egyéb epizódok kategória bejegyzései

Men of a Certain Age – 1×01-02

Men of a Certain Age – 1×01-02
(Men of a Certain Age)

Sokan tartják a sorozatot az egyik legalulértékeltebb drámának, de először nem nagyon láttam, hogy mi is lehet érdekes és szórakoztató ebben szériában. Az első rész után nem tudtam egyértelmű véleményt mondani, de a második után sem vagyok jobb helyzetben: még mindig nem tudom, hogy mi a jó a Men of a Certain Age-ben.

Három ötvenedik évéhez közeli férfiról szól a sorozat, akiknek nincs különösebb izgalmas életük, csupán próbálnak valahogy boldogulni. Egyikük egy lecsúszott színész, aki kora ellenére még mindig a fiatal hölgyek társaságát keresi – és találja is. Másikuk egy apa, aki két gyereke és a felesége mellett még próbálja elviselni a főnöke – az apja – kivételezését és elvárásait, miközben házát is felújítják, tehát kilépni sem tud. Végül a harmadik egy válófélben lévő férfi, akinek ugyan van két gyereke, de nem velük él. Vállalkozása korrekten jövedelmezik, de a legtöbb megszerzett pénzt szerencsejátékra költi.

A korábbiakból kiderül, hogy nem a történeten van a hangsúly, sokkal inkább a karaktereken. Pedig a szereplők nem túl szimpatikusak, a szerencsejátékos kimondottan idegesítő, a sajátos modora miatt túl sok kínos  jelenet fűződik hozzá, és ez az összkép tekintetében egyáltalán nem pozitív. Az ex-színész is csak elviselhető, sokat nem tesz hozzá a szórakozáshoz, bár el sem vesz. Egyedül a családos férfi tudja valamennyire megnyerni a nézőket, szimpatikus és viszonylag boldog tud lenni az életében, s ezért a hozzá fűződő dráma előadása sem okoz kellemetlen perceket.

A hangulat nem áll össze, a figurák túl különbözőek, s mint ahogy említettem, nem is igazán élvezetes nézni a kalandjaikat, csak bizonyos pillanatokban (azok a jelenetek is csak a családos apához kapcsolódnak). A színészek pedig hozzák az elvárhatót, rájuk nem lehet igazán panasz. Ray Romano rendkívül idegesítő, Scott Bakula megvalósítja a nőcsábász, régi hírnevéből élő szerepet, míg Andre Braugher elég barátságos és emberközeli, de mindez közel sem elég.

Nem tudok igazán mit írni, hiszen a két rész után még nekem sem állt össze eléggé a sorozat képe. Legjobb kifejezéssel is furcsa, mind hangulatában, mind történetében, mind karaktereiben. Számomra nem tartalmaz elégséges mennyiségű szórakoztatást, túlságosan a negatív oldalra dől az összkép.  Pontszámilag 5,5/10 mind a két epizód.


Star Wars: The Clone Wars – 3×01

Csak gondoltam ide is írom, a 2. évad fináléja után a 3. évad kezdetéről is megjelent a sorozatjunkie-n az írásom. Olvasható, véleményezhető.


Legend of The Seeker – 2×01

Legend of The Seeker – 2×01
(Legend of The Seeker)

Nem igazán értem, hogy miközben tavaly év végére egészen remek szintre feljött sorozat, most miért süllyedt le újra. Tudom, hogy ez csak az én véleményem, de ez az évadnyitó nekem annyira, vagy annyira sem tetszett, mint a pilot, pedig számomra az volt a legrosszabb. Folyamatosan idegesítő dolgokat követtek el, és olyan érzésem volt, hogy a szünet után az írók sem tudtak visszarázódni a helyes mederbe, miközben lehetőségük egy remek epizód írására lett volna.

Próbálok spoilermentes lenni, nem akarok elárulni semmi fontosat. Először is túlzsúfolták. Túl sok szálat akartak belepréselni, pedig szerintem sokkal jobban mutatott volna 2-3 részben. Kaptunk új szörnyet, birodalmi ellenségeskedést, rablást, sőt, még családi szálakat is. Nem egészen értem, hogy erre így miért volt szükség, jobban is elő lehetett volna adni. Természetesen kötelező dolgokat muszáj volt bevezetni, de a Mord-Sith szál egy az egyben felesleges volt még így, hogy a későbbi “jelek” öt perce való zsúfolását ne is említsem. Hülyének nézik a nézőt, hogy a következő részre elfelejti a három jelet?

Viszont az öt hónap kiesése miatt, s az új évad bevezetésekor még nem lett volna szabad komolyabb információkat, és elvileg meglepetést, meghökkenést okozó dolgokat előadni, főleg nem ekkora mennyiségben. Nem volt megfelelő felvezetése, és így az – elvileg – drámai dolgokat inkább csak untam, egyszerűen nem tudott érdekelni, hogy most bizonyos szereplők meghalnak-e, vagy egyáltalán, mi történik velük.

A karakterek viszont kiemelendően javultak. Több új szereplő is feltűnt, szerencsére az érdekesebbeket hoztak előre. Még sem éreztem azt, hogy megfelelő a dinamika köztük, nem láttam a jól működő kapcsolatot, amit tavaly évvégén már élvezetes volt nézni. A történet érdekes fonala miatt, lényegében lassan a főszereplőt is utálni kellene, és ez elég furán mutat.

A tavalyi visszafejlődés látható jele még a látványnak a gyenge minősége. Megértem, hogy kábeles sorozat, jóval kisebb költségvetéssel, mint egy országos, de ami tavaly év elején is kitűnt, az most még jelentősebb lett. A főszörnynek a kivitelezése, de még a holdfény előtt állás is a néhány évvel ezelőtti technikára emlékeztetett. Később gondolom még korrigálják, csak rossz volt nézni.

Nekem ez így most nem tetszett, elég nagyot csalódtam, mivel tavaly évvégén felállítottak egy olyan szintet, amit most nem sikerült megütni. Nagyon remélem, hogy később javítják a hibákat, mert a sorozat már megmutatta, hogy tud élvezetes lenni, nem értem, hogy most mi ütött a készítőkbe. Ha pontozni kellene, ez úgy 4,5/10 lehetne.


Glee – 1×03

Glee – 1×03
(Glee)

Az a baj, hogy az első részes korrektség, és a második rész gyengesége mellé, most sikerült az előző kettőt keverni, és egy tiszta guilty pleasure lett. Alapvetően ez még nem is lenne gond, csak valahogy rémesen furán jött ez így ki. A problémáknak csak egy részét tudták kiküszöbölni, miközben a jó oldalról is csak keveset raktak vissza. A 3. rész minősége az eddigi részekhez hasonlóan hullámzott. De tényleg, néha a Mount Everest és a Mariana-árok közt ugrottunk.

A jó pillanatok – pont mint eddig – az éneklésnek volt köszönhető. Megfelelő mennyiséget és minőséget is kaptunk belőle, az énekesek személye pedig kimondottan humoros volt. Így kissé furán jött ki, hogy kvázi véletlenszerűen bukkannak fel remek hangú emberek, de talán ez a legkisebb gond, amivel foglalkozni kell.

A rossz oldal – szintén az előzőekhez hasonlóan – a tinivonal volt. Akkora közhelyeket és sablonokat sikerült előadni, hogy nem tudtam nevetni. Értem én, hogy valamilyen szinten paródia, vagy valami ironikus humor akar ez lenni, csak éppen nem vált be. Rémesen rosszul mutattak, és értelmét még mindig nem láttam.

Nevetni, vagy akár mosolyogni tényleg keveset sikerült, talán csak az énekléseknél. Jane Lynch karaktere, az előző részbeni sok szereplése után szinte felszívódott, és talán egy jelenete volt (mondjuk az nem volt rossz). Hiányoltam, ugyanis sem a kórusvezető, sem a szerelmes-tanárnő nem tud érdekeset produkálni.

Furcsa volt így nézni a harmadik részt, hiszen ekkora hullámzást még nem láttam. Az egyik jelenetben még élvezzük a remek dalt, s utána, tényleg egyik másodpercről a másikra, mindenféle átvezetés nélkül, egy rémesen közhelyes tiniszerelmet látunk. Nem tudom felfogni, hogy ezt így hogy lehetett berakni, s bár a karakterválasztás sem éppen újító (a meleg, a latin, a kövér), de a szálakat valahogy még sem tudom élvezni.

Folytatni fogom, mert átváltozott guilty pleasure sorozattá, s a dalolászást lehetett élvezni. Az első résznél is problémás volt, hogy mit fognak kezdeni a szálakkal, s most kiderül, hogy semmi sem tudnak. Ha ez alá a szint alá nem megy, akkor az évad végéig próbálok kitartani. Ez így 5/10.


Glee – 1×02

Glee – 1×02
(Glee)

Az egészen korrekt első rész után teljesen meglepődtem mikor rendkívül gyenge második epizódot raktak le elénk. Furcsa, mert a legtöbben teljesen beleszerettek innen a sorozatba, ellentétben velem, ugyanis a végén azon gondolkodtam, hogy ezt így azonnal kaszálni. Az első rész jó pillanatai eltűntek, de úgy, hogy a helyükre nem még jobb, hanem lényegesen rosszabb jött. Nagyon sajnálom.

Számomra megdöbbentő volt a hangkeverés minősége. Nagyon kihallatszott, hogy stúdióban vették fel. Üres tátogásnak tűnt az egész éneklés, és így sokat vesztett az élvezeti tényezőből. Az első részben is csak a zene tudott megfogni, de itt a rémisztő hangkeverés mellett még jóval kevesebbet is kapunk belőle. Az arányt az éneklés és a szálak mellett most elrontották, és így kitűnt, milyen lenne a Glee a CW-n.

A tinivonal elég unalmas sikeredett, elnézést. A szájbarágás túlzottan erőltetett volt, és ezek a gyenge szerelmi szálak sosem tudtak izgatni így előadva. Ugyan az egészbe sikerült humort keverni, de ez így nekem még mindig kevés volt. Most nem éreztem a pilotbeli naivságot, ártatlanságot. Amellett, hogy meglepően sok szexre való utalást eresztettek el, valahogy nem kötött le az egész.

A karakterek viszont még mindig jók. De nem elég felépítettek. A kórus tagjairól konkrétan semmit sem tudunk, ami nagyon meglepő. Viszont a többiek kellemesen árnyaltak, nem kell különösebb magasságokat gondolni, egyszerűen csak nem sima papírmasék. A legjobb még mindig Sue karaktere, a női edzőé, aki ural minden jelenetet. Olyan szövegeket írtak neki, és a színésznő olyan jól eljátssza, hogy rendkívül élvezetes tud maradni.

“- We’re going to bring this club down from within.
(chuckles)
– And I’m going to get my boyfriend back.
– I don’t care so much about that.”

Hogyha ezt a szintet fogják folytatni, akkor részemről kiszállok, mert ez így gyengécske. A szálakban semmi nem fog meg, bár a szövegek nagyszerűek, mégis, valahogy a tálalás hibás. A dalolászásra több hangsúlyt fektetve még jó is lehet. Én csak Jane Lynch (és karaktere) miatt folytatom, még egy részt nézek, hátha ez csak valami átmeneti zökkenő volt. Pontszámilag 4/10.


Family Guy – 1×01 és 6×01

Family Guy – 1×01 és 6×01
(Family Guy)

Szinte magam is csodálkozok, hogy míg ennek az animációs sorozatnak a 6. évadjának első része mennyire bejött, addig a pilotot szinte a teljes érdektelenség jellemezte. Tökéletes példáját láttam, hogy mennyire nem szabad a pilot alapján ítélni. Hiszen, ha az első résszel kezdem, akkor nem folytattam volna tovább. De mivel egy másik évadkezdést néztem először, így talán még folytatom is.

A 6×01 remek epizód volt. A plakáton is látszik, hogy lényegében egy Star Wars paródiát láthatunk. A Star Wars IV: A New Hope c. film történéseit láthatjuk – legalábbis amolyan Family Guy szemüvegen át. Humoros pillanatok, és nagyszerű ötletek váltották egymást, és végre egy tényleg igényes paródia került terítékre. A negyven perces játékidő minden pillanatát tudtam élvezni.

A rengeteg popkultúrai, sorozatos és filmes utalás fel tudta dobni az egészet, és szinte végig nevettem. Feltűnt az American Dad! Roger nevű űrlénye, a Doctor Who jellegzetes időörvénye (és az egyik Doctor is), de még a Dirty Dancing betétdala is. A vége felé a Robot Chicken alázás pedig jó hangulatot adott a végének. Paródiaként, mint a 6. évad első része, remekül működött a Family Guy.

Ezzel szemben a pilot maga volt a borzalom, legalábbis szerintem. Bár megismerhettük az alapkoncepciót, és a szereplők nagy részét, de valahogy az egésznek nem látszott a vége. A humor részét szinte észre sem vettem, talán egyszer mosolyodtam el. Egy adócsalás és abból adódó problémákat veszik górcső alá, de nem sikerült normálisan előadni.

Szerencsére, csak 20 perces volt, így hamar vége lett.  A karakterek többségét nem sikerült megkedvelnem (bár a fehér beszélő kutya szimpatikus), bár van itt mindenféle. A zseni, rugby-labda fejű gyerek (úgy 2-3 évesen), a fiatal fiú, a tinédzser lány, az apa és az anya… Nem túl izgalmas és érdekes karakterek.

Teljesen meglepő, hogy a 6×01 remek jelenetei után mennyire nem tetszett a pilot. Nem tudom, hogy folytassam-e, de talán még egy részt megnézek. A humor részt kellene előretolni, hogy valami élvezetes is legyen. A pilot talán 4/10, míg a 6×01 7/10.