The Fighter – személyi dráma boksszal és hírnévvel

A harcos
(The Fighter – 2010)

Az Oscar-szezon következő filmje is bővelkedik jelölésekben, szám szerint hetet tudhat magáénak a legnevesebb díj jelölései közül, s azt kell mondanom, hogy ezúttal is megérdemelten. Komoly, életrajzi drámáról van szó, valós történések alapján, de korrekt megvalósítással, még ha leginkább a színészek teszik is a filmet fogyaszthatóvá. Az ő rendkívül erős jelenlétük miatt nem fullad a film unalomba, vagy legalább totális érdektelenségbe.

A film egy bokszoló famíliáról szól. A nagyobbik fiú régen jónak számított, mára azonban lecsúszott és kisebb mentális problémákkal is küzd, elsősorban a drog miatt. A fiatalabbik fiú viszont most lenne élete csúcspontján, azonban nincs szerencséje. Rosszabbnál rosszabb meccsek követik egymást, nem kap elég támogatást, ráadásul sokkal inkább háttérbe kerül a híresebb bátyja mögött. Azonban megismerkedik egy lánnyal, összeveszik a családjával és így úgy tűnik, hogy mégis lehet esélye a világhírnévre.

Kicsit nehezen indul be az alkotás, annak köszönhetően, hogy nem a főszereplőre koncentrálnak. Az öregebb fivér kerül a középpontba és az ő személyi drámáját próbálják erőltetni, ami a nézőben kevés rokonszenvet ébreszt. Sokkal inkább sajnálatot érzünk az elnyomott és sikertelen öcs iránt, aki nem tud kikerülni a családja befolyása alól. Azonban a film folyamatosan előtérbe helyezi az igazi főalakot, így egy sokkal emberibb és érzelemdúsabb történetet pendít meg.

A két véglet nagyon erősen elkülönül, hiszen a drogos és őrültséggel küszködő férfi drámája egyértelműen távol marad a külső szemlélőtől, nehéz átérezni a személyi problémákat. Viszont ahogy áttér a produkció a némileg könnyedebb és érzelemgazdagabb, de még mindig komoly történetre, úgy válik egyre érdekesebbé és közelibbé is. Még ha az utóbbi vonulatban nincs is elég ahhoz, hogy kilógjon a sorból és kiemelkedjen az életrajzi drámák világából. Szerethetőbb és élvezhetőbb, de nem mutat újat vagy eredetit ahhoz, hogy igazán formabontó legyen.

Kétség kívül a színészek teszik megemészthetővé a filmet, az ő közvetítésükkel még az egyébként nehéz szálak is sokkal jobban megérthetőek. Ebben remekel igazán Christian Bale, aki a báty mellékszerepébe bújva uralja a filmet, mindenkit lejátszik a vászonról. Valójában az egyébként kiváló Mark Wahlberg a főszereplő, de mégis Bale a legnagyobb és a legjobb alakja az alkotásnak. A két jelentősebb női mellékalak szintén rendkívül profi, Amy Adams a barátnő szerepében bájos és támogató, míg Melissa Leo a családanya figurájában kellően unszimpatikus és idegesítő.

Nem egy könnyű film a The Fighter, komoly életrajzi dráma, ami kezdetben nehéz és az érdektelenség határát súrolja, azonban folyamatosan belesüpped az érzelmesebb és ezáltal élvezetesebb, viszont sokkal inkább átlagos környezetbe. Christian Bale miatt lesz igazán emlékezetes, de nem érzem igazán kiemelkedőnek A harcost. Nem is tudok többet adni, mint 7/10 pont.

Reklámok

2 responses to “The Fighter – személyi dráma boksszal és hírnévvel

  • Gevin

    érdekes, mert nekem pont ellentétes a véleményem a két testvérről. Sztem Dicky-t kellett volna a középpontba állítani, mert ő uralta végig a filmet, és az ő története akár érdekesebb is lehetett volna. Persze Mickyből lett nagy bokszoló.

    a 7/10 amúgy nálam is stimmel.

  • Dominik

    Nekem nagyon ellenszenves volt a figurája, ezáltal biztos, hogy untam volna, vagy legalábbis teljesen érdektelen lett volna ezt a fajta megvalósítást.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: