Lopott idő

Lopott idő
(In Time – 2011)

Azt hiszem, hogy nyugodtan kijelenthetem: idén tobzódunk az érdekes alapötletű, ám rettentően középszerű megvalósítással rendelkező filmekben – elég ha csak a Sorsügynökségre vagy a Forráskódra gondolunk. Sajnos a Lopott idő is illik a sorba, sőt, talán még kevésbé tudta hozni az elvárt szintet.

Valahol a távoli jövőben az egyetlen pénznem az idő lesz. Az emberek 25 éves koruk után nem öregednek, ám ha elfogy az idejük, akkor azonnal meghalnak. Ugyan az idő egyetlen kézfogással átadható, de a gazdagok szinte halhatatlanok is lehetnek, míg az igazi szegények napról napra és óráról órára élnek, s ezért minden percükért harcolnak. Will véletlenül találkozik egy igazi időmilliomossal, aki átadja neki az idejét – viszont senki nem hiszi, hogy önszántából tette, ezért menekülni kényszerül oldalán bájos kísérőjével.

Az egyszerű akciómozi köntöse alatt némi társadalomkritikai szemlélet is megbúvik, hiszen a film az egyes emberek közti óriási különbségeket és az egyenlőtlenül elosztott javakat volt hivatott bemutatni. Többé-kevésbé sikerült is ez, bár ezen kívül másban nem nagyon remekelt. Hiába volt adott egy alapvetően érdekes alapkoncepció, azt nem dolgozták ki eléggé, maradtak megválaszolatlan kérdések (az olyan alapvetésektől kezdve, hogy miként jutott el a Föld eddig az állapotig, egészen az olyan elvontabbakig, hogy honnan jön, termelődik-e az idő) és logikai ellentmondások – de talán ezek voltak a legkevésbé zavaróak.

Nem jutott idő (nem szóvicc!) a jól felépített történetnek vagy a kidolgozott karaktereknek, a cselekmény inkább egy másfél órán át tartó rohanásnak tűnik, mintsem egy logikusan átgondolt forgatókönyv eredményének. Az emberi karokon pergő másodpercek hatásosabbak is lehetnének, még a feszültség fokozása is csak a legalapvetőbb és legkiszámíthatóbb sablonokban sikerült. Az egyszerű üldözési közhelyeken és a mondanivalóból előhúzott kliséken nem jutottak túl a készítők, a szerelmi szál is csak üres frázisokban merült ki.

Az unalmas percekben a színészek többsége sem tudott mit kezdeni magával. Justin Timberlake újabban inkább a mozivásznat választja a zenei színpadok helyett, pedig talán ott több babér teremne számára. Amanda Seyfried sem mutatott meg sokat tehetségéből, de Cillian Murphy-nek sem kellett megerőltetnie magát az időrendész szerepében. Mellékszereplőnek csupa sorozatos arc jutott, Olivia Wilde huszonöt éves anyukaként, Matt Bomer depressziós milliomosként, míg Johnny Galecki alkoholista gettólakóként köszönt vissza.

A kreatív ötletek helyett a kommersz pillanatok kerültek előtérbe, pedig ennél jóval többet is ki lehetett volna hozni a koncepcióból. Jól átgondolt sci-fi helyett csak egy egyszerű hollywoodi produkciót láthattunk, mely inkább a mozilátogatók pénztárcáját szeretné megdolgoztatni, mint az agyukat. Nem lett több 5,5/10-nél.

Reklámok

One response to “Lopott idő

  • Szilvamag

    Pár napja néztem meg a filmet és teljesen egyetértek azzal , amit írtál. Az ötlet jó volt, de a megvalósítás az borzalmas. És a legvégén, amikor a testőrök között elvegyült a srác??….hát az egy vicc volt.:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: