Spartacus: Gods of the Arena

Spartacus: Az aréna istenei
(Spartacus: Gods of the Arena)

A tavalyi évben mutatták be a Spartacus sorozatot, és bizony nem voltam teljes mértékben megelégedve vele. Nyári darálásnak remek, hiszen pont a megfelelő mennyiségben van harc, szex és intrika, de valami mégis hiányzott, hogy tökéletes legyen a szórakozás. Itt még az is megvolt.

Amíg a Blood and Sand alcímmel rendelkező első évad Spartacus gladiátorrá és ünnepelt hőssé vezető útját járja be, addig a Gods of the Arena az őt befogadó Batiatus-ház felemelkedését mutatja be. A későbbi lázadás vezetője nem is szerepel benne, ebben az évadban (tulajdonképpen minisorozatban) a környezetének és a harcostársainak történetét láthatjuk. Crixus, Gannicus, Barca és Oenomaus, a legjobb gladiátorok, akik mindent megtesznek a győzelemért, miközben a gazdájuk, Batiatus a saját előre jutásáért tevékenykedik, még ha nem is vezet egyenes út a hírnév és a siker felé.

Nagyon jót tett a sorozatnak, hogy csak 6 részes lett ez az évad, hiszen így jóval koncentráltabban kapjuk azokat a szórakoztatási elemeket, amelyek már a Blood and Sandben is jól működtek, azonban most mindenféle időhúzás vagy felesleges jelenet nélkül. Igaz, hogy még mindig töménytelen mennyiségű művér és meztelen test látható a képernyőn, de mégsem érződik öncélúnak, minden remekül ki van dolgozva. A forgatókönyv ezúttal is hibátlan, idén talán még jobban is eltalálták a harc-szex-intrika közti arányt.

Mégis, kicsit hiányérzetem volt olykor, ugyanis tudjuk, hogy hová fog eljutni a cselekmény, ezáltal kevesebb lesz a meglepetés és fordulat. Noha még így is voltak csavarok és továbbra is érdekes volt a célhoz elvezető út, de az izgalom mértéke csökkent. Ettől még maradt elég, hiszen akadt néhány új karakter is, akiknek a sorsa igencsak kétséges volt. Őket is kiválóan építették bele az események sodrásába, főleg a finálé kivitelezése volt különösen élvezetes.

A látvány még most is elég furcsa, de már sokkal jobban megbarátkoztam a roppant mennyiségű vérrel, vagy talán nem is használták olyan gyakran, hogy zavaróvá váljon. A színészek közül John Hannah most is nagyobb szerephez jutott, s Dustin Clare-hez vagy Jeffrey Thomas-hoz hasonlóan jól játszott. A hölgyek még mindig inkább eyecandy-ként, mint színészként funkcionálnak, talán csak Lucy Lawless a kivétel, aki domborulatai mellett a tehetségét is megmutatta.

Nem mondom, hogy hibátlan volt ez a 6 rész, de mindenképpen remek szórakozást biztosított, jobbat is, mint a Spartacus 1. évada. Sokkal jobban egyben volt, nem keresgélték a saját stílusukat az írók, hanem tökéletesen tudták, hogy merre tartanak és azt kiválóan meg is valósították. Ettől még aki nem vevő a hasonló hangulatra, az ne próbálkozzon vele, viszont részemről 9/10-es élmény volt.

Reklámok

One response to “Spartacus: Gods of the Arena

  • Desmond Wallace

    Az elmúlt évad egyik legjobbja volt ez az előzmény. Jól összerakták az epizódokat, a finálé meg a legjobb epizód volt, amit az utóbbi egy évben láttam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: