No Ordinary Family – 1. évad

No Ordinary Family – 1. évad
(No Ordinary Family)

A sorozat első, s feltehetően az egyetlen évadja véget ért. A 20 rész alatt voltak kellemes pillanatai a szuperhősös koncepciónak, bár kevésbé érdekesből is akadt bőven. Nem bánom a rászánt időt, hiszen egy szerethető szériáról van szó, és egyébként sem voltak túl nagy elvárásaim vele szemben. Szórakoztatott, s talán még sajnálom is, hogy valószínűleg nem lesz folytatás.

A Powell család nem mondható átlagosnak. Mind a szülőknek, mind a két gyereknek különleges képességei vannak egy szerencsétlen (vagy szerencsés) repülőgép-baleset óta, s bizony nem is tétlenkednek az erejükkel. A családfő bűnözők után nyomozik és az édesanya szuperségük titkát kutatja, miközben belecsöppennek egy sokkal nagyobb tervbe, mint azt eredetileg hitték volna. Egyre több hozzájuk hasonló ember bukkan fel, azonban a legtöbb nem barátságos szándékkal.

A téma érdekessége mellett azt kell mondanom, hogy a sorozatba nem szorult olyan sok eredetiség, mint amennyi kellett volna. Nem tudták megfelelően kezelni a történéseket, végig az járt a fejemben, hogy az írók nem veszik komolyan a szerepüket, csupán írnak néhány egyszerű sztorit és el van intézve. Nem mondhatnám, hogy komolytalan volt, csak nem volt meg az az érzése az embernek, hogy jelentős események történnek. Néha béna húzásokkal és klisékkel próbálták kitömködni a lyukakat, mondom ezt úgy, hogy nincs szívem bántani a NoF-t, hiszen nem volt vele nagy gond.

Szerethető volt, már a kezdetektől. Az epizodikus részek után rákapcsoltak kicsit, és részletesebben belementek az átívelő szálakba, ami nem biztos, hogy jó lépés volt. Ugyanis nem működött olyan kellemesen a légkör, az izgalmasabb témával nem tudott a hangulat lépést tartani és megmaradt a maga egyszerűségében. Pedig érdekesen vezettek fel mindent, nem vált soha idegesítővé, de komollyá sem, az utolsó részekbe rengeteg választ sűrítettek bele és még be is mutattak egy jól kinéző 2. évad lehetőségét.

A körítésre sem lehet panasz, minden korrektül működött. A CGI-vel ugyanúgy nem akadt gond, mint a színészekkel. Michael Chiklis kicsit bárgyú, de melegszívű családapája, Julie Benz barátságos háziasszonya és Kay Panabaker, illetve Jimmy Bennett gyerekszerepe működött, de Stephen Collins és Lucy Lawless is megoldotta a feladatát.

Nem tudok más jelzőt mondani, mint hogy a No Ordinary Family a kedves egyszerűségében szerethető volt, de ennél nem több. Mosolygós kis sorozat, amit nem vártam minden héten, de néhány unalmas percben megnéztem és nem bántam meg. Az első évad nálam 6,5/10.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: