pilot kategória bejegyzései

Grimm – 1×01

Grimm – 1×01
(Grimm)

A képzelet világával foglalkozó idei másik  újonc is bemutatkozott, az első rész alapján nem is olyan rosszul. Hogy megvan-e benne az a plusz, ami miatt a nyomozós szál is sokáig érdekes marad, egyelőre nem tudom, viszont a hangulat remek volt, ha a későbbiekben is ilyen lesz, annyira nem fogok panaszkodni.

Egy viszonylag szokványos nyomozás közepébe csöppenünk bele, hiszen a bűneset egy gyanútlanul kocogó fiatal hölgy brutális meggyilkolása. Ebben még nincs semmi természetfeletti, azonban a főszereplő detektív különös és félelmetes alakokat lát az emberi arcok mögött. Rég nem látott és éppen haldokló nagynénje felkeresi, s elárulja neki, hogy a család valójában a Grimmek leszármazottja, ezért látja a mesék gonosztevőit az emberekben. Természetesen nem csak ő szeretné elkapni mindet, hanem ők sem rajonganak az újonc szörnyvadászért.

A Grimm készítői rendelkeztek egy jó alapötlettel (a képzelet teremtményei és a bűnüldözés társítása), s ennek megfelelően létrehoztak egy kimondottan hangulatos mitológiát, melyben elsősorban a sötét és enyhén borzongatós elemeket fokozták. Emellett viszont másra nem nagyon fordítottak energiát, hiszen a bemutatkozó rész karakterépítése és történetszövése is erős kétséget ébreszt afelől, hogy ugyanaz követte el, mint aki a légkör megteremtését. Amilyen sablont elő tudtak szedni, azt bevetették, habár ettől függetlenül is korrektül működött az epizód.

Hiába próbálták a nyomozást előtérbe helyezni, a hangsúly mégis a főhős szörnyekkel való ismerkedésén volt, ami nem biztos, hogy baj. Az utóbbi sokkal érdekesebben mutatott, viszont önmagában nem elég a 40 percre, muszáj, hogy mellette a heti egy eset is élvezetes és szórakoztató legyen. A pilotban a hangulat miatt ez meg is valósult, de nem vagyok abban olyan biztos, hogy hosszú távon is érdekelni fog. A karakterek tekintetében viszont még kevésbé tudtak megnyerni, ha nem is ellenszenvesek, de teljesen semlegesek maradtak, nem adtak sok pluszt a kikapcsolódáshoz.

A Grimm pilotja inkább közepes volt, mint igazán remek, de ez a későbbiekben még javulhat (s remélem fog is). A horrorba hajló atmoszféra egy ideig leköt, de ha a szereplők vagy a heti ügy terén nem történik minőségi előrelépés, akkor nem tudom, hogy meddig maradok. Lehetőség ezúttal is akad bőven – kérdés, hogy mennyire használják ki. A kezdés részemről 6/10.

Reklámok

Homeland – 1×01

Homeland – 1×01
(Homeland)

Egészen az első rész megjelenéséig nem sokat tudtam a sorozatról, utána viszont egymást érték a pozitív vélemények. Ezeknek nagy részével egyet is kell értenem, hiszen valóban nem sikerült rosszul a pilot, bár annyira nem is győzött meg – sajnos több üresjáratot tartalmazott, mint kellett volna, s a forgatókönyvet sem éreztem olyan erősnek.

Az amerikai hadsereg egy 8 évvel korábban eltűnt katonáját találja meg az afganisztáni ellenség bázisán, akit eddig mindenki rég halottnak hitt. Hazatérése után mindenki hősként ünnepli, hiszen éveken át kibírta a kínzást, s mégsem mondott semmit – egyedül egy CIA-ügynöknő nem hisz neki, ő ugyanis hónapokkal korábban azt az információt kapta Afganisztánban, hogy egy elfogott katona átállt a helyi terroristaszervezetbe. Senki sem akar hinni neki, de mégis meggyőződése, hogy a visszatérő katona lesz az áruló.

Az első rész megvalósításában nem volt különösebb hiba, hiszen mindvégig jelen volt a feszültség, a történet a megfelelő mértékben lehet fordulatos és izgalmas, s még a karaktereket sem hanyagolták el. Utóbbi viszont tartalmazott unalmas vagy legalábbis nem túl érdekes pillanatokat is, hiába értékeltem azt a figyelmet, amit a figurák felépítésére fordított, valahogy az árnyalással eltöltött jelenetek nem tudták fenntartani a figyelmemet. Talán egy feszesebb vágás hiányzott, ugyanis ezek miatt túl lassúnak éreztem a tempóját.

A színészeket nem érheti különösebb panasz, egyedül a főszereplő, Damian Lewis játékát nem éreztem eléggé érzelemdúsnak és valóságosnak. Mellette viszont Morena Baccarin annál jobb volt, mint ahogyan Claire Danes is az ügynöknő szerepében. Nem tudom, hogy a későbbiekben mit tudnak kihozni ebből a felütésből, nem érzek benne elég alapanyagot egy több évadon átívelő sorozathoz, vagy legalábbis nagyon fokozniuk kell a terrorista sejt jelenlétét – ez pedig kétlem, hogy annyira remek ötlet lenne (vagy mégis?).

Mindezek ellenére a készítők a lehető legtöbbet hozták ki az alapötletből, próbáltak minőségi végeredményt összehozni, s tulajdonképpen ez működött is. Más kérdés, hogy ez számomra nem elég erős, túl gyakran unatkoztam ahhoz, hogy a feszültség eléggé a hatalmába keríthessen. Talán még egy-két epizódot adok neki, de kétlem, hogy olyan sokáig kitartanék. Mindenesetre az első rész 6/10 pontot biztosan ér.


Once Upon a Time – 1×01

Once Upon a Time – 1×01
(Once Upon a Time)

A realitás és a mesék világának találkozása mindig érdekes lehetőségeket rejt magának, ezért rögtön kíváncsi lettem a Once Upon a Time-ra, amikor hallottam róla. Ugyan a premierig egészen október végéig kellett várnunk, de mindenképpen megérte, hiszen igen kellemes első részt láthattunk.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal hölgy, Emma, aki óvadékügynökként éli az érdekes, ám annál magányosabb életét a nagyvárosban. A 28. születésnapján találkozik egy kisfiúval, aki azt állítja magáról, hogy Emma örökbe adott fia, akit tíz éve nem is látott. Természetesen nem akarja visszafogadni, ezért hazaviszi – a Maine állambeli Storybrookba, ahol a gyerek szerint a megállt az idő a gonosz boszorkány átka miatt, ezért a kisvárosban élő mesehősök nem ismerik valódi létüket, s nem emlékeznek a mesék világára.

A pilot nem volt különösebben lenyűgöző, talán a sorozat sem lesz igazán zseniális – viszont nagyon kellemes kikapcsolódás a maga negyvenegynehány percére. A történet pont a megfelelő mértékben elvarázsol és elrepít a való világból, bár túl sok izgalmat  és meglepő fordulatot nem tartalmaz. Ettől függetlenül nem válik igazán unalmassá, még ha voltak is lejtmenetek, valami könnyed húzással hamar kikecmergett belőle. A karakterek terén sem igazán újító, bár a mesefigurák mindenképpen rengeteg lehetőséget rejtenek, kíváncsi leszek, hogy a későbbiekben ezeket mennyire sikerül kamatoztatni.

A mesés légkört erősíti a látvány is, kimondottan szép képeket láthatunk, de a színészek is pozitív felhangot kölcsönöznek a produkciónak. A főszereplő, Jennifer Morrison már a House óta az egyik kedvencem, most sem kell benne csalódnom, de mellette olyan nevek tűnnek még fel, mint Lana Parrilla, Ginnifer Goodwin, Robert Carlyle vagy Lee Arenberg.

Egy nagyon kicsit többre számítottam, de még mindig hamar elragadott a hangulat. Erősödhetne még a történetét és a karaktereket tekintve, akkor még jobban élvezném – bár így sem volt rossz. Mindenesetre potenciál van benne, csak ki kell használni, ennek megelőlegezésére én adok is 7/10 pontot.


American Horror Story – 1×01

American Horror Story – 1×01
(American Horror Story)

Minden hasonló tematikájú filmnél elmondom, hogy a horror nem az én műfajom. Ez még mindig így van, valamiféle perverz indoknál fogva mégis úgy éreztem, hogy kíváncsi vagyok az American Horror Story sokak által várt premierjére. Így utólag jobban jártam volna nélküle.

Nem mintha egyébként olyan rossznak éreztem volna az első epizódot, hiszen a horrorok rajongóinak minden bizonnyal érdekes és izgalmas volt (vagy nem), de nem esik bele az én ízlésembe. Az ijesztgetős műfajnál leragadtam az előző század elején (ld. 1931-es Drakula és M. R. James régiségbúvár rémtörténetei), mégis ritkán még próbálkozok a mostani filmekkel is – hogy azonnal ráébredjek megint hibáztam. Ha ennél a sorozatnál ilyen nem is fordult elő, az talán csak annak köszönhető, hogy nem tartalmazott túl sok rémisztő, hatásvadász és gyomorforgató jelenetet, s még a zenére sem támaszkodtak olyan nagy mértékben.

A sorozat középpontjában egy régi, gonosz emlékeket őrző ház áll, illetve elsősorban annak új lakosai. A kis család a keleti partról menekült Los Angelesbe az apa félrelépése, illetve az anya vetélése elől, s bár a problémák velük maradtak, megpróbálnak új életet kezdeni. Lányukkal együtt a szülők beköltöznek a házba, ahol azonban sok furcsaságot élnek át már az első napokban. A szomszéd beteg lánya folyton beszökik hozzájuk, és a halálukról beszél, miközben az anyja és a bizarr házvezetőnő is sötét titkokat rejteget – a sötét pincével egyetemben.

A hangulat az előbb emlegetett bizarr mellett túlságosan is a beteg felé hajlik a korrekt módon ijesztő,vagy legalábbis félelemkeltő helyett – viszont ami ilyen, azt igen látványos módon sikerült megvalósítani. A beteges momentumokat enyhítik az egyszerűbb, “világosabb” pillanatokkal, amelyek a család mindennapi életét mutatják be, bár még ezek is gyakran valami szörnyű furcsaságba végződnek. Sajnos a karakterek terén eddig sokat nem mutattak fel, szinte mindenki ellenszenves (talán a lány nem), igazán nem sajnálnám őket, ha valami rémség véletlenül megölné őket.

Aki érdeklődik a horror műfaja iránt (még ha kissé furcsa is), annak mindenképpen érdemes belevágni. Másoknak is, hiszen ilyesmi nincs mindig a televízióban – bár ezt személy szerint egyáltalán nem bánom. Mindenesetre engema kezdet túlságosan nem nyert meg, pontszám szerint talán 3/10, biztosan nem folytatom tovább.


Pan Am – 1×01

Pan Am – 1×01
(Pan Am)

A (hamar véget ért) The Playboy Club mellett a másik ’60-as években játszódó produkció első epizódját is megtekintettem, s őszintén szólva semmi problémám nem volt vele. Könnyed kikapcsolódás komolyabb meglepetések nélkül, talán az előbb említett sorozat szintjén áll, bár ez később még változhat.

A Pan Am az Amerikai Egyesül Államok egyik legnagyobb légitársasága volt a ’60-as években, repülőket indítottak a világ minden részébe. A légiutas-kísérők, illetve a pilóták életébe nyerhetünk betekintést az epizódokban, akik mindannyian Európa és Amerika között ingázva élnek, de ettől függetlenül érdekes magánélettel rendelkeznek. Akad itt házassági válság, szerelmi problémák, de még kémkedés is, hiszen a hidegháborúban már eléggé benne járunk ekkor.

A történet így dióhéjban nem hangzik túl érdekesnek, hiszen főleg sokszor látott sablonból építkezik, de együtt mégis működik, nem unatkoztam a pilot alatt. Korábban is gondolkodtam, hogy vajon mivel tölthetik ki az epizódokat, de nem maradt megoldás, csak a szappan. Nem nagy meglepetés, hogy sok újat valóban nem tudtak kitalálni – a kémkedés ugyan nem rossz, de mellette még mindig sok a szappan. A szereplők nagy része nőnemű, akik legalább szépek, tehát ha valaki unatkozna, akkor még így is lehet egy ok a maradás mellett.

A ’60-as évekbeli környezet megnyert magának, kellemes hangulatot áraszt magából, bár kétségtelen, hogy a meglehetősen szűk tér (repülőgép belseje) sok lehetőséget nem ad a kibontakozásra. A készítők így inkább visszaemlékezésekkel mutatták be az események jelentős részét, ami így kitette a játékidő közel harmadát, de ha nem is zavart, kissé furcsa megoldás volt – viszont legalább számos helyszínt be lehetett mutatni, ami mindenképpen jót tett az első résznek.

Mást most sem tudok írni, mint amit a bevetőben: kellemes szórakozást jelent a Pan Am, heti 40 pernyi ’60-as éveknek tökéletes, így aki a kort és a légkört szereti, annak érdemes próbálkozni vele. Aki viszont allergiás az ilyen stílusú zenére, a sok magánéleti problémára (én sem tudom, hogy meddig fogom bírni), annak inkább más ajánlanék. Mindenesetre nálam a 7/10 most is jár.


Terra Nova – 1×01

Terra Nova – 1×01
(Terra Nova)

Általában megpróbálok előítéletek nélkül nekivágni mindennek, amit nézek, de a Terra Nova esetében ez nem sikerült teljes mértékben. Egyrészt már két éve várjuk a bemutatót, másrészt az első fanyalgó hangok után jelentősen csökkentek az elvárásaim. Ehhez képest viszont kimondottan nézhető a sorozat, még ha küszködik is néhány problémával.

A XXII. században az emberi pusztítás következményeként a szennyeződések mértéke annyira megnőtt, hogy Föld közel lakhatatlanná vált. Azonban a tudósok véletlenül rábukkantak egy lehetőségre, mely talán megmentheti a lakosságot: az időn keresztül visszautaztatják a kiválasztott keveseket a dinoszauruszok korába, ahol ugyan nehéz körülmények között, de mégis kezdhetnek egy másik életet. Az ex-zsaru Jim Shannon is eljut 85 millió évvel korábbra az orvos feleségével és a három gyermekükkel, azonban ott sem találnak olyan idilli helyzetet, mint amit elképzeltek.

A duplaepizódos premier után könnyen be lehet lőni a sorozatot a középmezőnybe. Nem lett rossz, egyszerűen csak nem volt benne különösebb meglepetés vagy fordulat, az eredetiség szikrája nem sokat csillogott a másfél óra alatt. A legegyszerűbb sablonokat kaptuk, amelyek valójában nem rontják el annyira az őskori környezetben játszódó történetet, hogy nézhetetlen lenne. Ha van kerítés, akkor kívül szörnyű dolgok rejtőznek, amit valaki(k) fel fog(nak) fedezni. Ha látszatra nagyszerűnek is tűnne minden, akkor lennie kell széthúzásnak és ellenségeskedésnek is.

Hiába volt elég gyenge a jövőben játszódó rész, szerencsére rövid ideig tartott, illetve utána a múlt felfedezése sok újdonsággal és érdekes elemmel színezte a közepes történetet. Utóbbin a karakterek nem sokat segítettek, egyelőre még mindenki elég ellenszenves, vagy legalábbis nagyon kétdimenziósra építették fel őket. Ugyan a dinók korában járunk, de a családon belüli problémák állandóak, s sajnos nem voltak elég jól megalapozva ahhoz, hogy valóban értékelhető és átérezhető legyen, még ha próbáltak is valószerűen előadni.

Amit viszont muszáj kicsit szidni, az a CGI. Főleg a XXII. századi jelenetek voltak nagyon rosszul kivitelezve, de a múltban játszódó jeleneteken is lehetett volna még dolgozni egy keveset. Ugyan csak tévé, ezért kevesebb pénz van rá, de ha már két éve húzzák a bemutatót, a néző legalább gondolhatná, hogy erre is rágyúrtak még egy keveset. Később még rosszabb lesz?

Szinte pozitív meglepetésként ért, hogy nézhető a Terra Nova. Ha képesek lesznek a készítők hétről hétre érdekes és klisémentes epizódokat írni, akkor maradok még jó darabig, hiszen minden gyengesége ellenére is jól szórakoztam. Kicsit guilty pleasure utánérzettel ugyan, de egy 6/10-et komolyabb lelkifurdalás nélkül kiosztok a pilotra.


Person of Interest – 1×01

Person of Interest – 1×01
(Person of Interest)

Ha már volt olyan pilot, amelyet a főszereplőnője (New Girl és Zooey Deschanel) miatt próbáltam be, miért is ne lenne olyan is, amit más, stáblistán található név miatt nézek meg? A Person of Interest készítői között található Jonathan Nolan, illetve J. J. Abrams is, már csak ezért is bekerült a megnézendők közé. Nem kellett volna.

Az alapkoncepció szerint egy gazdag férfi épített egy olyan gépet, amely képes megtalálni azokat a személyeket, akiknek hamarosan egy erőszakos bűnesethez (feltehetően gyilkossághoz) lesz köze. Nem biztos, hogy a gyilkost, vagy az áldozatot (illetve annak is a társadalombiztosítási számát) fedezi fel, mindenesetre meg lehet jósolni ezeket az eseményeket. Felbérel egy ex-katonát, akinek a múltjában sötét dolgok történtek, s ketten együtt próbálják kibogozni az egyes eseteket, és megakadályozni ártatlanok bántalmazását.

Hiába az első ránézésre nem tipikus történet, mégsem tud sok eredetit felmutatni. Ugyan nem az igazságszolgáltatás hivatalos berkeiben (FBI, rendőrség) tevékenykednek, s egy kevés érdekességet az is hozzátesz, hogy nem biztos, hogy a gyilkost vagy az áldozatot figyelik, de ezektől eltekintve alapvető sablonokból építkeznek a készítők, Abrams és Nolan ide vagy oda. Az első epizódban korrekten bemutatták a karaktereket, habár egyelőre egyikük sem túl szimpatikus.

A sima egy rész-egy ügy felállásból nem tud igazán kiugrani, még ha jók is az akciójelenetek, az egyelőre kevés a sikerhez. Nincs igazi átívelő szál, legalábbis eddig még nem bukkant fel, de emellett – noha lehet, hogy csak amiatt, mert még csak az első rész volt – a heti bűneset sem volt túl erős. Volt a végén egy kis meglepetés, de egyáltalán nem kötötte le a figyelmemet a pilot, túl kevés volt az érdekesebb pillanat, olykor már untam. A színészekkel nem éreztem különösebb gondot, James Caviezel és Michael Emerson profin megoldja a feladatát.

A gyilkosságok előrejelzése nem rejt magában annyi izgalmat, hogy kilépjen a szimpla nyomozás kereti közül, hiába vannak egyedi módszereik a főszereplőknek. Kicsit többet vártam, több ötletet és egyediséget, ugyanis nem látom, hogy miért is folytatnám tovább, még a nyomozós sorozatok között is van több jobb. Pontszámilag talán 5/10.