krimi kategória bejegyzései

Philip Pullman – Rubin és füst

Philip Pullman – Rubin és füst
(Philip Pullman – The Ruby in the Smoke)

Egy újabb krimi, ezúttal is egy fiatalról szól, azonban most egy lányé a főszerep. A fiatal Sally Lockhart első kalandja, némi rejtéllyel és izgalommal, kellemes karakterekkel, humorral és Pullman lenyűgöző stílusával. A viktoriánus hangulat, az érdekes történet, a krimis nyomozás mellé párosul a remek írói stílus, ami lehet, hogy a fordításnak köszönhető. A humor, a fordulatok és a hangulat elég hasonló, mint az Úr sötét anyagai trilógiában, bár arról még nem írtam.

Tehát ez a sorozat még csak most kezdődik, s inkább bevezető résznek tűnik, mint igazi kalandos kriminek. Persze ez is jó, csak a szereplők megismerése és a múlt böngészése engem annyira nem nyert meg. A 16 éves Sally Lockhart édesapja meghalt egy borzalmas hajótörés alatt, s Sally magára marad. Egy elég utálatos rokona neveli nem túl boldogan, de a lány élete nem túl jó. Azonban mikor megérkezik a levél, s Sally az édesapja után kezd kérdezősködni, valahogy minden a fejére áll.

Megismerkedik a vállalatnál dolgozó fiatal Jimmel, illetve a fényképésszel, Frederick Gorlanddal, az ő húgával Rosával, illetve még néhány érdekes karakterrel. Bár a karaktereknél túl sok felépítés nem volt, de megelégedhetünk ennyivel. A történet általában izgalmas, bár kisebb unalmak voltak benne, de mégis élvezhető maradt. Egyre több minden derül ki Sally édesapjáról, és a múltjukról, egy különös rubinról, valamint a borzalmas ópiumról.

Elég gyorsan olvasható mű, könnyed olvasmány, nem túl sok mélyet tartalmaz, inkább csak olyan egyszerű, mezei, fiatal krimi. Jól lehet rajta szórakozni, s mikor minden összeáll, boldogan tapsolhatunk. Nem mondom, hogy közhelyes, mert olyan is kiderül, amire nem számítottunk, de sajnos ez nem volt eléggé felépítve, és valahogy minden olyan súlytalannak tűnik.

Nem mondom, hogy rossz. Egy évezhető, könnyed krimi, némi izgalommal és nyomozással. Folytatni szeretném a sorozatot, hátha a későbbiekben még sokat javul. Ez a rész, úgy 6/10.


Anthony Horowitz – Kígyófej

Anthony Horowitz – Kígyófej
(Anthony Horowitz – Snakehead)

Alex Rider újra akcióba lép, azonban most sem akárhogyan. Egy újabb izgalmas és kalandos könyvben, és ezúttal még több titkot tud meg a múltjáról, és a szüleiről. De miközben egy kisebb akcióban dolgozik, belekeveredik a Skorpia legújabb világméretű akciójába, ahol már nem csak az ő élete a tét. Útját ezúttal is pusztítás jellemzi, ezúttal azonban segítőtársa is akad, a keresztapja személyében. (Talán kissé túl Harry Potter-es jellemvonás.)

Alex Rider személyét talán kevesen ismerik, mindenesetre a Kígyófej a sorozat 7. kötete, ahol már majdnem minden ki is derül. Folytatás persze van, a 7. kötetes sorozat túlzottan is Harry Potter-es lenne. Alex elvesztette a szüleit, és a nagybátyja halála után az MI6 folyamatosan felbéreli a tinédzser fiút, hogy kisebb-nagyobb akciókat hajtson végre nekik. Eközben egyre többet tud meg a múltjáról, míg most már minden kezd világosan derengeni előtte.

Alex ugyanis találkozik a keresztapjával, aki elég sokat elmond neki. S hogy hogyan is találkozik? Az előző kötet végén éppen az űrből pottyant le a Földre, s a Kígyófej ezzel kezdődik. Az ausztrál titkosszolgálat megkéri, hogy egy kisebb akcióban segítsen nekik, s cserébe a társa a keresztapja lesz. Persze a kisebb akcióból, jóval nagyobb terv lesz, és fél Ausztrália megsemmisül, ha Alex nem segít. Természetesen rengeteg kalandban és akcióban van része, és az olvasók is jól szórakozhatnak.

Nem mondom, hogy hibátlan könyv, de szórakoztat, és nálam ez a fő az ilyen könyvek esetében. A szereplők logikátlanul cselekszenek, és elég valószínűtlen dolgokat hajt végre Alex, azonban engem ez a legkevésbé sem tud zavarni. Thai-boksz mérkőzésben vesz részt, vagy éppen leszámol Ázsia legnagyobb bűnszervezetével? Nem baj, ha szórakoztatóan teszi. A szereplőket tekintve a legtöbb új személy, azonban előbukkan néhány rég nem látott jó barát is.

Nem is írom tovább, szórakoztató, izgalmas könyv, mindenféle világmegváltás nélkül. Tulajdonképpen jobban tudott szórakoztatni, mint az A balek, pedig az lényegesen komolyabb műnek íródott. Mindegy. A Kígyófej nekem 6/10. Az új könyv megjelenéséig talán el kellene olvasni a régebbi köteteket is.


Hugh Laurie – A balek

Hugh Laurie – A balek
(Hugh Laurie – The Gun Seller)

Mindenki Doktor House-ának első könyve, ami egy jó könyv. Jó krimi, végbeli angol humorral, de sajnos mondanom kell, hogy ez az angol humor, ami feldobja, és nélküle elég gyenge lenne. Igazából a közepe táján, nekem nagyon ellaposodott a könyv. Az angol humorbon egyre kevesebbet kapunk, ami igazából az egyre izgalmasabb, kalandosabb történetnek köszönhető.

Sajnos, az elején lévő zseniális sziporkázás, lassan el-elakadt, és kimerült egy-egy odavetett megjegyzésben. Azt hiszem, nálam ez okozta a könyv vesztét. A történet remek lenne, ha a humor mennyisége nem csökkenne folyamatosan, pedig olykor lenne lehetőség.

A történet az, amire nem igazán lehet kifogás. Remek krimi, ködös, olykor fel-felrémlő részletekkel. Tehát Thomas Lang, a cinikus angol balek belekerül egy fegyverkereskedő tervébe, amiből nem igazán tud kimászni, s miközben egyre többet tud meg a tervről, annál jobban beleesik. A nyomozás közben, belebotlik néhány eseménybe, a gyilkosságtól a terrorakcióig elég sok mindenbe.

Emellett belebotlik néhány elég csinos hölgyeménybe is. Szerintem a karakterek nem igazán szerencsések. Maga Thomas, és szinte a legtöbb karakter, eléggé unalmas számomra. Szinte már klisék. Nincsenek jól felépítve, nincs igazi, különösen jellemük, de talán pont ezért olyan valóságszerű a legtöbb jelenet.

Az egyetlen karakter, aki tetszik, az Solomon. Thomashoz hasonlóan rendkívül cinikus, és szarkasztikus személy, de sikerül hihető jellemet teremteni alá, ami nálam erősen kiemeli a mellék/főszereplők közül.

A könyvet mindenképp ajánlanám olvasásra mindazoknak, akik kedvelik az angol humort annak minden elemével, és mellette egy izgalmas történetre vágynak. Talán nem a krimik legjobbja, de minden bizonnyal az egyik legviccesebb, az biztos. Adnék rá egy gyenge 6/10-et.