Hanna

Hanna – Gyilkos természet
(Hanna – 2011)

Nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak a Hanna megtekintése előtt: akció? thriller? esetleg valamiféle művészkedés lövöldözésekkel dúsítva? A trailer a Kick-Ass akciójeleneteit juttatta eszembe, bár lényegesen komolyabb témával körítve, miközben a visszhangok a filmről elég vegyeseknek tűntek.

Hanna az édesapjával él egy fagyos, hóval és erdővel borított vidéken, egyedül vadászik és harcol, kiderül, hogy több nyelven is beszél, könyvekből tanulmányozza a világot, s úgy tűnik, mintha valamilyen kiképzésen venne részt. Apja menekül a múltja elől, habár a lány már felkészültnek érzi magát, hogy belevesse magát az életbe, és a még fontosabb küldetésébe: bosszút állni az édesanyja haláláért, aki titokzatos események során nem sokkal a születése után meghalt.

Hogy mi is valójában a Hanna című film (a meglepően mellétalált magyar alcímet érdemesebb elfelejteni), a megtekintése után sem tudom sokkal pontosabban leírni. Annyi biztos, hogy ütős akciókat rengeteget láthatunk, de eközben a thrillerbe hajló történet sem ül le, kellően izgalmas és szórakoztató. Mégis a hangulata teszi egyedivé. Talán az Amerikán kívüli helyszínek miatt, vagy a lány különös rácsodálkozása miatt, hiszen hirtelen kikerülése a nagyvilágba az erdő fakó és szürke egyhangúsága után nem egyszerűen történik, mindenesetre a már-már művészi és megmagyarázhatatlan légkör különös szájízt hagy maga után.

A készítőknek akadt néhány remek alapötlete, amelyet egy többé-kevésbé jól felépített történetbe csomagoltak, s ezek jól is működtek a részletekben. De mégis, maga a főszál közel feleslegesnek tűnt, gyakrabban kizökkentett, mint kellett volna. Lehet, hogy nem is hiányoztak volna a rejtélyekre adott megoldások, s elég lett volna meghagyni ezt az akcióthrillert a maga bizarr, szürreális és szinte mesei (elég ha a Grimm testvérek házára, a boszorkányra vagy a végső farkasra gondolunk) világában? Így inkább több hiányérzetet és furcsa érzést keltett a film, mint amennyit adott, még ha közben végig érdekes is maradt.

Amit viszont mindenképpen dicséret illet, az az audiovizuális megvalósítás. Az operatőr több dologgal is kísérletezett, amelyek érdekessé tették az adrenalinszint növelő pillanatokat, de ehhez a The Chemical Brothers elektronikus dallamai is jelentősen hozzájárultak. A színészek közül a női nem dominált, a főszereplő lány, Saoirse Ronan a Komfortos mennyország óta sokat javult, míg ellenségének szerepében Cate Blanchett szokásos módon remek. A férfiak kicsit háttérbe szorultak, Eric Bana apaként talán ezért nem volt olyan kiemelkedő.

Az izgalmas akciókhoz eredeti fényképezés és dübörgő zene párosul, amelyek együtt kellően fenn tudják tartani a figyelmet, hogy a történetvezetés esetleges hibáit és problémáit is el tudjuk viselni. Furcsa végeredmény született az ötletekből és az érdekes hangulatból, nálam talán 7/10 pontot ér meg.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: