Legjobb idén látott filmek – 2012

Újabb év telt el, és kicsit felemás érzéseim vannak a látott filmekkel kapcsolatban. Az idei esztendőt inkább a blockbusterek, popcorn-filmek évének éreztem (ez erősen látszik a toplistámon is – érdekes, tavaly pont fordított volt az arány), mintha nem nagyon jutottak volna el a hozzánk az igazi drámák. Az Oscar-szezon is inkább a feelgood, könnyed, kommersz darabokról szólt, míg a következő díjszezon alkotásaira már nem jutott időm. Az első helyezetten sokat gondolkodtam, mivel valahogy egyik produkciót sem éreztem annyira jónak, hogy az év filmjének kiáltsam ki, de azért mégis szerettem volna kiosztani a helyet, így került az első helyre az, aki.

Decemberben pótoltam bőségben, annyi filmet láttam 31 nap alatt, mint a korábbi öt hónapon át összesen, de legalább a közepes és rossz alkotások mellett kiválóak is becsúsztak. Különösen furcsa, hogy második megtekintésre minden jobban tetszett, sok film csak így került újra a toplista közelébe. Szokás szerint csak azok játszanak, amit idén mutattak be itthon(, vagy az Egyesült Államokban) , a top 10 mögött néhány egyéb kiemelendő alkotással.

10. Prometheus

Nem vagyok nagy alien rajongó, nem is vártam a filmet, ráadásul elég vegyes visszhangja volt, így csak decemberben sikerült pótolni. Annál jobban meg is lepett, ugyanis egy kellemesen szórakoztató, érdekes kérdéseket feszegető és ügyesen elkészített filmet láthattam, kár az utolsó fél percért.

9. Win Win

Tavalyi dramedy, méghozzá olyan hangulatos, hogy sokáig emlékezetes marad. Valósághű, természetes pillanatok, minden felesleges sallangtól mentesen, remek színészek és szerethető karakterek jellemezik, érdemes vele megpróbálkozni.

8. Az erő krónikája (Chronicle)

Hatalmas meglepetés, ugyanis nem sokat vártam ettől a fiatal szuperhősöket bemutató filmtől. Kis költségvetés, meglepően elviselhető kézi kamerás stílus, amely elsősorban karakterekre koncentrál. Frissítő és üdítő ez egy szuperprodukciókkal teli évadban, nagyon élveztem.

7. A csodálatos Pókember (The Amazing Spider-Man)

A másik meglepetés. A korábbi Pókemberek után nem sokat vártam, erre egy minden korábbinál szerethetőbb, lendületesebb és fiatalosabb szuperhősös történetet kaptam. Szimpatikus színészek, kellemes cselekmény, érdekes megvalósítás, engem könnyedén magával ragadott.

6. A leleményes Hugo (Hugo)

A díjszezon juttatta reflektorfénybe Scorsese új alkotását, mely szerethető légkört, hangulatos múltidézést és szimpatikus szereplőket hozott magával. A finom nosztalgia mellett nem maradnak el az érdekes gondolatok sem, sokkal kevésbé gyerekfilm, mint ahogy látszik.

5. Suszter, szabó, baka, kém (Tinker Tailor Soldier Spy)

Elsőre annyira nem ragadott meg, de második megtekintésre már teljesen beszippantott ez a szürke, rideg, hidegháborús atmoszféra. Parádés szereposztás, lassú, de átgondolt történet és a már említett hihetetlen hangulat jellemzi. Olyan kémfilm, ami még sokáig alapvetés lesz a műfajban.

4. Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték (A Game of Shadows)

Eszméletlenül pontosan összerakott alkotás, kiválóan adagolt (és hibátlanul megvalósított) akcióval, ami nem nélkülözi a kalandot vagy a humort sem. Talán még jobb is, mint az előző Holmes, már ha ez egyáltalán lehetséges. Remek karakterek, csavaros krimi, mindenképpen érdemes folytatni annak, aki már az előzőt is kedvelte.

3. Bosszúállók (The Avengers)

Elsőre nem volt olyan hatású, mint szerettem volna – valószínűleg egyszerűen csak a várakozásaim miatt. Így kicsit leülepedve újranéztem, és mivel már tudtam mire számítsak, lenyűgözően jól szórakoztam. Sok karakter, köztük érdekes és kevésbé érdekes, de mindenkire a megfelelő idő jutott, miközben a történet izgalmas, a látvány pedig ámulatba ejtőnek bizonyult. Az év egyik legjobbja.

2. A sötét lovag – Felemelkedés (The Dark Knight Rises)

Szintén az elvárások problémájába estem, a gyakorlatilag hibátlan második rész után a harmadiktól is valami hasonlót vártam. Nem kaptam, de a második megnézésre már elfogadtam problémás részeit, így végül nagyon élveztem. Batman karaktere révbe ér, egy újabb őrült akarja elpusztítani a Gothamet, mindezt izgalmas, feszült és rendkívül látványos módon.  Hatásos és szuggesztív élmény, egyben lezárása egy fontos trilógiának.

1. Felhőatlasz (Cloud Atlas)

Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemli az első helyet, de jobb filmet nem láttam idén. Izgalmasan kusza, magával ragadóan érdekes és szédítően varázslatos alkotás, tele furcsánál furcsább pillanatokkal, különböző stílusokkal, nyakon öntve mindez némi filozófiával. A történetszálak, színészek és karakterek kavalkádja valami különlegeset hoz létre, amit még sokszor kell újranézni.

Egyéb kategóriák

A fentieken felül is akad még néhány film, amely mindenképpen érdemes kiemelésre.

Kezdve rögtön az Oscar-szezon hangulatos műveivel, melyek ha nem is hibátlanok, azért érdemes őket megnézni. Az Utódok (The Descendants), az Egy hét Marilynnel (My Week with Marilyn), A némafilmes (The Artist) és a Pénzcsináló (Moneyball) is mindenképpen megér egy-két órát.

Az év animációs filmje: Tintin kalandjai (The Adventures of Tintin) – kicsit csalás, mert már tavalyi, de én csak idén láttam, viszont mindenképpen fergeteg szórakozás

Az év akciófilmje: A feláldozhatók 2 (The Expendables 2) – észveszejtő hommage, tele utalásokkal, tesztoszteronnal és kemény akcióval

Az év vígjátéka: A diktátor (The Dictator) – Sacha Baron Cohen stílusát nem mindig kedvelem, de most talált a polkorrektséget nélkülöző, elszállt filmjével

Az év science fictionje: Looper – A jövő gyilkosa – a Prometheus mellett a másik meglepő sci-fi, ami ha nem is tökéletes, de kellemesen szórakoztató volt

Az év látványa: John Carter / Csatahajó (Battleship) – egyik sem egy zseniális alkotás, a forgatókönyv sok sebből vérzik, de látványban verhetetlenek

Az év kihagyott lehetősége: Az éhezők viadala (The Hunger Games) – másodjára ez is jobban tetszett, ám még így is lehetett volna sokkal-sokkal jobb

Az év legelszálltabb popcorn-filmje: Abraham Lincoln, a vámpírvadász – az amerikai elnök vámpírokat gyilkol egy hatalmas baltával! azért minden más tragikus

Az év legnagyobb csalódása: Ted  – olyan sok pozitívumot hallottam róla, hogy azt hittem jó lesz, pedig rém unalmasnak tűnt

Az év legrosszabb filmje: Lorax (The Lorax) – animáció, mely csak 8 év alatt élvezhető, felette már nagyon idegesítő

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: