Black Swan – hattyútánc balettban nem mindennapi módon

Fekete hattyú
(Black Swan – 2010)

A film már régóta a listámon szerepelt több indok miatt is. Elsősorban a rendező, Darren Aronofsky és a főszereplőnő, Natalie Portman miatt, azonban csak tovább fokozta a várakozásaimat, hogy sokak nagyon pozitívan nyilatkoztak róla, ráadásul nem kevés jelölést is bezsebelt. Valójában az év első megnézett alkotása volt a részemről, de csak a második megtekintés után érzem azt, hogy tudnék róla érdemben nyilatkozni. Nagy erejű és letaglózó, bár kissé nehéz.

A Fekete hattyúban egy balett-táncosnő életébe nyerhetünk betekintést. Indul az új szezon és előadják A hattyúk tavát, azonban a régi csillag helyett egy új arc lép majd a porondra. Nina meglehetősen zárkózott, frigid és mindenek előtt maximalista lány, de hibátlanul is dolgozik. Nagyszerűen ahhoz, hogy eljátssza a fehér hattyút, aki az ártatlanság megtestesítője, azonban a főszerepben a fekete hattyút is el kell táncolnia, aki azonban már az érzékiség és a szabadság jelképe. Ninának meg kell küzdenie önmagával, hogy az előadása tökéletes legyen.

Kétségtelen, hogy a film történetében és alapjaiban túl sok újat nem mutat. Láthattuk már a gátlásaival és édesanyja szeretetével küzdő, kitörni vágyó lány alakját, azonban ennyire őszintén és ösztönösen, az érzéseket a tiszta valójukban megmutató alkotást még nem. Hihetetlen ereje talán pont ebből fakad; bemutatja az emberi lényt valóságosan és elképzelhetően, mindezt olyan eszközökkel, amelyek csak fokozzák a hatást, ezáltal letaglózva a nézőt. Feszültsége és belülről fakadó magabiztossága a fotelhez szögez, nehéz kiszabadulni a bűvköréből.

A hattyúk tava remek választásnak bizonyult. Megmutatja az emberi lét különböző oldalait, amelynek bemutatása hasonlóan színvonalasra sikerült. Ezáltal a mondanivaló közlése gördülékeny, nem kelt fennakadást a történet folyásában. Az ismert elemekből való építkezés ellenére nem lesz unalmas vagy érdektelen a film, még ha ki is találjuk, hogy mi történik majd a végén. Talán nem lep meg, de Aronofsky kitűnő rendezése hatására ugyanúgy lenyűgöz. Jól fogja össze a különböző klisére hajazó szálakat, nem lesz egyik sablonossága sem zavaró, sőt, igazán csak együtt lesz igazán eredeti. A felkészítő mozzanatok folyamatosan erősítik egymást, még tovább fokozva a rendkívüli hatást a végső csúcspontra.

A körítés is segíti a megdöbbenést: látványvilága esztétikailag tökéletesen megvalósított és a vágások hibátlanok. A zenéjének alapja Csajkovszkij dallamai, azonban igazán nagyszerűvé csak Clint Mansell kezei között váltak. A nagyzenekari szólamok mellé horrorra emlékeztető pillanatok kerültek, melyek a hatásvadászat határán mozogva is növelik az élvezeti értéket. Viszont a Black Swan ilyen minőségi létrejöttéhez a legtöbbet Natalie Portman játéka tett. Amellett, hogy fizikailag megfelel a nehéz feladatra, a tehetsége hatására zseniálisan is végezte el azt. Alakítása mellett Mila Kunis, Vincent Cassel, Barbara Hershey és Winona Ryder asszisztált.

Nehéz beszélni a filmről, látni kell. A rendező alkotásai nálam nem keltettek osztatlan sikert, nem mindegyik produkció nyert meg, azonban a Fekete hattyú mindenképpen meggyőzött. Hihetetlenül erős, lenyűgöző és az ismert elemek ellenére is hatásos, melyhez a zene és a színészi játék is hozzájárult. Részemről 9,5/10, az Oscar-szezon legjobbja talán.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: