Legjobb idén látott filmek – 2018

Azt mondja a filmes naplóm, hogy idén 75 filmet láttam, ami, tartva az előző évek tendenciáját, újabb csökkenés, már ami a mennyiséget illeti. A minőséget illetően most sem érzem, hogy sok panaszra lenne okom: idén is nagyon sok remek filmet volt szerencsém látni, erős volt az Oscar-szezon, az egzotikum-mennyiséget szállította a Titanic Filmfesztivál, ráadásul a Netflix is minden korábbinál több érdekes alkotást mutatott be. Még mindig főleg blokkosítva nézek, vagyis különösebb probléma nélkül eltelhet úgy egy hónap, hogy csak egy-két filmet látok, míg vannak bőven 10 feletti hónapok is, de kezdek lemondani arról, hogy ezen tudok változtatni.

Következzenek inkább az általam legjobbnak ítélt 2018-as filmek (amiket idén mutattak be itthon vagy külföldön, némi csalás megengedett), majd utánuk az említésre érdemes egyéb kategóriák. A mérvadó szokás szerint a filmes naplóm volt.

10. LOMO – Egy blogger élete (LOMO: The Language of Many Others) / Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 / Keresés (Searching)
A 10. hely egy ideje nálam egyfajta különdíj, amit idén az internettel és a modern technológiával foglalkozó filmek nyertek. A LOMO és a RLSM egymáshoz nagyon hasonló történetek, egyfajta modern coming-of-age alkotások, ahol a fiatalok felnövése az internet korában zajlik – nagyon szerettem mindkét filmben, hogy nem akarnak ítélkezni, hanem megmutatják a veszélyeket, a pozitív és negatív oldalakat, és közben nagyon komoly, fájdalmas emberi drámát ábrázolnak. A Keresés talán kicsit kilóg a sorból, de a modern technológiával árnyalt emberi tragédia itt is adott, csak ezúttal egy feszült-izgalmas thriller kereteiben.

9. Kszi, Simon (Love, Simon)
Nagyon amerikai, nagyon tini, nagyon idealizált, ám mégis nagyon megszerettem. Egy meleg srác története a gimnáziumban, amiből még ennél is giccsesebb dolgot lehetett volna kihozni, de szerencsére a készítők megmaradtak a valóság talaján: finom drámával, remek párbeszédekkel, ügyesen végigvezetett szituációkkal ragadtak meg. Elképesztően imádnivaló film, lehetetlen rá haragudni (ellentétben a magyar címmel).

8. Bosszú (Revenge)
Amikor láttam, nem hittem volna, hogy majd az év végi top 10-ben akarom látni, de év közben annyiszor jutott eszembe, hogy úgy érzem, muszáj idetennem. Pedig ez színtiszta zsánerszórakoztatás, eltúlzott, a végletekig elvitt szituációkkal, gyakorlatilag parodisztikus-szatirikus jelenetekkel, sokszor hangosan kacagtató momentumokkal, de nem elbagatellizálva, nem kínosan-kellemetlenül. Véres bosszúfilm, de olyan ügyesen, ahogy eddig még nem láttuk.

7. Így csajozz egy földönkívülivel (How to Talk to Girls at Parties)
Valószínűleg nem jutottunk volna el erre a filmre, és szerintem utána nem is valószínű, hogy pótoltuk volna, ha a Titanic Filmfesztiválon nem marad el egy vetítés, és nem lesz egy felesleges jegyünk. De mindez megtörtént, és egy elképesztően fura filmet sikerült megnézni: amiben benne van a hetvenes évek punk-korszaka, egy nagy adagnyi idegenség, teljesen elmebeteg sci-fis dolgok, Nicole Kidman, sok komolytalanság és egy kis komolyság, kicsit talán még Neil Gaiman vagy David Bowie szelleme is. Hangulatos buggyantság, bár azért nem egyszerű körülírni, mi is ez a film.

6. A hely (The Place)
Tavaly a kilencedik helyre raktam Paolo Genovese előző filmjét, a Teljesen idegeneket, pedig mintha az valamivel jobban tetszett volna (ezek szerint lehet, hogy idén mégis gyengébb évünk van?). A hely folytatja annak a hagyományait, és újfent egy kamaradrámának beillő alaphelyzettel bont ki szomorú és vicces emberi sorsokat, tragédiákat, lelki fájdalmakat és sérüléseket. Én mégis talán a világnézetét szerettem a legjobban, a sorsról, az emberi életről szőtt gondolatait. Genovesére a jövőben is érdemes lesz figyelni.

5. Egy nap
Hétköznapi helyzetek, hétköznapi drámák: az Egy nap úgy visz le a pokol legmélyére, hogy valójában a lehető legkevésbé szakít ki a valóságból. Egy anyuka egy napja: látszólag banális alaphelyzet, amiből olyan keményen és hatásosan bomlanak ki a szituációk, hogy a végére teljesen lesújtva lépünk ki a teremből. Végtelenül egyszerű itt minden, nincs semmi rendkívüli vagy meglepő, de mégis iszonyúan tud sokkolni.

4. Lady Bird
Az idei Oscar-szezon meglepően sok kiemelkedő filmmel szolgált. A Lady Birdöt talán a természetességéért szerettem a legjobban: nincs benne semmi újszerű vagy extrém dráma, csupa-csupa mindennapi helyzet, amit mégis képes úgy előadni, hogy abban pillanatok alatt el tudunk merülni. Ismerős szituációk, szinte átlagos coming-of-age: mégis annyi őszinte érzelem rejtőzik benne, amit nagyon-nagyon meg lehet szeretni.

3. Szólíts a neveden (Call Me by Your Name)
Valószínűleg a Szólíts a neveden sem a rendkívülisége miatt lett olyan népszerű: egy teljesen átlagos olasz nyarat mutat, ahol a kamasz Elio megéli az első szerelmét – történetesen egy nála némileg idősebb férfival. Imádtam az apró rezdüléseket, ahogy finom pillanatokból bomlik ki a kapcsolatuk: egyre jobban belemerülünk ennek a nyárnak a hangulatába, Chalamet egyre közelebb kerül hozzánk, hogy aztán a végére teljesen magunk alá kerüljünk – és onnan fel is tudjunk állni. Gyönyörű film, megbabonázó hangulattal.

2. Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri)
Az Oscar-szezont nálam (majdnem) egyértelműen a Három óriásplakát nyerte, főként azért, ahogy a sajátos nyerseségében is olyan megnyerően kombinálta a tragédiát és a humort. McDonagh filmje nagyon ügyesen játszott rajtam: egyszer hangosan kacagtam volna, a következő pillanatban már sírni volt kedvem, de közben egyre közelebb kerültem ezekhez a fura figurákhoz, akik éppen próbálják a saját érzelmeiket feldolgozni több-kevesebb sikerrel. Velük együtt szenvedünk mi is, velük együtt értetlenkedünk, velük együtt tartunk ki, amíg még kell. Tovább is, mint a film két órája.

1. A négyzet (The Square)
Valahol sejtettem, hogy az év elsőként megnézett filmjét később már semmi sem fogja tudni felülmúlni. A négyzet elképesztő élmény: brutálisan polgárpukkasztó, zseniálisan szórakoztató, miközben rogyadozik a belé pakolt kérdések súlya alatt. Tele van csodálatos ötlettel, folyamatosan kacagunk, miközben valójában önmagunkat nevetjük ki. Östlund olyan képet tart elénk, amin nagyon jól esik nevetni, de mégis kezd fájni is. Cinikus film, kényelmetlen-kellemetlen, hogy Östlund ennyi problémát lát a társadalmunkban. Viszont amilyen összetettséggel és stílussal elmeséli, az gyakorlatilag tökéletes.

Egyéb kategóriák

A Titanic Filmfesztivál terméséből mindenképpen fontosnak tartom még kiemelni A rodeós (The Rider) és A rabbi meg a lánya (Disobedience) filmeket – szótlan, megkapó drámák. Meglepően szép filmnek tartom még a Mária Magdolnát (Mary Magdalene) is, pedig mintha nem sokan fedezték volna fel; szeretném még megemlíteni Jason Reitman új filmjét, a vállalhatatlan magyar című Pszichoanyut (Tully) is; valamint a Lányt (Girl), ami hatásosan mutatja be egy nagyon nem hétköznapi helyzetben lévő fiatal hétköznapjait.

Az év animációs filmje: Ruben Brandt, a gyűjtő – egy pontig azt hittem, ott lesz a top 10-ben is, de sajnos mégsem, bár nem sok hiányzott hozzá

Az év legőrültebb filmje: Quality Time – abszurd filmnyelvi formákban elmesélt kényelmetlen-kegyetlen szituációk

Az év sci-fije: Upgrade – stílusos, nem túlbonyolított, de nagyon szórakoztató

Az év szuperhős-filmje: Bosszúállók: Végtelen háború (Avengers: Infinity War) – úgy érzem, megérte rá várni

Az év nosztalgiamozija: Ready Player One – Spielberg nagyon szerethető, régi stílusú kalandot hozott össze

Az év adaptációja: Expedíció (Annihilation) – nyugtalanító, váratlanul ügyes feldolgozás

Az év spinoffja: Mute – teljesen más, mint a Hold, nagyon nem sci-fi, ugyanakkor nagyon izgalmas, ambivalens élmény, aminek nagyon eltalált a stílusa

Az év csalódása: Legendás állatok: Grindelwald bűntettei (Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald) – félek, hogy mi lesz itt még a következő részekben…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: