Megaagy – szupergonosz hősjelmezben

Megaagy
(Megamind – 2010)

A Dreamworks stúdió által készített produkcióknál mindig kétes, hogy milyen eredményt könyvelhetünk el. Tavaly volt jó (Így neveld a sárkányodat) és nagyon lehordott is (Shrek 4), azonban a harmadik, a Megaagy vegyes fogadtatásokat kapott. Pedig ha nem is sikerült olyan jól, mint a sárkánynevelős film, mégis remekül szórakoztam, és nem bánom a megtekintését. S végre egyszer a gonosz győzött!

A szuperhősös filmekben leggyakrabban azzal a felállással találkozhatunk, hogy a jófiú, a város védelmezője mindig megnyeri csatáit a szupergonosszal szemben, aki hosszú időre a rácsok mögé vonul. Így megy ez Metro City-ben is egészen addig, míg saját magát is meglepve Megaagy, a város gonosztevője legyőzi MetroMant. Azonban a város elfoglalása és korlátlan uralma nem tudja lenyűgözni, szükséges van egy ellenfélre, ezért új hős után néz, aki talán még nála is rosszabb lesz.

Az általános alapkoncepciót kicsit megvariálja a produkció és ennek hatására más oldalról közelíti meg a hősködéses életformát. Szinte hibátlanul is sikerül: azonnal megkedveljük a főgonoszt, neki szorítunk a jótevővel szemben. Remekül megalkották Megaagy karakterét, egyszerre testesíti meg és parodizálja ki a közhelyeket és sablonokat. Humorból nem volt hiány, a film eleje és vége sodró lendületével és kellemes hangulatával rögtön felkelti a néző figyelmét és magával ragadja. Azonban egy idő után leül és kisebb-nagyobb üresjáratok tapasztalhatóak félidő környékén, de miután túljutottunk rajta, újra nevethetünk.

Kétségtelen, hogy semmi újdonság, vagy eredetiség nincs a korrekten megírt forgatókönyvében, de mégis működik. A Gruval ellentétben sikerült kihasználnia a lehetőségeket, hogy szórakoztasson, még ha összességében csak egy kellemes kis mese is marad. Jól eladható elemeket tartalmaz, melyek közé besorolható a nagyszerű zenei válogatás (AC/DC, Michael Jackson és Guns N’Roses is volt), és kötelező szerelmi szál is, de legalább nem volt túl erőltetett a mondanivaló.

Az ügyes, frappáns és gazdag humorral rendelkező dialógusok növelik az élményt, ahogy a kiváló hangulat és a karakterek is. A Jó és Rossz örökös harcát boncolgató film elsősorban a gyerekeknek készült, de a felnőttek is jól szórakozhatnak rajta, már csak a poénáradat miatt is. Én élveztem, remélem még több ilyet láthatunk a későbbiekben. 8/10 pont a kékfejű szupergonosz kalandjaira.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: