december 2013 hónap bejegyzései

Legjobb idén látott filmek – 2013

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy végre elégedett vagyok egy évvel. A tavalyi meglepően gyenge esztendő után, amikor legszívesebben első helyezettet sem hirdettem volna, idén valahogy sokkal szórakoztatóbb alkotásokat volt szerencsém megtekinteni, lényegesen erősebb műveket láttam már az első hónapokban is. Ebben persze nagy szerepe volt a váratlanul színes Oscar-szezonnak is, de amúgy is sorjáztak az igen kellemes produkciók – miközben persze azért sajnos jó néhány gyengébb is beleesett a szórásba.

A december továbbra is a pótlások hónapja volt, főleg a végén belehúztam, és a korábban kihagyott filmek közül válogattam bőséggel – irányadó ezúttal is a filmes naplóm. Következzenek tehát a legjobb idén látott alkotások, sorrendben, majd néhány külön kiemelendő. Szokás szerint csak azok játszanak, amiket idén mutattak be itthon (vagy az Egyesült Államokban).

10. Phillips kapitány (Captain Phillips)

Tom Hanks drámázik. Kategóriájában hasonló az Oscar-győztes Az Argo-akció, ám annál jóval többet mutat: a személyes, emberi nézőpont olyan feszültséget teremt, hogy a székhez szegez. Még véletlenül sem manipulatívabb a kelleténél, apró megoldásokban is nagyon kellemes meglepetéseket okoz – tulajdonképpen ennél nem is kell több.

9. Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajsza

A megszállottság filmje, Bigelow immár értékelhető rendezésében. Nem foglal állást, s tulajdonképpen nem is bin Ládenről beszél: sokkal inkább az emberről. Így pedig nem akar pamflet lenni, elfelejti a pacifizmust vagy épp a propagandát, a maszlag helyett inkább arra koncentrál, ami fontos. Nem biztonsági játékot játszik, okosabb, mint az átlag, ezért pedig nem is arat osztatlan sikert.

8. A nyár királyai (The Kings of Summer)

A huszonévesek tinifilmje? Lehetséges egyáltalán az ilyen? Könnyed érzelmek, tinidráma és persze az utánozhatatlan hangulat – A nyár királyai néhány srácról beszél, akik kivonultak a természetbe, semmi többről. Ez pedig magával ragad mindenkit, aki még képes az ilyesmit értékelni. Igazi tinifilm, amit még nem rontott el a XXI. századi társadalom, viszont képes sallangoktól és idétlen pózoktól mentesen önmagát adni – így válik egy magával ragadóan szeretnivaló alkotássá.

7. A nyomorultak (Les Misérables)

Ilyen a filmbe oltott színház? Címszavakban: éneklés, dráma, tömeg, nagyjelenet, harci lelkület, naiv optimizmus, szerelem, díszlet, vizuális megoldások és színészek. Műfajok találkozása, hogy valami egyedit hozzon létre – ritkán sikerül az ilyesmi jól, de A nyomorultak megtalálta a tökéletes arányt. Olyan mű, amely után úgy állunk fel a székünkből, hogy valami nagyformátumút, nagyvolumenűt láttunk, valami különlegeset, amelyre nem képes minden mozifilm.

6. Köszönöm, jól (Dakujem, dobre)

Ilyen Magyarország. Ó, várjunk csak, ez Szlovákia – bár egy magyar rendező szemén át. Van itt társadalomkritika, látlelet az emberi kapcsolatokról, és egy zavaróan ismerős, ebből adódóan kissé fájó, ám mégis megmosolyogtató családtörténet, továbbá virágmintás abroszos kisvárosi vendéglő és „Megy a gőzös”-t éneklő részeg rokonok. Minden ízében ismerős, kacagtató és szomorú. Ilyet is lehet azért még csinálni Európa eme szögletében.

5. A nagy Gatsby (The Great Gatsby)

Gazdagság, fényűzés, csillogás, díszes palota, elegáns estélyek, kifogástalan társasági élet, szerető család: a látszat hatalomra jutása, az amerikai álom csődje és sikere(?). Ez A nagy Gatsby, és még több is – magával ragadó hangulat, remek színészek tolmácsolásában, mégis a stílustól lesz olyan emlékezetes. Luhrmann kiváló megoldásai mellett pedig még a giccset is elviseljük.

4. Transz (Trance)

Egy thriller, ami lüktet. A ritmusra. Az érzésekre. A hangulatra. A feszültségre. Az akcióra. A szexre. A látványra. Az audiovizuális hatásokra. Boyle néha nagyon eltalálja, hogy mit is kell csinálni: nem lesz persze tökéletes, de mégis talán a legkiforrottabb, legszórakoztatóbb alkotása. Azt hiszem, valahogy így kell XXI. századi thrillert készíteni.

3. Gravitáció (Gravity)

Bullock és Clooney az űrben, mindez Cuarón feszültségben gazdag, klausztrofób, mégis szédítő interpretációjában. Az ember csak lélegzetfojtva ül a moziban, és csodálkozik, hogy lehet ilyen csodát levetíteni. Nem mindennapi élmény, az ilyesmiért biztosan megéri moziba járni (s nem pedig a 3D miatt, ami itt is csak bazári látványosság).

2. A nagy szépség (La grande bellazza)

Film, amit a sznobériám miatt néztem meg – és milyen jól tettem! Miután olyan sokan áradoztak róla, nekem is muszáj volt belemerülnöm Róma egyedi, varázslatos és magával ragadó világába, ahol érzelmek vetélkednek a valósággal. Mert ilyenek vagyunk mi, ilyen a modern szépség. Nem érettem mindent, de nem is ez a fontos – hanem az a zsenialitás, amit Sorrentino átad. Tulajdonképpen miért is nem A nagy szépség lett az első? Jaigen, már tudom.

1. Django elszabadul (Django Unchained)

Január óta csak egyetlen filmet láttam, ami meg tudta volna közelíteni az idei (illetve lényegében tavalyi) Tarantino-művet. A szokásos manírokkal telített, mégis váratlanul humoros, közben érzelemdús és őrült, zseniális párbeszédekkel, ötletekkel és színészekkel dúsított, hamisítatlan mozi, maga a nagybetűs Élmény. Avagy Tarantino megint megcsinálta.

Egyéb kategóriák

A fentieken felül is akad még néhány film, amely mindenképpen érdemes kiemelésre.

Az év animációs filmje: Hotel Transylvania  – tavalyi, de csak azért mert az ideiek gyakorlatilag kivétel nélkül tragikusak voltak

Az év akciófilmje: RED 2 – az ilyesmi még működőképes az akciófilmek műfajában, ha más már nem is

Az év romantikus filmje: Exek és szeretők (Enough Said) – Gandolfini utolsója magával ragadóan bájos

Az év legszórakoztatóbb blockbustere: Sötétségben – Star Trek (Star Trek Into Darkness) – Abrams továbbra is állati szórakoztató dolgokat csinál

Az év szuperhősös filmje: Vasember 3 (Iron Man 3) – ez azért nem egy erős eredmény az idei mezőnyben

Az év látványa: Tűzgyűrű (Pacific Rim) – gigantikus robotok és óriási űrlények! mi kell még? még csak túl sokat sem akart

Az év legkellemesebb meglepetése: Szemfényvesztők (Now You See Me) – a semmiből jött, és valami döbbenetes szórakoztató volt

Az év legegyedibb hangú csodája: A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild) – csodásan, varázslatosan mutatja be azt a furcsaságot, amit életnek nevezünk

Az év kihagyott lehetősége: Z világháború (World War Z) – néha okos és szórakoztató volt, de nem eléggé és nem mindig

Az év legnagyobb csalódása: A hobbit – Smaug pusztasága (The Hobbit: The Desolation of Smaug) – bár alapvetően nem volt rossz, de azért nem is ilyet vártunk

Az év legrosszabb filmje: Az elnök végveszélyben (White House Down) – volt néhány jelentkező a posztra, de azért ez fájt a legjobban

Reklámok