sorozatkritika kategória bejegyzései

Nerima Daikon Brothers

Nerima Daikon Brothers

Talán az egyik ‘belépős sorozatom’ a NDB. Egy igazán nagy musical-komédiáról van szó, sok-sok vicces baromsággal, poénnal, idegbajos szereplőkkel, némi pénzzel és politikával fűszerezve. Nézése közben ajánlott az agyat kikapcsolni, de akinek tetszik ez a stílus, az nagyon jól szórakozhat rajta.

A zenék remekül passzolnak a komédiához, és sokkal inkább musical, mint zenés sorozat, hiszen olykor a párbeszédek helyén is zene van, és aláfestik az egész történetet. Maguk a dalok önállóan is szórakoztatóak, ugyanolyan dallamra énekelnek különböző szöveget. Az egész sorozat alatt nem fordul elő sokféle dallam, de más szöveggel és szituációval hallani nagyon szórakoztató tud lenni.

Az idétlen karakterek az egészet sokkal színesebbé és vidámmá teszik, miközben a történet is halad előre a maga idétlenségével, és őrültségével. Tulajdonképpen az utolsó négy-öt rész függ egybe, a többi külön is taglalható, hiszen alapjában véve epizodikus történetről van szó. A végére kicsit feldobták az egészet egy átívelő szállal, s ez még több őrültségre tud okot adni. 🙂

A történet tulajdonképpen annyi, hogy van három jóbarát, Mako (aki lány), Hideki, illetve Ichiro. Mako Ichiro-ba szerelmes, míg Hide Mako-ba. Emellett közéjük lép még a panda, akiért viszont Ichiro rajong. Végül feltűnik Trükkös Yukika is, aki egy rendőrlány, viszont eléggé idegbajos is (mondjuk ő is szerelmes a pandába).

A három barát alkotja a Nerima Daikon Brothers (Nerimai Retkes Bratyók) együttest, és közös álmuk, hogy együtt felépítsék a nerimai stadiont, ahol együtt fognak koncertezni. A stadionra a pénzt retekültetésből akarják megszerezni, emellett akik velük valamilyen rosszat tettek, azokat ki akarják fosztani. A pénz mindennek a mozgatója, ezt jól el is játsszák mindig.

Folyton előlép a hitelező, akitől mindenki pénzt vesz fel, sőt a vége felé még némi politikai töltetet is kap, már csak a hatalomvágy kifigurázásból fakadóan is. Hiszen folyamatosan jelen van a társadalom, a rendszer kifigurázása, paródiája. A társadalomkritikus szemlélet, a paródia és a musical keverése miatt tudnám ajánlani mindenkinek, hiszen ha valakinek bejön az ilyesmi, az bizonyára élvezheti ezt és jót szórakozhat rajta.

A grafika sem rossz, kissé egyéni, de szerethető. A zenék, mint már említettem, nagyon jók, kevés dallamra vannak megszerkesztve, de mindenhol előtűnnek. Az opening és az ending is egy a kevés dallam közül, és emellett jó kis dalok, igazi vidám, szórakoztató hangulattal. Nekem nagyon tetszett, pontszámilag mondjuk 8/10. Megéri újranézni.

Reklámok

Monte Cristo grófja

Monte Cristo grófja
(Gankutsuou)

Már a nevéből is lehet tudni, hogy ez az anime, a hasonló című Dumas műre építkezik, azonban a műben folyamatosan előfordulnak kisebb (nagyobb) eltérések. Az anime 24 részes, és a látványvilágtól elég sokaknak fel állhat a hátán a szőr, azonban lehet nagyon is szeretni. Remek hangulata van, érdekes, és izgalmas mű, amelybe még néhány mély gondolatot is sikerült beleszőni.

Az alaptörténet, mint már említettem a Dumas művön alapul, bár kisebb eltérések előfordulnak. Néhány fiatal francia arisztokrata űzi gondtalan életét, szerelmek szövődnek, kalandoznak, mikor egy karneválra ellátogató Albert de Morcerf és barátja, Franz találkozik egy titokzatos alakkal, aki Monte Cristo grófként mutatkozik be. A gróffal többször is találkoznak, és végül Albert-rel barátságot köt, miután megmentette az életét a fiúnak.

Albert meghívja a grófot Párizsba is. Bemutatja a párizsi elitnek, míg végül a grófban szinte mindenki megbízik. Azonban a történések folyamán Monte Cristo grófról egyre több minden derül ki, míg végül Albert-rel kívül mindenki elbizonytalanodik. Tragikus halálesetek történnek, és kiderül, hogy a párizsi elit néhány tagjának különös eset szennyezi be a múltját, és minden szál Edmond Dantes-hez vezet…

Mondhatnám, hogy végigizgultam, de ez nem így van, ugyanis az eredeti történetet már olvastam, így kevés meglepetést tartogatott nekem. A történet folyamát Albert, illetve Monte Cristo gróf szemszögéből ismerjük meg. Azonban az események sorozata, nem a XIX. században játszódik, hanem az 5050-es év körül, s talán ez az anime legnagyobb hibája és legjobb újítása.

Rémisztően nem illik bele a 19. századi ruhák és lovak világába az űrhajókkal, számítógépekkel teli világ, azonban ez a modern környezet teszi indokolttá a csodás látványvilágot. Rengeteg szín, csillogás, pompa mindenütt, a ruhák, a hajak mintha külön életet élnének, hiszen szinte folyamatosan változik és ragyog. Elsőre kissé zavaró lehet, azonban ha valakinek tetszik, könnyen meg lehet szeretni.

A sci-fi környezet miatt előfordulnak bolygóra látogatások, vagy éppen földönkívüliek, de ezek inkább színezik a történteket. A karaktereket tekintve látható a hű szolgától a szerelmes lányon át a naiv ifjúig mindenki. A naiv ifjút Albert-re értettem, hiszen a történet folyamán néha rettentően idegesítő, egoista, elkényeztetett és naiv tud lenni. Ezzel szemben a Gróf úr rettentően komoly karakter, és a tiszta gonoszság járja át, egészen a történet végéig. Kissé zavart, hogy Monte Cristo grófból majdnem gonosz karaktert sikerült kreálni, de nem estek át a ló túlsó oldalára.

Bár vannak hibái, és az újítások miatt több klisét követtek el, azonban sikerült őket kikerülni, szinte röhögni rajtuk. Néha előkerül a humor is, de csak apróbb dolgokban, hiszen ez alapvetően egy dráma, még ha nem is mindenhol elég súlyos. Halálesetek és gyilkosságok történnek, de nem sikerül mindenhol elég súlyossá tenni az eseményeket.

Az utolsó befejező részt nem éreztem fontosnak, bár az “5 év múlva” befejezésekért nem igazán lelkesedek. Nekem kissé sok volt a csöpögés, de nem ott ahol lennie kellett volna. Zenéjét tekintve általában eltalálták, az opening lassabb, szomorkásabb lett, míg az ending metálosabb, őrjöngősebb dal, de mindkettő illik az animéhez.

Hangulatos, izgalmas, fordulatokban gazdag anime, sci-fi környezetbe és remek látványvilágba burkolva. Olykor kissé drámai, és érzelmes, de pont ettől lesz remek a hangulata. Nekem megér egy 7,5/10-et. Érdemes végignézni.


Ayakashi Ayashi – Különös történetek a Tenpou-korból

Ayakashi Ayashi – Különös történetek a Tenpou-korból

Maga a sorozat 25 részből áll, ámbár tartozik hozzá még egy öt része OVA is. Általában ezt nem szoktam kiemelni, de itt volt szerencsém látni, és azt kell hogy mondjam, érdekes dolgok tudnak ezekben kiderülni. Az anime valahol a középkori Japánban játszódik, illetve konkrétan a Tenpou-korban. A városokat ellepik a csavargók, sokan éheznek, miközben a politikai életben sem minden tökéletes.

Főhőseink sem sokkal különböznek a csavargóktól. Egy hegyi ember, egy szentély papja, egy jobb sorsra érdemes szamuráj, egy színész, egy csavargó… ők az Ayashik. A ‘földistenek’ vagyis a ‘youi’-k üldözői. Elpusztítják a youikat, és megeszik a húsukat. Ezzel azonban segítenek az embereken. A csavargó, név szerint Ryuudou Yukiatsu, pedig különleges képességgel rendelkezik. Képes kiolvasni mindenből az eredeti nevét, és a névből egy fegyvert vagy hasonlót elővarázsolni.

Valójában mindent átjár a különös, misztikus, középkori fantasztikum, és ez elég sok helyen megmutatkozik. Maga az anime elég érdekes és kalandos, persze csak az élvezi, aki kedveli az ilyenféle fantasztikumot. Olykor bele-belebonyolódik a politikai csatákba, és a háttér mögött futó eseményszálakba, s emiatt néha kissé követhetetlen lesz, de elég hamar fel lehet venni a fonalat.

A cselekménye leginkább epizodikus, mivel egy-egy csatát, egy-egy youi ellen vívott ütközetet ír le az epizód, azonban a vége felé elkezd kibontakozni az igazi történetszál. Az OVA ezután a szálat tovább folytatja, s tovább bonyolítja, s az öt rész alatt elég sok minden történik. Az anime vége kimondottan kellemes, és szép, míg az OVA befejezése már kevésbé, inkább csak olyan fél-hepiend lesz.

A sorozatban elő kerülnek néhol mélyebb gondolatok, de határozottan nem erre fektetik a hangsúlyt. Megjelenik néhol a vallás, illetve főleg az OVA-ban a Menny és a Pokol kérdése. Viszont a humor is megjelenik, de csak olyan egyszerűen, animésen, puszta színező hatás miatt.

Zeneileg szerintem túl sokat nem mutat, inkább hagyományos japán zenék jelennek meg, és tényleg csak színező hatása van. Grafikailag sem sok panasz lehet vele, de mivel 2006-2007-es anime, így ez természetes. Tulajdonképpen az Ayakashi Ayashi egy kalandos, rejtélyes, fantasztikus anime, kellemes hangulattal és érdekes történettel. Úgy 7/10-re értékelném. Mindenkinek tudom ajánlani, akit a fantasztikus történet nem ijeszt meg.


Elfen Lied

Elfen Lied

Mondhatnám, hogy ez is egy könnyed, szabadidőt eltöltő anime, de nem az. Határozottan nem könnyed, s még csak nem is egyszerű. Elég sok durva, brutális jelenetet tartalmaz, s a fő akciójelenetek is brutalitásban nyilvánulnak meg. A brutalitás mellé elég gyakran párosul ‘meztelenkedés’, tulajdonképpen meztelen női alakok, amik eléggé túlmutatnak az ecchi határán. Itt már nem csak idétlenkedésről, humorról van szó, sokkal inkább életszagúbbá változtatják a történetet, de olykor már túlontúl is.

A durva harci jelenetek ellenben szinte mindig tartalmaznak levágott kezeket, lábakat, félbevágott embereket, vagy hasonlókat. Mivel a sorozat főszereplőinek a fő terve, hogy kiirtsák az emberiséget, ez igazából indokolható. A Földön megjelentek különös mutánsok, akik remek gyilkológépek. Ők a dicloniusok, akik egyetlen feladatuknak az emberiség kiirtását tekintik.

Különös képességeik vannak, ugyanis a gondolatukkal karokat láthatatlan, erős és gyors karokat tudnak magukból kibocsájtani, amikkel golyókat állíthatnak meg, vagy embereket vághatnak ketté. A legtöbb dicloniust egy intézetben tartják fogva, ahol állatokként kezelik őket, durva teszteknek és kísérleteknek vetik alá őket, miközben a mentális szükségleteikkel senki sem törődik. A legtöbb diclonius (bár mi csak hármat ismerhetünk meg) utálja az embereket, legfőképpen a fogva tartóikat.

Az egyik legerősebb diclonius, Lucy, megszökik, és szökése közben a fél intézetet megöli. Azonban egy golyó eltalálja, és tudathasadásos állapotban találja meg Kouta és Yuka, két fiatal, akik úgy döntenek segítenek rajta. Lucy csak egy szót képes kimondani: Nyu, így elnevezik Nyu-nak. Azonban Nyu állapotában Lucy egy kedves, szerető lány, aki senkinek sem tud ártani. azonban ha előbukkan a gonosz, vérengző énje, akkor senki sem tudja megállítani…

A 13 rész alatt előbukkan még néhány diclonius, illetve mellékszereplő, vegyesen jó és rossz oldalon is. Kouta és Yuka lassan egymásra talál, s megismerhetjük Kouta, illetve Nyu múltját is, s kiderül, hogy régebben is volt közük egymáshoz. Eközben az intézet el akarja fogni Lucy-t, hiszen ha egyszer kiszabadul a vérengző énje, akkor az egész emberiség pusztulását jelentheti. Folyamatosan váltják egymást az animében a könnyebb, vidámabb jelenetek és a megrázó, véres, brutális akciók. Nekem igazából az utóbbi túlságosan is túlsúlyban volt, és nem igazán nyert meg magának az anime.

A brutalitás túlzott megjelenése miatt a rengeteg öldöklésnek már nem volt igazi súlya, hiszen átlagba részenként úgy öt halott juthatott. Ellenben szép megoldások bukkannak elő az írói gárdától, hiszen remek befejezése van a történetnek, és emellett a szereplők egészen életszerűek és valósak tudnak maradni. Néhány szereplő, így Yuka is, leginkább a történet enyhítése és emészthetősége miatt lett megírva, hiszen fel tudják dobni a komor, megrázó részek hangulatát egy-egy poénnal, vagy ecchi jelenettel.

Grafikailag szerintem a helyén volt, 2004-es anime grafikájára igazából nem lehet panasz. Zeneileg remek dalok hozott, igazán a hangulathoz illettek, míg az opening és az ending is jó volt. Összesítve azt kell, hogy mondjam, egy nehezen emészthető, komoly animéről van szó, ahol gyakran fordulnak elő brutális, durva jelenetek, és a végére emészteni kell egy keveset, mire kialakul a végső kép. Megér egy 7/10-et.


Trigun

Trigun

Egy könnyed, vadnyugati akció-vígjáték némi komolyabb mondanivalóval egészen 26 epizódon át. Így lehetne leginkább megfogalmazni, azonban ennél jóval többről van szó. Az emberek egy kihalt, sivatagos bolygón élnek, ahol vizet csak elvétve lehet találni, s a bűnözés is mindennapos cselekmény. Itt kerül elő az első mondanivalója az animének. Ugyanis ez a vadnyugati környezet valójában valahol a jövőben van, s nem is a Föld nevű bolygón.

Eszeveszett Vash, a legkeresettebb bűnöző, valójában elég bárgyú alak. Azonban rendkívül melegszívű, barátságos, és pacifista. Meryl Strife és Milly Thompson pedig két alkalmazottja a Bernardelli Biztosító Társaságnak, s az a feladatuk, hogy megkeressék Vash-t, és az ő általa okozott károkat dokumentálják. Azonban miután ráakadnak Vash-ra, folyton bajba kerülnek, s az együtt töltött idő alatt egyre jobban kiismerik a keresett bűnözőt. A történet folyamán megismerik Nicholas D. Wolfwood atyát, aki hasonlóan Vash-hoz, remekül bánik a fegyverekkel.

Az anime vége felé előkerül a főszál, miközben egyre jobban megismerjük Vash múltját. Emellett az epizódszereplők is remekül lettek megalkotva, s a legtöbbjüknek jó szerepe van.

Az anime legfőbb gyengéje számomra az volt, hogy folyton úgy éreztem, hogy nem tudták eldönteni az alkotók, hogy most egy epizodikus történeteket hoznak elő minden részben, vagy egy nagy átívelő szálat tesznek inkább be. Az eleje felé az epizodikusság a főjellemzője. Egyrészes történetek, miközben megismerjük Vash-t, és két állandó követőjét. A vége felé azonban, ahogy megjelentek a főellenségek, mintha újra epizodikusságra kezdtek volna törekedni, ami azonban itt már nem biztos, hogy jó ötlet volt.

A főszál nem tudott eléggé kibontakozni, és emiatt nem mutatott olyan jól a befejezés. Ettől függetlenül le van zárva szinte teljesen. Emellett nem szabad szó nélkül elmenni az animében szereplő mély, vagy mélynek tűnő gondolatok mellett. Hiszen központi kérdésnek felmerül, hogy vajon joga van-e bárkinek is elvenni más életét. Vash menthetetlenül pacifista, békeszerető, és embert is csak nagy szenvedés árán öl.

Még ha sarokba szorították, ha már nincs menekvés, embert sosem öl. Továbbá előre próbálja vetíteni az emberiség sorsát, olyan disztópiásan, rossz jövőképpel. A mély gondolatokba azonban sikerül belevinni a humort, a viccet, hiszen Vash igazi bárgyú alak, aki mindig képes tréfálkozni, egyedül akkor nem, ha ember haltak meg. A két ügynök is a humorra van leginkább kihegyezve, mint komoly szerepre.

Az ellenségek népes táborában is vannak érdekes alakok, bár némelyiknek remek szerep jutott, igazi gonoszsággal, és remek tervekkel. Az igazság az, hogy egy elég tipikus anime, általános anime pózokkal, de ennek ellenére van néhány momentum, ami kiemeli az átlagból.

A zene igazi vadnyugati hangulatot áraszt, hangulatos dalokkal, hangokkal. Grafikailag engem nem mindig nyert meg, de mivel ’98-as animéről van szó, eléggé megbocsájtható. A legfőbb probléma nekem a sok állóképpel volt, a grafikusok a munka helyett inkább egyszerűbb megoldásokat választottak, s nekem ez nem igazán jött be. De mindent összevetve egy kellemes animéről van szó, ami ki tud kapcsolni néhány szabadon eltölthető órára. Úgy 8/10.


Read or Die – Betűk bűvöletében

Read or Die – Betűk bűvöletében

Egy 26 részes animéről van szó, de a sorozat előtt játszódik egy három részes OVA is, de aki nem ismeri az OVA-t, az is élvezni tudja a sorozatot, tehát semmi előismeret nem szükséges hozzá. Az anime főszereplője három nővér, akik papírmesterek (Anita, Maggie és Michelle), vagyis az akaraterejükkel képesek irányítani mindent, ami papír. A papírból kést, íjat, vagy éppen repülőt tudnak készíteni. A papírmesterek igazi könyvmolyok, kivétel csak Anita, aki kifejezetten utálja a könyveket.

A nővérek találkoznak Sumiregawa Nenene-vel, aki egy éppen alkotói válságban küszködő írónő. Egy kisebb támadás után Nenene felfogadja a nővéreket testőröknek, ugyanis baj bajt követ. Innentől kezdve a három nővér és az írónő elválaszthatatlanok lesznek, miközben a papírmestereket felbérelik különböző küldetésekre.

Azonban ahogy megyünk előre a történetben úgy egyre több megválaszolatlan rejtély marad, azonban a végére mind letisztul. Folyamatosan bukkannak fel újabb szereplők új papírmestertől egy fiúig elég sokan. Azonban az anime nem is a történetre próbál összpontosítani, bár megtehetné, hiszen van neki.

Az igazi erénye a remek karakterábrázolások. A kis Anita egyre felnő, miközben barátságokat szerez, s a múltjáról egyre többet tud meg, míg a két testvérétől egyre elválaszthatatlanabb lesz, s egyre inkább úgy néznek ki, mint egy igazi család. Mondhatni, hogy az első 13 rész kissé lassabb folyású, mint a vége, de itt érezhető legjobban, hogy mindenféle esemény, akció nélkül is menyire élvezhető marad. A végére felgyorsulnak az események, egyre több minden derül ki, s egyre nehezebbé válik a cél megvalósítása.

Az események mellett fel-felbukkannak komolyabb témák is, a múltról, a családról, a szeretetről, de mindezt úgy tudják tálalni, hogy nem folyik az egész giccs és közhelyhalomba, s az egész élvezhető és szórakoztató marad. Azonban a végére mikor felpörögnek az akció, igazából nem pörög fel eléggé. Bár az animéhez illik az ilyen kifinomult izgalom, de talán egy kicsit vihettek volna többet bele, vagy ami van, azt fejthették volna ki plusz néhány részben, hiszen ez így egy nagyon kicsit kevés volt nekem.

Emellett be kell vallnom, talán hiányzott az OVA ismerete, de csak az új karakterek miatt. Nem bontották őket eléggé ki, s mivel az első fele a három nővérre és Nenenére koncentrál a végén a többieket nem fejtik annyira ki, bár érezzük az érzéseiket, de mégsem olyan mélyen, mint ahogyan a négy főszereplőjét. S ezért is hiányzik néhány rész.

Zenéjét tekintve kissé elvont, de remekül aláfestik a dalok a történéseket. Grafikáját tekintve is szép marad a végéig, nem túl egyéni, de kifejezetten kellemes stílusban.

Áradozhatnék még egy sort róla, de inkább nem teszem. végig élvezhető volt az anime, és nem is igazán van benne olyan rész, amely gyengítené. Sokáig gondolkodtam max pontszámon, de nekem hiányzott belőle néhány elem, ami miatt csak 9 pont a 10-ből. Idővel szívesen látnám újra.


Hellsing

Hellsing

Eredeti, 13 részes vámpíros történet sok izgalommal, érdekes szereplőkkel, szép megvalósítással, és remek ötletekkel. Legalábbis látszólag. bár az érveim nagy rész igaz, talán nem kell mindent elkapkodni.
Hiszen azért nem minden olyan izgalmas mint elsőre tűnik. Nálam a sorozat nagy gyengéje a sok üresjárat volt. Egyszerűen voltak olyan pillanatok, részek, amelyek teljesen feleslegesek voltak.

Szerintem a készítők nem engedhetnék meg maguknak, hogy egy ilyen, nem túl hosszú sorozatot teletömködnek gyenge párbeszédekkel, s üres jelenetekkel. Pedig már-már én is úgy érzem, hogy megengedhetik maguknak. Mivel egyszerűen olyan jó a film hangulata, hogy nem sokan foglalkoznak mással. Az igazi vámpíros sztori, a remek karakterek olyan hangulatot kölcsönöznek az egész szériának, hogy aki egyszer elkezdi, az nagy valószínűséggel ott is ragad a végéig.

A történet röviden annyi, hogy van Angliában egy intézet, mely természetfeletti lények kiirtására szakosodott. Ez a Hellsing intézet, melynek vezetője Sir Integra Wingates Hellsing. Azonban az intézet azért is tud ennyire hatékony lenni, mert az intézet alkalmazza Alucardot, minden vámpír legerősebbét. Alucard tényleg rendkívül erős vámpír, s emiatt a nehezebb megbízásokat ő végzi el.

Itt is megjegyzem, hogy ha nem hagyták volna abba a sorozatot 13 résznél, akkor egy remek epizodikusság jellemezhetné. Egy eset- 1-2 rész. S igazából ezt a koncepciót viszik majdnem a film végéig, s az egyetlen összefüggő rész az, hogy a megölt vámpírokban mindig találnak egy chipet. És a történet folyása szépen elindul, de mire gyönyörűen kialakul, már vége is a sorozatnak. Ez a 13 rész átka.

Ha több részt is forgattak volna (vagy megengedték volna az alkotóknak), akkor kevésbé kellett volna összecsapni a végét. Az utolsó részen éreztem, hogy vége, mert amire kellett volna, arra nem hagytak időt. Mintha 1 részben akarják elmesélni azt, amit kettőben kellene. S ez nem válik hasznára a sorozatnak. A fő összecsapás kissé kidolgozatlan, s már-már egyszerű. Megemlíteném még a mellékszereplőket, hiszen csak hasznára váltak a filmnek. Ott van Walter, a komornyik, aki régen nagy gyilkos volt.

Vagy ott van Seras Victoria, aki régebben katona volt, azonban Alucard megmentette a halálból, s vámpírrá változtatja, így már ő is a Hellsing Intézet szolgálatában áll. Sajnos rá túl nagy hangsúlyt fektetnek, s a legtöbb felesleges dolog is tőle indul el. Azután ott van a Júdásról elnevezett iskarióti Intézet a Vatinkánban, ami szintén vámpírokat öl, ők azonban Anglián kívül. Persze Alucard néha összetűzésbe kerül az egyik ‘iskariótival’.

Grafikáról még nem beszéltem, de nem is fogok sokat. Egyszerűen a helyén volt. Szépen megalkották az alakokat, s nagyon illet a sorozathoz. Zenéről még áradozhatnék, de nem teszem. Remek volt, bár nekem nem túl emlékezetes. Az opening az, ami rendkívül tetszett. Mindent összevetve el kell mondanom, hogy remek sorozat. Ahol le tudja kötni a nézőt, ott izgalmas (bár néha kissé hatásvadász), de a legjobb egyértelműen a hangulata. Nekem ez egy 8/10-es sorozat.