május 2011 hónap bejegyzései

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken
(Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides – 2011)

A legújabb kalózos filmet már régóta vártuk, hiszen Gore Verbinski trilógiája nagyszerűen sikerült, és meg volt a lehetőség, hogy a folytatás is hasonlóan remek lesz. Nem így lett, még ha a Chicagot és az Egy gésa emlékiratait jegyző Rob Marshall alkotása nem is rossz, azonban nem tűnik ki a nyári popcorn-filmek közül.

Ezúttal az előző rész végén megemlített ifjúság forrásához indul Jack Sparrow kapitány. A múltjának egy fontos hölgyével, Angelicával és a gonosz Feketeszakállal együtt próbálják megtalálni az örök élethez vezető utat, azonban más is meg szeretné szerezni. A spanyol király is hajókat küld a felkutatására, de az angol uralkodó is az örök fiatalság után vágyik. A versenyfutás során természetesen rengeteg kalandba keveredik a kalózkapitány, de újra feltűnik Barbossa és más ismerős karakter is.

Valahol a megvalósítás során félresiklott a negyedik epizód forgatókönyve. Nem tudom, hogy az írókat vagy a kalandfilmekben nem járatos rendezőt hibáztathatjuk emiatt, de sajnos a végeredmény sok panaszra ad okot. A történetszálakat túlhúzták, a feleslegesen hosszú játékidőben több üresjárat is előfordult, miközben a sztoriban kevés volt az eredetiség és a fordulat. Hiányzott a lendület, az akciók nagy része erőtlen és látványosnak közel sem nevezhető volt. Összességében elvesztette a korábban megszokott és jól működő hangulatot, s helyette csak egy kommersz, szürke kalandfilm érkezett.

A karakterek közti változtatások sem tettek jót az élvezetnek, hiszen szinte kizárólag Jack figurája maradt a régi. Tőle még kapunk elégséges mennyiségű humort, de a többiek inkább erőltetettnek hatottak. Feketeszakáll gonosz kalóza ugyan nem olyan eredeti, mint Davy Jones volt, de mégis több lehetőséget rejtett, mint amit bemutattak. Az Orlando Bloom szerepének pótlására érkezett pap is már a kínosság határát súrolta, egyedül Angelica tudta valamennyire betölteni Keira Knigthley hiányát, bár ez inkább a színésznőnek köszönhető, mint a jól megírt karakternek.

A gyönyörű tájak ugyan megmaradtak, de látvány tekintetében is hiányérzet támadhat a nézőben. Ezt az űrt próbálták a 3D-s körítéssel kitölteni, de sikertelenül, a használata is indokolatlannak tűnik. A színészekkel viszont nem akadt gond, Johnny Depp már egybeforrt Sparrow-val, most is tökéletesen alakítja a hóbortos kalózt, habár Penélope Cruz csak korrekt szinten tudta felszítani köztük a lángot. Geoffrey Rush profin hozta a szerepét, Ian McShane pedig nem tehet róla, hogy nem írtak számára megfelelő figurát.

Mindezek ellenére a Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken nem rossz alkotás, csupán nem több egy egyszerű nyári popcorn-filmnél. A több sebből vérző forgatókönyv jelentősen lerontotta a megítélést, nálam ez nem több, mint 7,5/10. A folytatás lehetősége még mindig adott, biztosan láthatunk további részeket, amelyek talán egy hozzáértőbb rendező kezébe kerülnek.


Újoncok: 2011/12

Véget ért az upfronts, megtudtuk, hogy melyik sorozatokat nézhetjük a jövő évad során is, de egyben az is kiderült, hogy melyek lesznek az újonc szériák. Ezek közül válogattam, hogy melyek érdekelnek, melyek lesznek azok, amelyeket feltehetően szeptembertől kezdve követni fogok.

NBC

Grimm: mesék találkoznak a valósággal, mindezt nyomozós közegben. Érdekes lesz? Remélem, de a krimi-szál mellett olyat kell mutatniuk, ami maradásra késztet.

Awake: szintén nyomozós, azonban párhuzamos világgal párosítva, hiszen főhősünk két külön világban él. Egyszerre két univerzum, két történetszál, elég sok lehetőség.

The Playboy Club: ’60-as évek, tökéletes nők, bűnözők és tisztességes polgárok együtt. A történet szerint egy ügyvéd segíti az egyik lány életét, de ennél izgalmasabb szituációt is el tudnék képzelni a klubon belül.

Smash: a Marilyn Monroe életéről készülő Broadway-musicalben résztvevőkről szól a sorozat. Nem biztos, hogy jó lesz, de valahogy érdekel, pilotot biztos nézek.

FOX

New Girl: Zooey Deschanel miatt pilotnézés garantált, egyébként nem látok benne több lehetőséget, mint a száz másik induló szitkomban. De hátha jó lesz!

Alcatraz: valamiféle high concept sorozat, nagy összeesküvés elmélettel a háttérben a börtönről és annak rabjairól. Elsülhet nagyszerűen, de nagyon rosszul is, mindenesetre J. J. Abrams és Sam Neill neve jól cseng.

The Finder: Bones-spinoff egy olyan személyről, aki mindent megtalál. Nem vagyok túl lelkes, de az alapkoncepció nem tűnik rossznak.

Terra Nova: már tavaly is érdekelt, remélem most már tényleg betekinthetünk a dinók korába. Idén is ezt várom legjobban.

ABC

Charlie’s Angels: könnyed akciók lányokkal, a klasszikus újragondolása. Ha a hangulat és a megvalósítás megnyer magának, akkor maradok, de őszintén szólva kétlem, hogy a piloton túljutnék. Ne legyen igazam.

The River: a dzsungelben eltűnik egy kutató, egy expedíció indul utána és hetente újabb veszélyekkel néznek szembe. A Kings készítőjétől.

Pan Am: ’60-as évek megint, a repülőtársaság dolgozóiról szól. Itt is a hangulat fog dönteni, ha az atmoszféra remek lesz, engem legyőztek. Bár el nem tudom képzelni, hogy miről szólhat a szappan mellett.

Once Upon A Time: valóság és a mesék világának találkozása megint, csak most nyomozás nélkül. Több lehetőséget látok, mint a Grimmben, főleg Jennifer Morrison miatt.

CBS

Person of Interest: CIA-ügynök és üzletember közösen nyomoz egy szoftver segítségével, ami megmondja, hogy ki lesz az áldozat. Michael Emmerson és J. J. Abrams neve is stáblistán található.

CW

The Secret Circle: boszorkányok és tinédzserek. Kevin Williamson, mint producer és L. J. Smith regényei működnek közre, s ez a The Vampire Diaries esetében működött. Itt is fog? Nem fogok belekezdeni, csak ha nagyon pozitív visszajelzéseket kapok, mint a TVD esetében.


House – 7. évad

Doktor House – 7. évad
(House M. D.)

Befejeződött a 7., s ha hinni lehet a pletykáknak, akkor egyben az utolsó előtti szezonja is a sorozatnak. Idén 23 részen keresztül nézhettük az orvosi eseteket és a személyi drámákat, melyből nem volt hiány most sem. Azonban egyre furcsább helyzetekbe kerültek a karakterek, melyekből kérdéses, hogy van-e egyáltalán kiút.

Spoilermentesen annyit mondhatok, hogy a forgatókönyvírók olyan eseményeket és történeteket kreáltak, amelyek problémás szituációkba sodorták a figurákat. A szereplők közti kapcsolatokon sokat változtattak, de nem biztos, hogy előnyösen. Az idei évad elején nagyszerűen működött a párkapcsolati szál, de meglepő módon nem aknázták ki eléggé, hanem tovább bonyolították ezt a történetfonalat, mely végül egy különösen érdekes fináléban csúcsosodott ki. Rögtön felmerülhet a kérdés, hogy ezek után merre tovább, de reménykedek, hogy megfelelő folytatást láthatunk.

A legtöbb heti eset ebben az évben egész korrektre sikerült, elég komoly drámákat és érdekes személyiségeket vázoltak fel, habár még mindig nem az orvosi ügyek miatt nézem a sorozatot. A karakterek sokkalta nagyobb figyelmet kapnak tőlem, s talán az íróktól is, hiszen sokat foglalkoztak velük, többet, mint amennyit korábban. A humor az évad vége felé alább hagyott, de ez nem is meglepő, hiszen nagyobb hangsúlyt kaptak a drámai pillanatok és történetek.

Sajnos kevesebb szerepet kapott Wilson, viszont előtérbe került House mellett Thirteen, Taub és Cuddy is, s így majd’ minden részben volt annyi lehetőség, amiért megérte végignézni. House figurája rengeteg potenciát tartalmaz, próbálkoztak is vele az írók, több-kevesebb sikerrel. Ezzel szemben a mellékszereplőkkel sokkal jobban bántak, azokat a szálakat, melyeket elkezdtek, általában kiválóan végig is vittek. Taub házassági ügylete, Thirteen betegsége és rövid eltávozása, valamint Cuddy kapcsolata is érdekesnek bizonyult.

Nehéz értékelni a teljes évadot, ugyanis jobb és kevésbé nagyszerű részek váltották egymást, de több kiemelkedő epizód is helyet kapott a szezon során. A finálé nem csak dramaturgiailag volt problémás, de a kilátások a következő évre sem annyira kecsegtetőek. Habár lehet, hogy újra felélesztik régi fényében a sorozatot, de kevés bizodalmam van efelől. Ez a 7. évad részemről 7,5/10.


The Big Bang Theory – 4. évad

Agymenők – 4. évad
(The Big Bang Theory)

Az idei finálénál is azt kell mondanom, hogy csalódott vagyok. Az első évad óta csökken a sorozat minősége, s idén sem tudok javulást elkönyvelni, legfeljebb ott áll, ahol tavaly is. Mintha kifulladt volna, kevesebb az ötlet, és a maradék időben nem tudnak mit kezdeni a karakterekkel.

Folyamatosan próbálnak olyan szituációkat, olyan kapcsolatokat teremteni, ami hordozhat magában elég humort a szórakozáshoz, azonban igen gyakran nem sikerül. Az eddigiekben stabil négyest idén sem variálták, ellenben új mellékszereplőket kaptunk. Nagyobb szerephez jutott Priya, Raj indiai testvére, illetve Bernadette, Howard barátnője, de Sheldon lelki társa, Amy is gyakrabban van jelen. Azonban a frissítésekkel sem tudtak eleget változtatni, az új helyzetek sem hordoztak magunkban elég lehetőséget – vagy ha mégis, akkor nem tudták eléggé kihasználni őket.

Nem biztos, hogy azokat a párosokat erőltették, amelyeket kellett volna. A Sheldon-Penny duóban rengeteg potenciál rejlik, de csak ízelítőt kaptunk belőle, mint ahogy az Amy-Sheldon kapcsolatban is lenne még lehetőség. Ellenben Priyával látványosan nem tudtak mit kezdeni azon felül, amit feltétlenül szükséges volt. Leonard helyzete csak rosszabbodik, szürkül a karaktere, ugyanis nem annyira furcsa, vagy különleges, hogy érdekes legyen.

Egyre kevesebb és egyre gyengébb poénokat kaptunk idén is, bár kétségtelenül voltak jobb epizódok is, amikor kicsit feléledt a remény, hogy még lehet valami – általában nem lett. Az alapszituációk nem voltak mindig elég poénosak, túl kevés ötletet próbáltak széthúzni jelenetek során, és így felhígult a sorozat. Szinte kivétel nélkül volt minden héten olyan pillanat, ami miatt lehetett hangosan nevetni folyamatosan, de ez nem mentette meg a teljes részeket.

Év végére mintha kezdett volna magára találni a sorozat, a finálé egészen korrekt volt, de összességében még mindig elég gyenge az eredmény. Nem tudom mi lenne a megoldás – talán egy rövidebb évadot el tudnék képzelni, akkor jobban tömörülnének a jó ötletek. Erre nem számíthatunk, így nem tudom, hogy én maradok-e még jövőre, vagy a kezdéstől, vagy a többi újonctól teszem függővé a nézését. Ez megint csak 6/10.


The Vampire Diaries – 2. évad

Vámpírnaplók – 2. évad
(The Vampire Diaries)

A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt a számomra, hogy az igen gyenge kezdés után egy remek sorozat kerekedett ki a Vámpírnaplókból. Idén sem hagyott megdöbbenés nélkül a széria: rengeteget esett vissza a színvonalából, s annak ellenére, hogy még most sem rossz, jóval többet vártam. Hiányzott az összefogott sorozatterv, a cselekmény egyre butább, tényleg csak a holló és a köd nem volt jelen.

Ellopták az írók ötletládáját? Máshogy nehezen magyarázható az a minőségi visszalépés, amit tapasztalhattunk. A fordulatoknak, a meglepetéseknek és az eredetiségnek egyre kevesebb szerep jutott, helyette unalommal és sablonokkal töltötték ki a fennmaradt játékidőt. Kiszámíthatóság jellemezte végig az évadot, s olyan dolgokat erőltettek, amiknek már nem biztos, hogy helye van a sorozatban. A tinidráma vonulata cseppekben még elviselhető lenne, de voltak epizódok, amelyeket csak ezzel tudtak kihúzni 40 percre, s túl gyakran mutatott ez rosszul.

A személyi drámákat nem tudták úgy előadni, hogy érdekeljen az adott karakter sorsa. Ha tudjuk, hogy mi lesz az epizód vége, akkor unalmassá válik a többi jelenet is, folyamatosan csökkentve az élvezetet. Pedig voltak kiváló pillanatok az évadban, néha megcsillant a tehetség az írók részéről, de mégis gyengébb az összkép. Eltűnt a mozgalmasság egy része a sorozatból, kevesebb szállal és eseménnyel próbáltak gazdálkodni, viszont a rejtélyek mennyisége nem változott, még mindig lehetett sokat elmélkedni egy-egy probléma nyitján.

A legnagyobb baj mégis a koncepciótlan sorozatterv volt. Nem úgy tűnt, mintha az írók tudták volna, hogy merre tartanak, így szétesett az egész, csak dróton rángatták össze-vissza a szereplőket, hátha valami érdekes esemény lesz belőle. Véletlenszerű és kidolgozatlan cselekmény dominált a szezon során, sokszor butasággal és logikátlansággal karöltve. A finálé is csalódáskeltő volt, főleg, hogy a 2×21 egészen szórakoztató résznek bizonyult. A következő évadra felvázolt szálakat sejteni lehet, bár remélem, hogy tartogatnak még számunkra jó ötleteket az készítők.

A karakterek kezdenek egyre laposabbá válni, pedig tavaly még jóval több élet volt bennük, mintha csak követnék a forgatókönyv gyengeségeit, a figurák is unalmasabbá válnak. Nina Dobrev kettős szerepében kevesebb a kontraszt, elvesztik az egyéniségüket. Paul Wesley és Ian Somerhalder vámpírjai sem az igaziak már, talán csak Matthew Davis Alaric-je és Candice Accola, mint Caroline a régi.

Sokat szidtam, de a The Vampire Diaries még mindig kellemes sorozat, csupán visszaesett az elvárt minőséghez képest. Remélem, hogy jövőre jobb epizódokkal fognak előállni, ugyanis idén nem kaptuk elég érdekes, élvezetes és szórakoztató részt. Tavaly 7,5/10 volt, idén kénytelen vagyok kevesebbet adni. Tehát 7/10 az eredmény, de azért kíváncsi vagyok a folytatásra.


Stargate Universe – 2. (és utolsó) évad

Stargate Universe – 2. évad
(Stargate Universe)

Nincs szívem bántani a Csillagkapu mitológia legújabb adoptálását. A kezdetektől kezdve kedveltem, hiszen nagyon szerethető volt mindvégig, s a nagy mennyiségű hibája ellenére is néha átkerült a ‘guilty pleasure’ dobozba, hogy onnan töretlen kedvvel folytassam a nézését. Ezért sajnáltam nagyon, amikor meghallottam a hírt, hogy a 2. egyben az utolsó évad is a sorozat történelmében.

A történetben sok változás nem történt. A Destiny fedélzetén rekedt pár tucat földlakó, akik nem tudnak visszajutni hazájába, így kénytelenek a túlélésért küzdeni az űr zord körülményei között. Olykor nincs elég étel, vagy meghibásodott az űrhajó valamelyik része, esetleg űrlényekkel és önvezérlő robot-rendszerrel találkoznak, miközben egyre többet tudnak meg az Ősökről és a hajó titokzatos küldetéséről, de útjuk során más problémákkal is szembe kell nézniük.

Ahogy már említettem, nem szeretném bántani a sorozatot. Kétségtelen, hogy vannak hibái szép számmal, a buta történetvezetéstől a szereplők logikátlan cselekedeteiig, de mégis, nekem hamar meg sikerült kedvelnem a karaktereket, ezért a laposabb, gyengébb részeket is könnyen elviselem. A kisebb-nagyobb történetszálak között még most sem volt túl erős átívelő szál, ellenben újra jelentkező problémákból és ötlethiányos megoldásokból akadt bőven. Azonban ezek nem váltak zavaróvá, elnézném a földlakók kalandjait jóval tovább is, főleg az évad vége felé, amikor egyre jobb epizódokat alkottak a készítők.

Ugyanis a 2. szezon zárására mintha magukra találtak volna a forgatókönyvírók. Nem voltak eltévesztett eseményfonalak, sokkal inkább az érdekes és szórakoztató jelenetek kerültek többségbe. Eközben egyre közelebb kerültek hozzánk a karakterek, néhányukat jobban megismerhettük, bár számosakra juthatott volna több idő is, mindenesetre a főbb figurák – Eli, Young ezredes, Rush, Matt, Chloe – motivációit, érzéseit át tudtuk érezni a komolyabb pillanatokban (bár utóbbi az utóbbi időben elég elhanyagolt volt, kár érte), így a személyi drámák is működtek.

A látvány még mindig megfelelő, a sci-fi környezet megteszi a hatását és a CGI sem marad le mögötte. A színészek továbbra is kellemes alakításokat nyújtottak, konkrétan Robert Carlyle, Louis Ferreira, David Blue és Elyse Levesque voltak a legjobbak. A sorozatzárás meglepően jól sikerült. Ugyan az írók 3. évadra terveztek, de mégis, a finálé működött utolsó epizódként is, bár lehet, hogy egy ilyen befejezés után nehéz lenne nem bután folytatni a történéseket. Azért én sajnálom, hogy nem lesz több belőle.

Nincs túl sok sci-fi sorozat a képernyőkön, már csak ezért is veszteség a Stargate Universe. Hétről-hétre szerettem nézni, még a problémák ellenére is. Lehet, hogy a többi Csillagkapu sorozatot is le kellene darálni (eddig csak egy-egy epizód volt meg)? Mindenesetre nekem 8/10 lett az évad, a stílusos finálé felkerekítette.


Justified – 2. évad

A törvény embere – 2. évad
(Justified)

A tavalyi év egyik legjobb sorozata idén is folytatódott, s ha nem is vagyok tökéletesen megelégedve a 2. évaddal, azért remek epizódokat kaptunk most is. A hangulat átalakulóban, egyre jobban építkeztek a karakterekre és egyre inkább az átívelő szálat helyezték előtérbe, amiből nem kételkedek, hogy jövőre is érdekeset kapunk.

Raylan Givens, miután elrendezte a közös ügyeit a Crowder famíliával,  Bennettékkel került ellenségesebb viszonyba. A két família már régóta megkeseríti egymást életét, de most a harag és a gyűlölet egyre növekszik és már úgy tűnik, hogy nem képesek diplomatikusan kezelni. Harlan megye helyettes rendőrbírója természetesen nem hátrál meg a problémák elől, de eközben a hivatali teendőit sem hanyagolhatja el, s még a magánéletét is rendeznie kell.

Nem tudom tagadni, de az első évad sokkal jobban lenyűgözött, mint az idei. Ettől függetlenül a második szezon sem rossz, sőt, folyamatosan kapjuk a jobbnál jobb epizódokat, csupán reménykedtem, hogy sikerül megütniük a korábbi szintet, netalán túl is szárnyalni. Ez ugyan nem sikerült, és a 13 rész alatt láthattunk hullámvölgyeket is, de összességében még mindig az egyik legjobb sorozat a Justified. Az évad közepe fele akadt néhány gyengébb történet, amit nem tudtak elég érdekessé tenni, s emellett egy kicsit más hangulatot ütöttek meg bennük.

Nem érzem gondnak, hogy Raylan karaktere változik, de egyre jobban Winona hatása alá kerül, ezáltal folyamatosan elveszti azt a fajta magányos cowboy-os és rendíthetetlen szerepét, amiért megszerettük. Ezzel párhuzamosan építkeznek a figurájára, közelebbről megismerjük és emberibbé válik. De nem csak nála figyelhető ez meg, hiszen a mellékszereplőket is árnyalják, bemutatják többféle oldalukat is. Megmaradnak a zseniális párbeszédek, s kellemes humorból sem kapunk kevesebbet, viszont most is észlelhető, hogy az évad végére eltűnnek a kisebb ügyek, és az átívelő szál veszi át a helyét.

Zeneileg még mindig nagyszerű a Justified, nem csak a főcím adja meg az alaphangulatot az aktuális résznek, de a háttérben felcsendülő dalok is, amelyeket most is jól eltalálták. Timothy Olyphant tudta követni a szerepének változását, most is remek. Walton Goggins, Jeremy Davies és Margo Martindale kiemelendő a mellékszereplők között, illetve Natalie Zea szép volt idén is.

Western-hangulat, kiválóan eltalált karakterek és kitűnő párbeszédek jellemzik a 2. évadot is, habár ezúttal kevesebb különálló epizóddal és inkább a szerializált vonalra helyezik a hangsúlyt. Lesz harmadik szezon is, mindenképpen maradok. 8/10 lett összességében.