Drive

Drive – Gázt!
(Drive)

A Drive első ránézésre nem tűnt valami nagy durranásnak, a trailer alapján egy közepes, jó sok autósüldözéssel telített akciófilmet vártam, még ha az első nagyon pozitív visszhangok valami komolyabbat sejtettek is. A film megnézése után már tudom hogyan is lehet ez, viszont egyben azt is kell mondanom, hogy nem tetszett igazán.

Név nélküli főhősünk látszólag egy egyszerű sofőr, aki a nappalt a hollywoodi szuperprodukciók autóskaszkadőreként tölti, ha éppen nem egy autószerelő műhelyben dolgozik. Éjjel azonban rablásoknál tevékenykedik, kiváló vezetési képességeivel segít a tolvajoknak elmenekülni. Új lakásba költözik, s megismerkedik a szomszéd fiatal hölggyel, akivel közelebbi kapcsolatba is kerül. Hamarosan a békés élete megváltozik, ugyanis belekeveredik egy rablási ügybe, mely után nem csak az ő, de a szerettei élete is veszélybe kerül.

A film nem a történet miatt lesz egyedi, hiszen hasonló cselekményt láthattunk már elég sokszor. Ami miatt mégis újszerűnek hat, az a megvalósítás. Egészen különös stílusban próbálta előadni az eseményeket a dán rendező, s sikerült is – bár arról kétségeim vannak, hogy ez mindenkit le fog nyűgözni. A boldogabb, karakterek bemutatását célzó pillanatokat már-már művészi hangulatban láthatjuk, de közben az egyébként remekül előadott, emberközeli akciókat sem hanyagolja el.

Hiányoznak a hatásvadász, harsány és látványos jelenetek, helyettük inkább a minimalizmus és a lassú képkockák kerülnek előtérbe. Csak a legalapvetőbb mondatok hangzanak el, meglepően kevés a dialógus, bár a ’80-as éveket idéző légkörben a művészinek ható, esztétikus képek mellett a dráma is előkerül, noha érdekes párost alkot a sok durva momentum mellett. Ez a furcsa elegy az én tetszésemet nem nyerte el, a művészinek szánt képsorok inkább unalmasnak, feleslegesnek vagy lassúnak hatottak, túl erőltetetten próbálkoztak a készítők valami egyedit létrehozni, egy korrekt középút talán jobb lett volna (mint mondjuk a Hanna esetében).

Pedig a technikai résznél odatették magukat az alkotók, a fényképezés remekül sikerült, mint ahogy a hangok is kiválóak voltak. A retro elektronikus, szintetizátoros dallamok megteremtették az atmoszférát, s a korábban emlegetett minimumra lecsupaszított akciókkal együtt jól mutattak. Az alig tucatnyi színészt sem érheti panasz, közülük is leginkább a főszereplő, Ryan Gosling alakítását érdemes kiemelni. Mellékszereplőként Carey Mulligan vagy Ron Perlman is megállta a helyét, bár nem sok szóhoz jutottak a Gosling mellett.

Egy egyszerű akciófilmből a rendező a lehető legtöbbet hozta ki, vagy legalábbis mindenképpen újat próbált létrehozni. Hogy ez sikerült-e, mindenki maga döntse el, hiszen könnyen lehet, hogy ez a stílus azonnal megragad. Engem elkerült, inkább éreztem öncélúnak és unalmasnak a művészieskedést, mint valóban élvezetesnek és hangulatosnak. Részemről biztosan nem lesz az év filmje, talán 6/10 pontot érzek jogosnak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: