3/10 kategória bejegyzései

American Horror Story – 1×01

American Horror Story – 1×01
(American Horror Story)

Minden hasonló tematikájú filmnél elmondom, hogy a horror nem az én műfajom. Ez még mindig így van, valamiféle perverz indoknál fogva mégis úgy éreztem, hogy kíváncsi vagyok az American Horror Story sokak által várt premierjére. Így utólag jobban jártam volna nélküle.

Nem mintha egyébként olyan rossznak éreztem volna az első epizódot, hiszen a horrorok rajongóinak minden bizonnyal érdekes és izgalmas volt (vagy nem), de nem esik bele az én ízlésembe. Az ijesztgetős műfajnál leragadtam az előző század elején (ld. 1931-es Drakula és M. R. James régiségbúvár rémtörténetei), mégis ritkán még próbálkozok a mostani filmekkel is – hogy azonnal ráébredjek megint hibáztam. Ha ennél a sorozatnál ilyen nem is fordult elő, az talán csak annak köszönhető, hogy nem tartalmazott túl sok rémisztő, hatásvadász és gyomorforgató jelenetet, s még a zenére sem támaszkodtak olyan nagy mértékben.

A sorozat középpontjában egy régi, gonosz emlékeket őrző ház áll, illetve elsősorban annak új lakosai. A kis család a keleti partról menekült Los Angelesbe az apa félrelépése, illetve az anya vetélése elől, s bár a problémák velük maradtak, megpróbálnak új életet kezdeni. Lányukkal együtt a szülők beköltöznek a házba, ahol azonban sok furcsaságot élnek át már az első napokban. A szomszéd beteg lánya folyton beszökik hozzájuk, és a halálukról beszél, miközben az anyja és a bizarr házvezetőnő is sötét titkokat rejteget – a sötét pincével egyetemben.

A hangulat az előbb emlegetett bizarr mellett túlságosan is a beteg felé hajlik a korrekt módon ijesztő,vagy legalábbis félelemkeltő helyett – viszont ami ilyen, azt igen látványos módon sikerült megvalósítani. A beteges momentumokat enyhítik az egyszerűbb, “világosabb” pillanatokkal, amelyek a család mindennapi életét mutatják be, bár még ezek is gyakran valami szörnyű furcsaságba végződnek. Sajnos a karakterek terén eddig sokat nem mutattak fel, szinte mindenki ellenszenves (talán a lány nem), igazán nem sajnálnám őket, ha valami rémség véletlenül megölné őket.

Aki érdeklődik a horror műfaja iránt (még ha kissé furcsa is), annak mindenképpen érdemes belevágni. Másoknak is, hiszen ilyesmi nincs mindig a televízióban – bár ezt személy szerint egyáltalán nem bánom. Mindenesetre engema kezdet túlságosan nem nyert meg, pontszám szerint talán 3/10, biztosan nem folytatom tovább.


Az utolsó léghajlító

Az utolsó léghajlító
(The Last Airbender – 2010)

A Hatodik érzék és A falu c. filmek rendezője, az indiai M. Night Shyamalan nem valószínű, hogy be fog futni Hollywoodban, hiszen Az utolsó léghajlító nagyon gyengére sikerült. Annak ellenére, hogy megvolt benne a lehetőség az év popcorn-filmjére, azonban minden hozzávaló hiányzott: látványos harcok, korrekten megvalósított történet és jó színészek nem voltak benne. De legalább kaptunk másfél órán át harcművészeket megszédítő hadonászást.

A film világában a négy elem az uralkodó: a levegő, a víz, a föld és a tűz. Mindegyik elemnek megvan a maga törzse, akik képesek “meghajlítani”, irányítani elemüket, noha mostanság kihalóban vannak, hiszen a Tűznemzetség háborút indított a többiek ellen. Csak egy valaki van, aki megakadályozhatná a Tűz törzsének uralmát: az Avatar, aki képes mind a négy elemet használni, aki békét teremt a világban, hiszen kapcsolatban áll a szellemvilággal. Két ifjú a víz törzséből talál rá újra Aangra, de ő elmenekült feladata elől, más viszont nem képes megakadályozni a teljes pusztítást.

A történet sablonosságán muszáj túllépni, nem ez lenne a fő gond, elvégre a négy elem meghajításán kívül minden szerepelt már az utóbbi idők fantasy filmjeiben, sokkal inkább a kivitelezés. Nem lenne akkora baj, ha a közhelyeket ésszerűen, érdekesen, de legalább látványosan adnák elő. A rosszul felépített forgatókönyvben nincs semmi eredetiség, az újdonságnak jelét se mutatják. A buta alapkoncepció bővelkedik klisékben, még a film fő bölcsességén is csak nevetni lehet, annyira közhely: a háború a szívekben dől el. Mindemellett lehet, hogy csak nekem nem szóltak, de lényegében trilógiát terveztek, amit nem a szokásos módon, önmagában is korrekt első résszel nyitottak, hanem kvázi cliffhangert, nyitott befejezést hagytak a végén.

A végtelen sablonokon még valahogy ki is egyeznék, be tudva annak, hogy csak a látványra mentek rá, itt azonban még erről sem lehet szó. Rengeteg lehetőség lett volna a pörgős, látványos akciójeleneteken, ehelyett azok is hihetetlenül lassú tempóban és mindenféle hatás nélkül folytak. A statiszták fele jóízűen bámulta, ahogy két ember csatázik, miközben még nekik is megaludt a szájukban a tej. Többször is megvolt a pillanat, és lehetett reménykedni, hogy most valami élvezetes következik, erre a film fő pillanatait teljesen érdektelenül intézik el.

Ehhez még hozzá kell tenni, hogy ami volt akció, azt is tovább bonyolították felesleges mozdulatokkal. Ugyanis a hajlítók csak akkor képesek hajlítani, ha előtte perceket hadonásznak, mindenféle eredmény nélkül. A rosszul, sőt, néha kimondottan hibásan használt CGI mellett a zene legalább jelen van. Nem festi alá, nem illik oda, de önmagában élvezhető és még az bővelkedik a legtöbb élvezeti értékben. A szörnyen rossz párbeszédeken tovább ront a borzalmas magyar szinkron, ugyanis pont a főszereplőknek lett nagyon rossz hangjuk.

Végső mentsvárnak legalább jó színészeket kellett volna összeszedni, de még ez sem jött össze. Az egyetlen pozitívum, ami elmondható a gárdáról, hogy sikerült betanulniuk rengeteg karmozdulatot (biztos gyötörte őket utána izomláz). A főszereplő trió, Noah Ringer, Nicola Peltz és Jackson Rathbone semmit nem mutattak, egyszerűen bohóckodás volt, amit műveltek. Az elméletileg tapasztalt Dev Patel bizonyult talán a legtehetségtelenebbnek, bántóan gyenge volt szereplése. A Gettómilliomosban és a Skinsben is ilyen pocsék volt? A tapasztaltabb színészek, Cliff Curtis és Aasif Mandvi bántóan rosszul dolgoztak, mellettük még Shaun Toub is korrektnek tűnt.

Nagyon remélem, hogy nem kapunk folytatást ennek a borzalmai után. Korrekt zene és.. ennyi. Silány forgatókönyv, vacak párbeszédek, sablonos alapkoncepció, szörnyű színészek és a látványosság teljes hiánya jellemzi a filmet. Rossz érzés belegondolni, hogy ha jó emberek kezébe kerül az alapanyag, ennél nagyságrendekkel jobb filmet lehetett volna összehozni. 3/10, de még ezt is soknak érzem.


Community – 1×01

Community – 1×01
(Community)

A minőségi szitkomok nem az én műfajaim, no. Be kell vallanom, hogy a kommerszebb típusok sokkal közelebb állnak hozzám. Nevetni itt sem sokat tudtam, s ez nem túl jó egy komédia esetén. Éreztem, hogy jól megírt sorozatról lenne szó, csak valahogy az egésznek nem volt olyan ritmusa, olyan hangulata, ami megragadott volna.

Az alapszituáció valami olyasmi, hogy Jeffet, az ügyvédet lebuktatják és kiderül, hogy nincs legális diplomája, és kénytelen valahonnan szerezni egyet. Belép a közösségi iskolába, és majd valahogy átvészeli a 4 évet. Az iskolába mindenki jár, akit máshova nem vettek fel: az öreg férfi, az elvált családanya, a gimiből kibukott diák. Jeff tanulócsoportot alakít, hogy megszerezzen egy nőt, de valahogy igazi lesz a csoport.

Néhány barát komédiája lenne ez az egész, csak valahogy a humor rész nem nagyon jött be. Kaptunk némi közhelyes tanulságot és csöpögést is, ami ugyan jól állt neki, de ez így kevés egy jó szitkomhoz. Éreztem a forgatókönyv minőségét és láttam, hogy nem mindennapi cucc, de a hangulat nem volt túl ütős ahhoz, hogy lekössön.

A színészek nem emelkedtek ki igazán, a főszereplő Joel McHale nem túl szimpatikus, bár a karaktere sem túl kedvesre van megírva. A nagy név egyébként Chevy Chase lenne, bár nem szerepel sokat, és egyébként is alig ismertem meg. A hangulat inkább giccses volt, mint élvezetes, s emiatt nem sikerült megkedvelni.

Nem fogom folytatni. Nem ragadott meg, pedig jól meg van írva, csak hiányzik belőle az összetevő, ami miatt nézős lenne. Fura karakterek és a megfelelő ritmus hiánya miatt, ez így csak 3/10.


Dragonball: Evolúció – nem kell tagadni, ez gyalázás

Dragonball: Evolúció
(Dragonball Evolution – 2009)

Mindenek előtt jelentenem kell, hogy maga az animesorozat sosem nyert meg magának, talán ha néhány részt láttam. Így amikor rábukkantam erre a filmre, kíváncsian vártam, hogy milyen alkotást sikerül a vászonra adaptálni, de hatalmasat csalódtam. A film még véletlenül sem jó, köszönhetően a rém gyenge forgatókönyvnek, a színészeknek és a rendezői ötleteknek (vagy annak hiányának).

Őszintén szólva, az egyetlen ami tetszett, az a látvány volt. De ezen kívül más nem igazán. Lényegében egy tinifilmbe ágyazott kalandos mozit akartak kihozni, de ez így nem sikerült. A tinijelleg elég hamar kimerült, és az egésznek nem volt tétje. Erre a vonalra rászántak 10 percet, és mindenféle nehezítés nélkül a főhősnek minden sikerült. Arról nem is szólva, hogy később ez a stílus folytatódott.

Nem ismerem sem a mangák, sem az animék történetét, de úgy tudom, hogy körülbelül követi a film. Son Goku, aki leginkább egy lúzerra hasonlít a gimnáziumban, valójában egy hős, akinek a célja, hogy megmentse a világot Lord Piccolo gonoszságától. Össze kell szednie 7 sárkánygömböt, így életre tudja hívni Shem Longot, a sárkányt, aki teljesíti egy kívánságát.

Közben társakra talál, miközben szinte minden közhelyet sikerül elkövetni. A karakterek és az események sablonossága folytán nem tudok mit élvezni, hiszen minden lépés kitalálható. Nem tudják feldobni az egészet, sem a dialógusokban, sem a történésekben. Ha az eredeti Dragon Ballnak rajongója lennék, feltehetően még kevésbé tetszene ez a film.

Az elég borzalmas, ha a kevesebb mint másfél órás játékidőt sem sikerült megtölteni élvezetes tartalommal. A párbeszédek életképtelenek, nem tudnak értelmet csepegtetni az egyébként is elég gyenge forgatókönyvbe. Elkapkodták amit nem kellett volna, és széthúzták, amivel hamar végezni kellett volna. Már az első jelenet is ráébreszti a nézőt, hogy milyen színvonalra számítson. Végig azon gondolkodtam, hogy ez egy paródiafilm-e.

A karakterek rémesen elnagyoltak, és kidolgozatlanok. Egysíkúak és papírmasék, de még a színészek sem tudják őket élettel megtölteni. Son Goku maga a megtestesült közhely, miközben találkozik a szerelmével, egy feltaláló-lánnyal, egy Han Solora emlékeztető (az egyetlen még érdekesebb karakter) csirkefogóval és a kissé szédült mesterrel.

A normálisabb animéktől egyszerűen fényévnyi távolságra van. Látványilag tudott csak valamit felmutatni, de sem a forgatókönyv, sem a karakterek, sem a színészek nem tudnak semmit felmutatni. Legjobb esetben is csak 3/10.


The Ex List – 1×01

The Ex List – 1×01
(The Ex List)

Azt hiszem ez elég tipikusan egy csajos, romantikus sorozat némi guilty pleasue utóérzettel. Engem nem igazán tudott megfogni, de ennek bizonyosan az az oka, hogy nem vagyok nő. Ez a sorozat elég hamar el is lett kaszálva (4 vagy 6 rész), bár szerintem lettek volna nézői.

Az alaptörténet annyi, hogy a főszereplő lány, Bella, testvérének rendezett lánybúcsúztató végén elviszi egy jósnőhöz. Ha már ott van, ő is kér egy jóslatot. A jósnő megjósolja neki, hogy ha egy éven belül nem megy férjhez, akkor soha többé. Azonban a leendő férjet a régiek között kell keresni. Ír egy listát, és a sors jeleit követi, hogy eltaláljon a férfihoz.

Igazából könnyed, epizodikus a történet, hiszen egy rész, egy ex-barát. Ami először is idegesített, az Bella előző barátja. Nagyon sokszor szerepel, és olyan érzésem van, hogy a sorozat végén vele jött volna össze. Bella mellett van néhány mellékszereplő is, konkrétan két fiú, az egyik barátnője, meg a testvér. Tulajdonképpen sok érdekeset nem sikerült beléjük vinni, mint mondjuk lehetett volna, de azért szép egysorosaik voltak, meg néhány fizikai poén. Csak kisebb humorforrások, de karakterük elég kidolgozatlan.

A pilotban már volt is egy ex-barát, de maga az egész keresés-sztorit nem sikerült eléggé feldobni, s már maga a főszereplő lány is elég unalmas. Valahogy súlytalan, könnyed, ellézengő, néhány jó szeretkezésre vágyva, s ez után semmi több. A sorozatban szerintem valószínűtlenül sok párbeszéd szerepel, aminek a nagy része felesleges. Nem dolgozták jól ki a dialógusokat, s ennek is  a sorozat látta a kárát. Talán guilty pleasure is lehetne, de azért annyira nem élveztem.

Az ilyen romantikus sorozatokat nem nekem találták ki. Nem én vagyok a célközönség, s nekem unalomba fulladó, egyszerű, érdektelen volt. Legjobb esetben is 3/10.


90210 – 1×01-02

90210 – 1×01-02
(90210)

Igazából nem tudom, hogy miért kellene szeretnem ezt a sorozatot. A bejegyzést a pozitívumokkal akartam kezdeni, de valahogy nem találok ilyet. Egy igazi tinisorozatról van szó Beverly Hills környékén, ami együtt jár azzal, hogy mindenki fürdőruhában és kifogástalan ruhában flangál, hogy mindenki mindenkivel kavar, és az egészet lehetetlen komolyan venni.

Történetet nehéz lenni kiemelni, hiszen nincs értelmes, de mondjuk mindent egy család szemszögéből látjuk. Kansasből költöznek Beverlybe, ahol az apa anyjához költöznek. Az apa sokáig élt itt, de elköltözött, viszont most visszajön és ő lesz az iskola igazgatója. A két gyereke, Dixon és Annie. Azt hiszem ennyi. Ahogy folytatódik a tinisorozat, szépen előkerülnek a múltbeli emlékek, és feltűnnek a régi, Beverly Hills, 90210 szereplői is.

Közben megy a mindenki mindenkivel jár vagy járt, még a szülők is becsatlakoznak a “tinidrámába” néhány szállal, de valahogy az egész súlytalan, komolyanvehetetlen, és én nem tudtam élvezni. Az egyetlen alak, aki tényleg jó, az a nagymama, akihez költöznek. A színésznő is jól játszik, és a karaktert is eltalálták.

A guilty pleasure kategóriába szintén nem fér be, hiszen ami a Privilegednek sikerült, hogy könnyed, egyszerű és olykor szórakoztató legyen, az most teljesen kiesett. Azt már meg sem említem, hogy színészileg sincsenek teljesen rendben. Zavaró az egész. Ráadásul túl öregek a szerephez. 16. születésnapi buli? Ugyanmár…

Még az eyecandyk gyakorisága sem túl nagy, így igazán nincs mit élvezni. Viszont, hasonlóan a Gossip Girlhöz, rengeteg dal csendült fel, még Coldplay is, amiért pirospont jár.

Nem tudtam élvezni, gyenge tinisorozat, és egyszerűen a klisék halmazán tudott csak szórakozni. Gossip Girl rosszabb, de azért még mindig nagyon alul van. Talán 3/10.


Dollhouse – 1×01

Dollhouse – 1×01
(Dollhouse)

A Fox idén már másodjára (de legalább utoljára): jött, látott, és mellélőtt. Már a Fringe sem nyerte meg a tetszésemet, de a Dollhouse-nak sikerült alulmúlnia. Sokáig halogattam a pilot megnézését, mert igazán jót nem hallottam róla… és az az igazság, hogy lehetett volna még halogatni. És most nem arról van szó, hogy nagyon rossz lenne. Csupán annyi, hogy semmi új, semmi érdekes, semmi figyelemfelkeltő nincs benne, s mindezt sikerült megspékelniük néhány idegesítő hibával.

A történet annyi, hogy van a Babaház nevű project, ami illegális, és annyi az egész, hogy ha valaki bemegy a Dollhouse-ba, és kér valakit, akkor megkapja. Tényleg kérhet bárkit, ugyanis a Babaház tagjait mindenféle személyiséggel fel lehet ruházni, a hétvégi szajhától a túsztárgyaló úrinőig, mindenkivel. A főszereplőnk, Echo (egyébként nő), az első részben éppen az utóbbi, vagyis kiskosztümös, rövidlátó túsztárgyaló.

A sorozat legszánalmasabb hibája pont ez: hogy az embereket felruházzák azzal is, amivel nem kellene. Kaphatnak rövidlátást, asztmát, és így tovább. Tehát ha Te, mint milliárdos üzletember bemész, hogy kérnél egy túsztárgyalót, mert a lányodat elrabolták, és te profi és tökéletes személy helyett kapsz egy selejtes, de majdnem profi személyt.

Még kötelező megemlítenem, hogy Eliza Dushku, mint Echo, nem egy főnyeremény, ugyanis nem sikerül jól alakítania, sem a túsztárgyalót, sem a naiv agymosott libát. Tényleg nem rá szabták a szerepet. De mellékszereplőkből sincs hiány. Van egy idegesítő főnőknő, van egy még idegesítőbb biztonsági főnök, egy geek srác, meg egy jóságos, apatípus pártfogó, mint Echo segítője (egyébként Harry Lennix.. jobb szerepekben is láttam már). Ó, és el ne felejtsem, vagy egy nyomozó, aki a Babaház után nyomoz, de természetesen senki nem hisz neki.

A legnagyobb problémám mindössze annyi, hogy unalmas. Semmi egyedi, semmi érdekes, semmi új nincs benne, ráadásul még az ügy is semmitmondó és kiszámítható volt.

Nem az én sorozatom, kétlem, hogy valaha is folytatnám, egyszerűen nem nyert meg. Talán 3/10. És még kedves voltam.