Buried

Élve eltemetve
(Buried – 2010)

A tavalyi év egyik legpozitívabb visszhangot kiváltó drámája az amerikai-spanyol-francia koprodukcióban készült Buried, mely igen erős forgatókönyvével és remek dramaturgiájával szerintem is az egyik legjobb, amelyet az előző évben készítettek. Ugyan az Oscar-jelöltek közül kimaradt, de ettől függetlenül érdemes megnézni.

Paul Conroy a CRT vállalat egyik kamionsofőrje, aki a nagyobb pénz reményében Irakba indul, hogy az újjáépítési munkálatokhoz szállítson. Azonban a konvoját megtámadják, és egy zárt, eltemetett koporsóban ébred. Mellette öngyújtó és mobiltelefon is van, s ezért reménykedik segítségben, de kétséges, hogy valaha is megérkezik a mentőcsapat. Eközben a túszejtője is kapcsolatba lép vele, de az ő követeléseit sem biztos, hogy teljesíteni tudja.

Merész lépés teljes egészében egy koporsó belsejében filmet készíteni, de a spanyol rendező, Rodrigo Cortés vállalkozik rá, s a végeredmény is remekül sikerül. A nyomasztó és klausztrofób hangulat, az állandóan jelenlévő szorongás, düh és reménykedés, valamint a másodpercre sem eltávozó feszültség kombinációja szinte hibátlan keveréknek bizonyul, a néző végig a foteljéhez van szegezve, s egyszerre éli át a főszereplővel a harag, az alkudozás vagy éppen depresszió stádiumát.

A fadoboz terét egy pillanatra sem lépjük át (illetve csupán egy mobilon küldött videó idejére), az emberek csupán hangok a telefonban, akik hitetlenségükkel és nemtörődömségükkel dühítőek, vagy esetleg reménykeltőek. Az érzelmek változása nagyszerűen megkomponált, a dramaturgia kiváló, s amellett, hogy folyamatosan izgulunk Paul sorsáért, a film megfogalmaz egy cseppnyi háborúellenességet, valamelyest más színben tünteti fel az amerikaiakat, mint azt általában megszoktuk. Mindvégig egy szereplőt látunk (vagy olykor őt sem), ezért nagy rajta a felelősség, de Ryan Reynolds – még ha nem is tökéletes az alakítása – megoldotta a feladatát.

Talán a 127 órához tudnám leginkább hasonlítani, azonban az említett filmmel szemben a Buriedben sokkal nagyobb a feszültség, a bezárt, depressziós és kilátástalan légkör jobban sikerült, de emellett az egyetlen színész és a forgatókönyv itt is kitűnő. Nekem jobban is tetszett, talán az eltemetett élmény jobban átérezhető volt, mint a beragadt kezű. 9/10 mindenképpen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: