Toy Story 3 – a végtelenbe és tovább!

Toy Story 3
(Toy Story 3 – 2010)

Bevallom, hogy nem sokat vártam a Toy Story 3. részétől. Nem véletlenül került az Oscar legjobb filmes-listám végére, nem igazán csigázta fel a várakozásaimat, ráadásul az előző két epizód sem a kedvencem (bár őszintén szólva lehet, hogy a másodikat nem is láttam). Így utólag azonban azt kell mondanom, hogy nem bántam meg a megnézését, hiszen nagyszerűen szórakoztam. Még ha a Pixar legújabb animációja nem is különb társainál, de mégis élvezetes.

Andy játékai, Woody, Buzz és a többiek félelemben élnek. Mostanság a gazdájuk nemigen játszik velük, ráadásul költözni is készül. Felmerül a kérdés, hogy vajon magával viszi-e őket a kamasz fiú, vagy  felrakja a játékokat a padlásra, esetleg csak kidobja a szemétbe a bandát. Mikor úgy tűnik, hogy a legrosszabb sors várja őket, még kínálkozik egy út: a Sunnyside óvoda. Ahol minden szép, a gyerekek játszanak velük és talán sokkalta jobb életük lesz. Azonban nem minden olyan, amilyennek elsőre tűnik.

Valójában a trilógia harmadik része sem különb az amerikai szórakoztatóipar legtöbb termékénél: alapvető sablonokkal megnyeri a gyerekeket, szórakoztatóvá és viccessé teszi, s talán a tanulság elmondása mellett kicsi komolyságot is belefecskendez, hogy a fiatalabb generáció mellett kötelezően ülő szülők se unatkozzanak. Korábban is láthattuk mindezt, a siker kulcsa még mindig ugyanaz, és ezért rettentően profi munka. Tisztában vannak azzal, hogy mivel tudják a mozivászon elé becsábítani a drága jegyre fittyet hányó gyerekeket, de ettől függetlenül ez még mindig szórakoztató.

Képesek arra, hogy megfelelően felhangolják az érzelmeket, szimpatikussá és barátságossá tegyék a karaktereket, s ezáltal közel hozzák a nézőt a zötykölődő játékok világához. Figurái kitűnően működnek, meglepő természetességgel szólalnak meg és viselkednek, még ha a komoly oldalukat is mutatják, melyből szintén nincs hiány (mindez érdekes lehet gyerek-szemszögből, néhány jelenet nem biztos, hogy illik a kicsik világához). Az érzelemgazdag pillanatok mellett itt-ott túl is csordul és átlép a már feleslegesen érzelgős részlegbe, de ez szinte kötelező kellék a mondanivaló közléséhez.

Kiváló poénjainak a titka az időzítés, felváltva nevetteti meg a fiatalokat és az idősebbket, mindenki megtalálja a számára ideális humort. A remek hangulathoz a zene is hozzájárul, de igazán csak a minőségi animáció hozza meg a győzelmet. A közel tökéletesen megrajzolt, zseniálisan mimikájú alakokat nézve semmi nem zökkent ki a számítógéppel rajzol elemek világából: minden hibátlan és minden olyan, amilyennek lennie kell. Az emberi figurák elnagyolása még mindig jellemző, de ez nem lesz zavaró.

Várakozások nélkül ültem le a Toy Story 3 elé, csak egy újabb bugyutaságot vártam (vö. Gru), és valóban meglepődtem, hogy teljesen szerethető, szép animációval és jó poénokkal rendelkező animációs filmet láttam, ami klasszikusan mese, de mégis a felnőttebb generációnak szól. Nekem ezúttal sem kellett csalódnom a Pixarban, részemről ez 8/10-es élmény.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: