évadkritika kategória bejegyzései

Awake – kasza 4 rész után

Awake – 4 rész után
(Awake)

Kicsit nehéz eldönteni, hogy mi is történt a sorozattal. Nem változott az alaptörténet, nem tudtunk meg semmi újat, a nyomozásra továbbra is elég figyelmet fordítanak – egyszerűen a negyedik rész után úgy éreztem, hogy mindez már kevés nekem, inkább nem folytatom.

Félek, hiába az érdekesnek tűnő alapötlet, de talán nem lehet belőle túl sok mindent kihozni. Nem derülhet ki, hogy melyik világ az igazi és melyik az álom, így csak a főszereplő drámáját ismételgethetik folyton-folyvást. Nem nagyon mesélheti el senkinek, hogy egyszerre két univerzumban él, a pszichológusok is inkább csak önmagukat kezdik ismételni, nehéz kilépni ebből a helyzetből.

A nyomozásokkal próbálnak némi színt vinni az unalomba fulladó történetekbe, amely műfaj nálam nem szokott működni, legfeljebb háttérzajként. A párhuzamos valóságok közti hasonlóságok segítik a rendőrök munkáját, de hiába van két ügy is egy részben, nem lesz tőle izgalmasabb a légkör, a 40 percet szinte végig unatkozom. A negyedik epizód volt a mélypont, a karakterek közti melodráma mellett az esetek is rém unalmasak voltak, feleslegesnek tartom a folytatást.

Az Awake jól indult, a profi és precíz megvalósítás maradt is, de nekem ez már nagyon kevésnek tűnt. Az ügyek nem rosszak, de nem is marasztalnak, a szereplőkkel sem látom, hogy tudnának valamit kezdeni. Kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz a megoldás, de heti egy részt nézni felesleges.


Alcatraz – 1. évad

Alcatraz – 1. évad
(Alcatraz)

Véget ért az Alcatraz nem túl hosszú, mindösszesen 13 résznyi első évada, bár ezt egyáltalán nem bánom. Habár az első epizód után még lelkesedtem, most inkább csak annak örültem, hogy végre ennek is vége lesz. Valahol a 9-10. rész körül gondolkodtam el azon, hogy érdemes lenne kaszálni, bár visszatartott, hogy már alig néhány hét, és talán okosabbak leszünk a mitológiát illetően.

Természetesen nem lettünk. Az alapkoncepció szerint 1963-ban a legendás börtönből eltűntek a rabok, még ha mindenki úgy is tudja, hogy az intézetet bezárták és a “lakóit” máshova helyezték át. Valójában azonban több, mint ötven éven át semmit nem lehetett róluk tudni, míg végül 2012-ben folyamatosan felbukkannak. Egy kis csapat szerveződik, hogy kiderítsék az igazságot és begyűjtsék a bűnözőket, élükön egy olyan ex-rendőrnővel, akinek a nagyapja szintén a Sziklán raboskodott.

Már a kezdetekkor is attól féltem, hogy egy idő után nem lesz elég a lassan csepegtetett mitológia, s még a ’63-ban játszódó kisebb-nagyobb jelenetek sem tudnak eléggé szórakoztatni ahhoz, hogy maradjak. Gyakorlatilag pontosan ez történt, hiszen a jelenben zajló nyomozások kivétel nélkül rendkívül bénák voltak. A készítők nem voltak képesek izgalmas és  feszült történeteket írni, mely a karakterek kidolgozásán is látszott. Az egyes szereplők ugyan szimpatikusak voltak, de a köztük lévő kapcsolat vagy a jellemük konkrét ábrázolására már nem jutott energia.

Ezzel szemben a régi börtön falai közötti pillanatok kellemesen megteremtették az atmoszférát, a cselekmény élvezetesnek és érdekesnek tűnt, ezáltal az epizódokban tulajdonképpen a gyilkosokat és tolvajokat jobban megismertük, mint a főszereplő triót. További pozitívum a mitológia, mely egyértelműen sok lehetőséget tartalmaz, de nem mernek mélyebben belemenni, részenként maximum 5 percet foglalkoztak vele, ami csak annyira volt elég, hogy késztetést érezzek a következő után is. A fináléban próbáltak többet mutatni, de így sem kaptunk túl sok választ, nem derült ki igazán sok minden, ráadásul még a cliffhanger sem ütött igazán, úgyhogy a folytatásra már elfogyott a kedvem.

Hiába indult szórakoztatóan az Alcatraz, túlságosan előtérbe helyezték a zavaróan súlytalan nyomozást és nem törődtek a főbb karakterekkel, miközben a háttértörténetből sem derült ki sok. Minden a legminimálisabb szinten állt be, csak azért fejeztem be az évadot, mert reménykedtem, hogy a zárásra valami változik. Nem lett így, vagyis ha netalán lesz 2. évad, én akkor sem maradok. Talán 5/10.


Pan Am – 1. évad

Pan Am – 1. évad
(Pan Am)

Vártam a két idei ’60-as években játszódó sorozatot, hiszen egy érdekes és izgalmas kornak tartom, s még az sem rettentett el, hogy el nem tudtam képzelni, mivel tölthetik fel a játékidőt a szerelmes szappanon kívül. A The Playboy Club hamar véget ért, a Pan Am viszont kihúzott 14 részt, amelyek összességében kellemes hangulatban teltek.

Az 1963-as évet egy Pan Am repülőgép személyzetének szemszögéből követhetjük végig. A négy fiatal légi kísérő és a két pilóta együtt éli át Kennedy elnöki periódusának utolsó mozzanatait, miközben barátokká válnak, s néhányuk között még több is kialakul. Egyikük a CIA ügynökévé válik, kisebb-nagyobb ügyben az kémek segítségére siet, hiszen a hidegháború tombolását nekik is át kell élniük.

Ami leginkább megnyert magának, az a kor hangulata. A korabeli ruhák, az események és a viselkedési formák együttese érdekes légkört alakított ki, amely a szentimentális történeteket is tudja enyhíteni. Számomra is meglepő módon egyáltalán nem zavartak a szövődő szerelmek, kimondottan fogyaszthatóan tálalták ezeket a szálakat is. Kicsit guilty pleasure-érzetem van, de egyáltalán nem negatív formában, mindvégig kellemesen szórakoztam.

A kémkedés nem zavart túl sok vizet, hiszen a hat főszereplő közül csak egyiküket érintette, viszont pont akkora hangsúlyt kapott, amelyre szükség volt. Feldobta a szappanos részeket, kevéske izgalmas és feszültséget is kevert a romantikához, a megfelelő arányban. A karakterek mindannyian könnyen megkedvelhetőek, ami az őket alakító színészekre is igaz, természetesen és szimpatikusan játszottak.

Mindösszesen 14 epizódról volt szó, ám remek kikapcsolódást jelentett. A mondvacsinált drámákat nem éreztem erőltetettnek, abszolút pozitív légkör uralkodott, hiszen a szerethető figurák és a korabeli atmoszféra garantálta a vidám hangulatot. Kicsit sajnálnám, ha nem lenne folytatás, még ha kevés esély is van második évadra. Így az első legyen 7,5/10.


Grimm – 1. évad fele – kasza

Grimm – 1. évad fele – kasza
(Grimm)

Az a baj a Grimmel, hogy a pilot véleményezése közben leírtak egyáltalán nem vesztették el aktualitásukat, gyakorlatilag alig változott valamit az első rész óta. Akkor azt írtam, hogy ha nem történik minőségi előrelépés, én nem maradok sokáig – az idei első, vagyis összességében a 8. epizód után úgy döntöttem, ideje végleg kiszállni.

Az alapszituáció még mindig változatlan, vagyis a legendás Grimmek leszármazottja a modern korban üldözi a különös lényeket, akiket csak ő lát. Napközben rendőrként tevékenykedik, azonban ha eljön az alkalom, akkor szörnyvadászként is megállja a helyét. Ellenfelei az ogre-szerű teremtményektől kezdve a hörcsögökig elég sokfélék, de a háttérben körvonalazódik egy rejtélyes nagyobb terv is.

Pedig úgy tűnt, hogy a koncepció rejt magában elég lehetőséget hetente 40 percnyi kellemes szórakozáshoz, viszont a készítők bizonyították, hogy mégsem így van (vagy ők nem tudtak mit kezdeni a feladatukkal). A történetek önmagukban nem elég izgalmasak, s a szörnyes-mesehősös világ sem tartalmaz annyi ötletet, hogy elvigyen a hátán egy epizódot. A karakterek közül egyedül az állandó mellékszereplővé előlépett “farkas” Monroe a szimpatikus (kiváló jeleneteket tudtak neki írni), a többiek túl unalmasak, hogy valóban érdekeljen a sorsuk. A hangulat sokat enyhült, alig-alig láthatunk borzongatóbb vagy horrorisztikusabb pillanatot, így összességében nincs miért maradni.

Az utolsó részekben már egyedül a farkas figurája szórakoztatott, a körítés nem érte meg azt a 40 percet. Gyakorlatilag végigunatkoztam a jelenetek többségét, a nyomozás nem volt sem izgalmas, sem eredeti, a szörnyes világgal való kapcsolat pedig egyszerű sablonná degradálódott a fél év során. Az 1×08-ig talán 4/10 pont, tovább nekem nincs rá energiám.


Hell on Wheels – 1. évad vége felé

Hell on Wheels – 1. évad vége felé
(Hell on Wheels)

Nem olyan régen végeztem a sorozat 8. epizódjával is, s hiába van már csak két epizód hátra az évad végéig, én már nem kívánom megnézni őket. A pilot után még bizakodtam a széria sorsát illetően, ha láttam is problémáit, inkább a kezdés rovására írtam, azonban muszáj volt tudomásul vennem, hogy sok minden nem változott azóta sem.

Ahogy azt az első rész után vártam is, a szimpla bosszútörténet tovább bővült, s inkább a kerekeken guruló város mindennapi ügyleteibe tekinthetünk be. Az amerikai polgárháború után még mindig erős az ellentét a négerek és a fehér emberek között, mint ahogy utóbbiak belső köreikben is állandóak a konfliktusok Dél és Észak ellenségeskedése miatt. A vasúttársaság vezetője gondokkal küzd, kétes ügyletekbe keveredik, miközben a város más tagjainak is megvan a saját bajuk.

Hiába az érdekesnek tűnő felvetések, ha a megvalósítás sok kívánnivalót hagy maga után. A számos szál között a legtöbbet nem sikerült kellően izgalmassá alakítaniuk, a 40 perces részeknél túl sokat unatkozok ahhoz, hogy valóban élvezetes és szórakoztató legyen a sorozat. Pedig néha megvillan az írók tehetsége, akadnak igazán remek párbeszédek és jelenetek, de sajnos a legtöbb nem ilyen.

Az érdekes pillanatok leginkább Bohannon, illetve a vasúttársaság igazgatójához fűződnek, de utóbbit is feleslegesen terhelik szerelmi szállal, s a politikai ügyletekre nem helyeznek elég hangsúlyt. A feszültségre kihegyezett momentumokban nincs elég izgalom, üresen és súlytalanul hatnak a komolyabb drámák is. Nem érzem, hogy tétje lenne, vagy legalábbis igazi érzelmeket mutatnának be.

Mást nem is tudok hozzáfűzni, egyszerűen nem érdekel annyira, hogy nézzem, s helyette mindig akad valami jobb. A lehetőség benne lenne, s olykor úgy tűnik, mintha a készítők valóban ki is akarnák aknázni mindezt, de egyelőre nem hiszem, hogy érdemes maradni. A 8 nézett rész talán érdemel 6/10 pontot.


Terra Nova – 1. évad

Terra Nova – 1. évad
(Terra Nova)

Elég kalandos élete volt eddig a sorozatnak, hiszen a hosszú készítési fázis után alig mutatták be, máris rengeteg negatív hangot lehetett hallani. Én sem voltam teljesen megelégedve vele, túl sok hibával küszködött annak ellenére, hogy olykor egészen szórakoztató is tudott lenni Az első évad után pedig főleg nem örülök, nagyon vegyes az összkép.

A történet szerint a Shannon család a XXII. századból számos társukkal együtt visszautazott a múltba, a dinoszauruszok korába. Ott csatlakoztak az újonnan alapított közösséghez, Terra Novához, ahol azonban számtalan probléma és konfliktus is adódik. Gyakran dinók fenyegetik az életüket, máskor a múltbéli környezet hatásai veszélyeztetik a lakókat, olykor pedig egy Terra Novából kivált ellenséges közösség, a Hatosok akadályozzák a mindennapi békességet. Utóbbiak nagyszabású tervét sokáig homály fedi, ám a fináléban sok mindenre fény derül – még ha továbbra is adódnak kérdések.

Mindenek előtt kezdeném azzal, hogy minden hibái ellenére korrekt kikapcsolódást nyújtott ez a 13 rész. Nem lett kedvenc, nem döbbentem le minden rész végén, de egy közepes vagy annál valamivel jobb szórakozást végig tartott. Ahhoz elég volt, hogy ne érezzek késztetést az azonnal kaszálásra, de annyira nem volt sok, hogy különösen várjam az egyes epizódokat. Pedig az alapkoncepcióba rengeteg lehetőség van, jóval többet is ki lehetett volna hozni belőle, de mégsem így történt. Megmaradtak az egyszerű sablonoknál, nem próbáltak újítani vagy igazán eredetit alkotni. A karakterek terén továbbra sem mutattak fel fejlődést az írók, a pilot óta nem sok változott. Igazi karakterfejlődés nincs, szimpla közhelyként léteznek a figurák, nincsenek igazán kidolgozva. Ennek ellenére akad közöttük érdekesebb alak is, bár többségében inkább a negatív oldalon.

Sajnos a forgatókönyv sem remek, a konfliktusok sokszor rettentően súlytalanok, nincs feszültség vagy izgalom, de a kiszámítható résztörténetek mellett az átívelés sem tökéletes, bár kétségtelen, hogy a duplafináléban rengeteg előrelépés történt. Mégis, valószínűnek tartom, hogy ha lesz következő évad, akkor újra visszaesünk a jelentéktelen epizódokba, az átíveléssel (s ezzel együtt az érdekesnek ígérkező mitológia kibővítésével) legfeljebb évad végén foglalkoznak. Nem is lenne ezzel gond, ha a heti részek biztosítani tudnák a megfelelő mennyiségű élvezetet – de nem tudják.

Összességében a Terra Nova készítői egy izgalmasnak és ötletesnek ígérkező koncepcióból nem tudtak mit kihozni, a faék egyszerűségű forgatókönyvhöz rosszul kidolgozott karakterek társultak. A befejező részekben felvetett kérdések később érdekesek lehetnek, bár ettől függetlenül nem várom a folytatást. Az évad legyen talán 5,5/10.


Weeds – 7. évad

Nancy ül a fűben – 7. évad
(Weeds)

Az évek során Nancy sorozata volt fenomenálisan jó és borzalmasan rossz is, idén azonban a szokottnál is vegyesebb összképet mutat. A tavalyi kimondottan szórakoztató 6. évad után egy meglehetősen lassú kezdést követően újra rátalált az útjára – de a fináléra megint nem tudom, hogy mi is történt.

Az elmúlt szezonokban nálam a mexikói 5. évad járt a legmélyebben az unalomban, amit a tavalyi remek szórakozás után valamennyire el is feledtem. Bizakodva tekintettem az idei 13 részre – hogy aztán a kezdés után rögtön nagyot is csalódjak. Nem találta a helyét a sorozat New Yorkban, nem azokat a szálakat erőltették, amelyet kellett volna, helyette inkább rámentek a biztos, de már ezerszer látott útra. Kevés volt a humor, a drámát pedig még a korábbinál is jobban kerülték a készítők, arról nem is szólva, hogy a karakterekkel látványosan nem tudtak mit kezdeni.

Ezek után számomra is meglepetésként ért, hogy valahol az évad felétől kezdve újra élvezetes epizódokat láthattam. Ahogy bekapcsolódott Michelle Trachtenberg is a történetbe, a vele járó változások a klasszikus “minden összejött” Weeds-re emlékeztetett. Nancy és kis csapata az összes lehetséges problémával szembenéz, mindenféle zűrbe és bajba belekeveredik, hogy aztán valamilyen egyszerű húzással még mélyebbre süllyedjen. Sokkal többet és könnyebben lehetett nevetni, s bár a drámai részek továbbra sem működtek, legalább a hangosan röhögős poénokkal már fenntartották a figyelmemet.

A fináléra viszont megint nem tudom, hogy mi történt. A 12. részben megint összeszedték a gondokat, amelyek egyszerre zúdultak rá a Botwin-családra, s talán ezért a befejezésre már nem maradt elég puskapor. Értem az egyszerű megoldás szükségességét, de túl éles kontrasztban áll a korábbiakkal, bár ettől eltekintve sem stimmelt igazán az epizód, hiába volt annyira elszállt és őrült, amennyire elvártuk már. Kíváncsi leszek, hogy a cliffhanger után mire számíthatunk, legalábbis erősen kétlem, hogy az utolsó másodpercben látottakat meglépik. Innen sokat javulhat, de sokat romolhat is a Weeds.

Spoilermentesen csak ennyit tudtam írni, mindenesetre én maradok a következő szezonra is – már ha lesz. Idén volt sok pozitívum és negatívum is, bár talán a mérleg mégis a szórakoztatóbb pillanatok felé billen. Meglátjuk, hogy mi lesz jövőre. 7,5/10 pont az évad.