is, olyan hamutállal és morzsaporszívóval verekedős formában, meg némi lövöldözéssel, kifigurázással próbálkozva, de ez nekem nagyon nem jött be.

A három jó jeleneten kívül még volt néhány feelgood is, ami azért elment, mivel a film végére azért magára talált, de ez még nekem nagyon kevés. A végére kaptunk némi csöpögést is, ami még kevésbé jött be. Ellenben a színészek jók voltak, de ezen kívül nem sok pozitívum jut eszembe. Rengeteg volt ez a 110 perc, bőven elég lett volna úgy 80-90 is. Sajnos ez nekem nagyon nem jött be, pedig volt benne potenciál, csak engem nem tudott megfogni. Három pontot akartam adni, de ha eszembe jut a jelenet, ahol az övcsattal akarják elvágni a kötelet, akkor adok még egy pontot.

BloodRayne – Az igazság árnyékában – 1/10
(BloodRayne – 2005)

Először is muszáj egy idézettel kezdenem.

-Amióta itt vagyok, azóta hangokat hallok a fejemben.
-Igen, ennek biztos valami oka van.

Mondanom sem kell, tényleg zseniális. És sajnos ez jellemzi végig a filmet. Uwe Boll 2005-ös borzalma a BloodRayne, és utólag is csak azért örülök, hogy megnéztem a filmet, hogy ne csak a Király nevében c. mű miatt gyalázzam Boll mestert. De kezdjük az elején.

A történet valójában arról szólna, hogy Rayne, a dhampirlány (ember és vámpír keveréke) bosszút akar állni az apján, aki valójában a vámpírok legerősebbike. Segítségére van Sebastian, Vladimir, a két vámpír vadász. Rayne-nek össze kellene szednie a talizmánokat, amelyek segítségével legyőzhetetlenné válhatna. Tulajdonképpen a történet mindegy is, hiszen mindenféle háttérinformáció nélkül szinte értelmetlen jelenetek sorát láthatjuk, és nem valószínű, hogy mindenki játszott már a BloodRayne játékkal – mint ahogy én sem.

Amellett, hogy nevetséges logikátlanságok, és történelmi hűtlenségek sorát mutatják, egy bizonyos D-filmes körökben jó akciókat láthatunk. Van itt sebezhetetlen vámpír, és középkori kardozás nevetséges akrobatikával, hosszú kardokkal és rossz kivitelezéssel. Meg van töménytelen sok vér és erotikus jelenet, de ezt még meg lehet bocsájtani. Van néhány jó színész, mint az Oscar-díjas Ben Kingsley meg Michelle Rodriguez (Ana-Lucia a Lostból) így hirtelen, de valahogy ők sem tudják élvezhetővé varázsolni a filmet. Bár a többség szerintem elég rosszul játszik.

Még nem szóltam a rettentően idegesítő visszaemlékezésekről, vagy éppen arról, hogy – utánanéztem ám! – a játék eredetileg az első világháború alatt játszódik, míg a film a középkori Romániában, mondjuk ettől függetlenül elég amerikai nevek szerepelnek benne. Van még egy nagyon rossz ruha, amit Rayne visel, meg valami gondolkodást is akartak belepréselni, így a dhampirlány nem tudja, hogy most ő ember, vagy kegyetlen vámpír, szóval egy kisebb komplexussal küzd. Najó, nem akarom tovább szidni. Bűngyenge film. Nem is tudom, hogy mit tudnék értékelni.


Néhány film #9

A halott menyasszony – 9/10
(Corpse Bride – 2005)

Tim Burton. Valakinek ez már garancia egy jó filmre. A történet kellemesen Tim Burtonös, és remek. Persze nem kell nagy dolgokra vágyni. Victor és Victoria esküvőre készül, de egészen az esküvői próbáig nem látják egymást. Érdekházasság ez, de a probléma ott kezdődik, hogy egyik családnak sincs pénze, s az esküvőtől remélik a megváltást. Azonban Victor belezavarodik az eskü szövegébe, és az erdőbe megy kiüríteni a fejét, és gyakorolni. Végül egész jól megy neki, és felhúzza a jegygyűrűt egy száradt ágra. Azonban az az ág, valójában egy halott asszony keze…

A történet játszódik a holtak birodalmában is, s ez már rögtön okot ad a humoros jelenetekre. Remek ábrázolás jellemzi a filmet, s sokszor ez teszi végtelenül humorossá, s egyben bizarrá. Oscarra is jelölték (A vándorló palotával és a Wallace és Gromit filmmel együtt, míg végül az utóbbi nyert. valamikor írtam is róla), bár végül nem kapta meg. Mit mondjak még? Tim Burtoni ábrázolás, humor, film. Ó, és mellesleg animációs filmről beszélünk.

Szex és New York – 7,5/10
(Sex and the City: The Movie – 2008)

Carrie, Miranda, Charlotte és Samantha legújabb kalandja a filmvásznon. Aki ismeri a Szex és New York sorozatot, annak nem sok újat tud mutatni. Igazából ez a legnagyobb probléma a filmmel. Ott a 135 (!) perc játékidő, és nem tud mit kezdeni vele. Egyszerűen nem tudnak újat mutatni. A színészek a régiek, a történet hasonló.. Végig olyan érzésem volt a nézése közben, hogy néhány sorozatrészt raktak egymás után. Története: Szex és New York, és ebben benne van minden.

Igazából nem akarom részletezni, hiszen spoilerekkel tudnám már az alapsztorit is leírni. Legyen elég annyi, hogy a történet ott folytatódik, ahol a sorozatnak vége lett. Aki már látta, az tudja honnan. Aki még nem, annak meg spoileres lenne leírni. A megszokott bonyolódó történet mellett megkapjuk a szokásos SatC happy andet, és a megszokott SatC poénokat. Igazi csajos film (akkor én minek is néztem? jaigen. én is tudtam élvezni). Kicsit sokalltam elsőre a 135 perc játékidőt, de elég hamar elszalad, s igazából üresjárat sincs benne túl sok. Kellemes délutáni kikapcsolódás lehet, bár a sorozat ismerése, akár nagy vonalakban is, de jól jöhet.


Néhány film #6 – Animációs film különkiadás

Lizi & Yeti – Egy királyi sztori – 4/10
(Lissi und der wilde Kaiser – 2007)

Hát azért nem olyan király. Mondjuk igazából ez az a film, amit mi, magyarok, nem sokan élvezhetünk. Hiszen az élvezéséhez nem árt a Németország/Ausztria történelmének beható ismerete és egy jó német nyelvtudás. Ezek közül nekem egyik sincs, így meglehetősen nehéz élvezni. De azért próbálkozok írni róla.

Igazából az első hat perc tetszett. A többi már kevésbé. A történet ugye adott. A jeti elrabolja a világ legszebb nőjét, aki konkrétan Sissy (ld. lizi) királyné. Elméletileg poénos, de elég kevés német humorral teli film jut eszembe. Konkrétan egy sem. A filmben is meglehetősen kevés vicces rész van. Konkrétan egy sem. Kapunk pár filmbéli utalást a King-Kongtól a Baywatchig, de ez kevés a sikerhez. Gyerekeknek túl abszurd, felnőtteknek meg unalmas. Igazán jellemző a South Park híres mondata: “megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk.” én sem.

Kung Fu Panda – 5/10
(Kung Fu Panda – 2008)

Íme egy újabb hollywoodi animációs tanmese. Kiderül, hogy bárkiből, még egy kövér pandából is lehet karatemester pár nap alatt, ha a kellő kitartás akaraterővel párosul. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Adott egy leveskészítő panda, aki többre vágyik mint a levesek. Persze a bölcs teknős kiválasztja a sárkányharcosnak, de közbe már az ellenség is kiszabadult… Szokásos történet.

A látványvilág szép, kicsit keleties, valahol az animéket idézi. Valahol. Az eredeti szinkronszínészekkel érdekes lehet, de így sem rossz. Igazából egy újabb Dreamworks sikerprodukció, a Madagascar és a Mézengúz nyomában. Sok újat nem hozott.

Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény – 7/10
(Wallace & Gromit: The Curse of the Were-Rabbit – 2005)

Hangulatos, a gyurmafilmek hangulatát idéző animációs film. Ez már jobb szórakozást nyújt, mint az előző két animációs film. Igazából a gyurmabábukat idéző kivitelezés adja az egész varázsát. Adott ugye Wallace és Gromit, akik rágcsálóűzésből profitálnak, ugyanis az egész város kedvenc időtöltése a zöldségek termesztése a nagy versenyre. Az idillt persze felborítja néhány hirtelen esemény, de ez már spoiler lesz.

Gromit játéka nagyon kidolgozott, a többieké talán kevésbé. A horrort veszi célba a film, de persze vidámsággal. Elvégre az elvetemült veteménylény zöldséget eszik, vagyis vegetáriánus… valahogy az egészből sugárzik a természetes kedvesség, vidámság. Kellemes vidulás lehet akár egy estére, akár egy unalmas délutánra.


Néhány film #4 – Csökkenő tendenciájú akciófilmek

Batman: Kezdődik – 8,5/10
(Batman Begins – 2005)

Ha már A sötét lovag ilyen jó lett, gondoltam megérné megnézni az előzőt is. És megérte. tTörténetileg jól szerepel. Nem unalmas, pedig lehetne. Látványilag is a helyén van. Színészek általában jól szerepeltek. Neesont érdekes volt ilyen szerepben látni. Bale Batmanként az elején kicsit sántított, de utána belejött.

Szinkron meglehetősen gyatra volt, érdemes lenne angolul beszerezni. Batman hangja leginkább egy berekedt öregapóra hasonlított, mint egy szuperhősre, de később ezt orvosolták valamennyire. Nolan jó Batman filmeket rendez, ez biztos.

Pokolfajzat – 8/10
(Hellboy – 2004)

Először azt hittem, hogy valami unalmas akciófilm, de az első 30 perc után lényegesen megváltozott a véleményem. Ez kőkemény, sötét, misztikus fantasy-akció. Egyszerűen az egész jó volt. Érdekes, izgalmas, akciódús, látványos, de mégis nem túlzsúfolt, teletömött katyvasz. Guillermo Del Toro rendezte. Ez már magában ér 5 pontot.

Del Torot egyre többre tartom. Mellesleg képregény adaptáció, ami elsőre nem sok jóval kecsegtet, de így utána már annál inkább. Nem kell világmegváltásra gondolni, inkább ez egy jobb kikapcsolódó film.

Hellboy II. – Az aranyhadsereg – 7.5/10
(Hellboy II: The Golden Army – 2008)

Ez valójában az előző folytatása. Fura, hogy míg az előzőt magyarosították (Pokolfajzat – Hellboy), addig ezt hagyták angolul. Ugyan nem zavaró, csak meglepő. Az előzőnél valamennyire gyengébb. Itt már előjöttek az unalmas, felesleges párbeszédek. Történet szintén elég egyszerű, de kikapcsolódásnak jó. Még a látvány is a helyén van. Amúgy megint Del Toro. Bár a Faun labirintusát nehéz felülmúlni, de majd később. Ennek is lesz egy folytatása, mivel eléggé utalgattak rá. Mondjuk nem mostanában, mivel Del Toro már elkötelezte magát a Hobbitra, más meg nem hiszem, hogy vállalná.


Néhány film #3

Juno – 4/10
(Juno – 2007)

Amerikának tetszett, nekem kevésbé. Történet meglehetősen egyszerű, de fogjuk rá hogy érdekes. Fiatal lány terhes lesz, és mivel abortuszra nem tudja rávenni magát, így marad az örökbe adás. Az egész egy tinifilmnek álcázott családi ömlengés volt. Színészi játék határozottan jó volt, bár nagy nevek nem hemzsegtek benne, de minden negatívum ellenére volt egy remek hangulata, ami elég sokakat megragad. Azt hiszem érdemes megnézni, de egyszer elég.

I.e. 10 000 – 6/10
(10,000 B.C. – 2008)

A Jurassic Park után történelmi hűségen már meglehetősen felesleges fennakadni, de azért megteszem. Legjobban az lepett meg, hogy míg az egyik törzs vadászgat, addig a másik hajókat épít, fémet munkál, és piramist épít. Ez nekem fura. Más hiba is volt benne, de felesleges emlegetni. Az egész film a látványra épült, mivel egyedül abban jó.

Történetileg nem túl erős, mondhatni gyenge. Valahogy az egész kiszámítható, és unalmas. Egyedül a ‘látványorgiáért’ érdemes megnézni, mert tényleg szép. Emiatt a színészek háttérbe szorulnak, s telepakolják őket felesleges párbeszédekkel. A látványon kívül másért nem igazán éri megnézni.

Charlie és a csokigyár – 9/10
(Charlie and the Chocolate Factory – 2005)

“Tim Burton egy állat” alcímmel van kritika róla az sg.hu-n, és én sem tudok mást mondani. Egy ilyen ‘mesét’ alkotni művészet. Adott egy nagy csokigyár, ahova néhány szerencsés gyerek bejuthat, és ajándékot kapnak. Adott még egy elég szegény, de boldog gyerek, aki sokadik próbálkozásra ugyan, de a szerencsések közé tartozhat. A csokigyár tele van meglepetésekkel, s a végén csak a legkevésbé romlott maradhat. Johnny Depp önmagában nagyot alkot, mint a gyár vezetője, s az elsőfilmes gyerekek is jók.

Humorfaktor erős, hiszen eredetileg gyerekeknek tervezték, és itt tényleg lehet röhögni. Látvány szintén remek. Nincs telezsúfolva, csak egyszerű kiegészítést alkot -remekül. Érdemes megtekinteni. Először 8 és felet adtam rá, majd 9-et. Valami hiányzik belőle, de nem tudom megmondani, hogy mi. Talán az egész mese jellege rontja le…