spoiler kategória bejegyzései

Kaliforgia – 3. évad

Kaliforgia – 3. évad
(Californication)

A legjobb Californication évad? Részemről mindenképp, ugyanis nagyszerűen tanult az előző évad hiányosságaiból, és pont azokat a dolgokat hozta, amelyekre szükség volt. Rég szórakoztam már ilyen jól, s szinte kivétel nélkül, ez a 12 rész remek volt. A végét kicsit összecsapottnak éreztem, főleg a hirtelen behozott drámai szál miatt, de minden hatásvadászata ellenére kitűnően illesztették be az eddigi történetekbe. Ha a következő évad is ilyen lesz.. megnyalhatjuk a szemgolyónkat. Olvasás folytatása

Reklámok

Lost – Eltűntek – 5. évad

Lost – Eltűntek – 5. évad
(Lost)

Gondolkodok, hogy túl sokat vártam, így csalódott vagyok-e, vagy csak simán ez volt minden. Talán inkább az elsőre szavazok, ugyanis nem tudta felülmúlni az előző évadot. Feltehetőleg csak én vélekedek így, s bár remek pillanatai voltak, mégis, az egész nem tudott annyira lázba hozni, és meggyőzni, mint az előző. Olvasás folytatása


Legend of The Seeker – 1. évad

Legend of The Seeker – 1. évad
(Legend of The Seeker)

Az évadzáró után úgy álltam fel, hogy “ház ez meg mi a franc volt?”, ugyanis erre pont nem számítottam. De ezt majd a tovább mögött spoileresen, most csak úgy általában. Az évad nagy része simán veri a gyengécske pilotot, és teljesen meghozta a kedvem a sorozatra.  A pilot hibáit többé-kevésbé kijavította, s most már nem is figyeltem olyasmire, mint az odavetített háttér, vagy az idióta klisék.

Úgy kellene működnie a sorozatnak, hogy ne keressek hibákat, hanem tudjam élvezni, ami mostanság nem nagyon jött össze. A Seeker sem mindig kivétel, de összességében egy egész kellemes évadot láttunk. Az évad legnagyobb része egyszerűbb epizodikus jelleg volt, olykor meglebegtetett főszállal, de az epizodikus jelleg túlságosan maga után vonja a fillerséget. Persze ez nem mindig gond, de néha már éreztem, hogy elég volt ezekből az epizódokból, most már látni is akarok valamit.

A látványra írt minden panaszomat visszavonom, már stimmelt minden. Természetesen szép helyszíneket játszódott, tudtak értelmes effekteket behozni (ld. inkvizítori érintés), és úgy a varázslatokkal, mágiával semmi gond nem volt. Vagy csak nem figyeltem. Tudták hozni a díszlet és a jelmez terén várt elvárásokat, a fantasy műfajnak megfelelt.

A történetet a pilotban vázoltam, és még nem nagyon kavarták meg. Van ez a Richard, aki a hős, s küldetése, hogy megszabadítsa Középfölde Középföld lakóit a gonosz Darken Rahl uralmától, s ebben segítségére van a bájos (értsd: szépséges) Inkvizítor, s a legjobb karakter, az öreg varázsló, Zeddicus Zul’ Zorander. Meg úgy mindenki, aki utálja Rahl Nagyurat. Szépen megszabadít mindenkit a gonosztól, s közben szépen halad előre a céljával.

A szerelem közhely? Persze, de itt mégis elő tudják adni normálisan, amiért szintén gratula. Sosem fullad az egész csöpögésbe, vagy egyszerű klisébe. A szerelem mellett kaptunk valamennyi humort is, elsősorban Zeddicus jóvoltából, s még egészen jól állt is neki. Bár meg kell hagyni, eleinte nagyon zavart, hogy a varázsló nem aszexuális, mint elvárná tőle az ember, de humorforrást kreáltak belőle.

A pilotban még nem sokat kaptunk, de az évad folyamán szépen kibontották a háttérvilágot, a mitológiát, s így egy rakás új karakter került előtérbe. Az Inkvizítorok, a mágusok és varázslók, de még a Mord-Sithek is remeken mutattak a vásznon. Utóbbi egy meglehetősen szadista hajlamú (szado-mazo fétis előnyben!) nőcsoport, csak éppen a gonosz szolgálatában. Ráadásul szédületes jellemfejlődéseket láthattunk. Az író kitett magáért, szinte felüdülés olyan fantasy-t látni, amiben van 3-nál több nő.  (A fantasy hímsoviniszta, na.) Természetesen ez az eyecandy-k szempontjából fontos, és azért volt is belőlük bőven (már maga Kahlan is).

A fantasy-kben a háttérvilág áll legközelebb hozzám, s örömmel fogadtam a megjelenését, olyan részletekben, mint a Chadrin, a Calthrop, a gárok tömege, a nevetségesen sok mágikus cucc vagy az egyéb királyságok története. A színészek rendben voltak, még mindig. Szerintem Darken Rahl még mindig vagy 30 évvel fiatalabb a kelleténél, de a többiek jól szerepeltek, s ha tehetség nem is szorult beléjük, akkor eyecandy-ként mutattak. Olvasás folytatása


Harper's Island – 1. évad

Harper’s Island – 1. évad
(Harper’s Island)

Vegyes érzések kavarognak bennem, mert volt egy remek, izgalmas, horrorisztikus és feszültséggel teli része, de mindezt lehúzza az unalmas, szappanoperai rész, a párbeszédek és a klisék. Mert bőven van hibája a Harper’s-nek, s bár a 13 rész között van jobb és rosszabb is, azért élvezhető egy sorozat. A végére különösebb csavart nem kaptunk, hiszen egy idő után elég sok minden kitalálható volt, de ettől függetlenül néhány érdekes fordulat is történt. Olvasás folytatása


Tudorok – 2. évad

Tudorok – 2. évad
(The Tudors)

Nehéz lenne azt mondani, hogy javult a sorozat. Sokkal inkább megtartott a stílusát, ötleteit, hangulatát, s bár a történet drámaibbá kezdett válni, valójában különösebb javulást nem érzékeltem. Természetesen még mindig remek sorozat, s VIII. Henrik angol király udvarában zajló eseményeket követhetjük figyelemmel. Sajnos, mindenki előbbre akar jutni, s ezzel egymást akadályozzák. Olvasás folytatása


Torchwood – 2. évad

Torchwood – 2. évad
(Torchwood)

Igen, igen. Pontosan ezt vártam, ugyanis pontosan ilyennek kellene lennie ennek a sorozatnak. Sikerült megfelelő mennyiségben adagolniuk a szereplőket, a drámát, a humort, és tudtak jó forgatókönyveket írni. Az előző évad végén voltak hiányérzeteim, és hogy még lehetett volna jobb is, de itt már mindennek sikerült olyan összhangot adniuk, hogy nézni is élvezet volt.

A szereplők közti dinamika mellett a történeteket még mindig valóságosnak, és drámainak írják meg, de valahogy kevésbé érzem úgy, hogy az egész hihetetlen és hiteltelen. A szereplőket végre normálisan kifejtették, és mindenki megkapta a megérdemelt helyét. Egy kicsit elmélázgattak a múlton, de még pont annyira, hogy nem fulladt az egész csöpögésbe, és nem volt olyna érzetem, hogy az egész unalmas és felesleges. Olvasás folytatása


Naruto – 2. évad

Naruto – 2. évad
(Naruto)

Hááát. Nem hiszem, hogy rajtam kívül bárki is nézné ezt az animét, ugyanis olyan szinten szánalmas és rossz, hogy már nézhető. Guilty pleasure? Mindenképp. Anno az első évadban sem voltam elragadtatva, s bár azóta javított, még mindig elég gyenge. A főszereplőket még mindig szeretném holtan látni, s még kevesebb hangsúlyt kellene fektetni az érzelmi és történelmi részre, s mindjárt igazi shounen anime lenne. Semmi értelem, csak izgalmas harc.

Ugyanis harc van, bőven, mindenki harcolt mindenkivel, s talán ez dobta fel. Érdekes univerzuma van, s a küzdelmeket fel tudják dobni, még ha igazi súlya nincs is, általában egyértelmű, hogy kinek kell nyernie. A főszereplők, elsősorban Naruto még mindig idióta, s még mindig nem sikerült értelmet belefecsarni, de a mellékszereplők előtérbe való kerülésével, s az ő személyük kibogozásával (persze csak a műfaj határain belül) némi érdekességet is kaptunk.

A flashbackek még mindig feleslegesek és zavaróak. Történetileg még mindig elég gyenge, bár meg kell hagyni, hogy az új ellenség, Orochimaru megjelenésével némi folyamatosan szálat is kaptunk a sok harc között. Olvasás folytatása