Tron: Örökség – nem lesz újabb kultfilm

Tron: Örökség
(TRON: Legacy – 2010)

Bevallom, hogy nem játszottam az eredeti játékkal, de még csak a régebbi filmet sem láttam. Ezért fogalmam sincs, hogy mennyire illeszkedik a történetbe, vagy mennyire követ bármiféle irányvonalat. Azonban a Tron: Örökség nem lesz az filmje, hiszen bődületesen rossz forgatókönyvét nem tudta eléggé ellensúlyozni a meglepően jó látványvilág és a Daft Punk elektronikus zenéje, pedig a lehetőség megint megvolt egy élvezhető film elkészítésére.

A főszereplő meglehetősen makacs és önfejű Sam Flynn, akit nem hagy nyugodni édesapja évekkel ezelőtti eltűnése. Az apa, Kevin, a világ egyik legjobb játékfejlesztője volt, és éppen egy új világ, a Rács megteremtésén fáradozott, amikor nyoma veszett. A fiút egy rejtélyes hívás vezeti a régi játékterembe, ahol olyan dolgokra bukkan, mely létezését soha nem hitte volna el, s végül ő maga is a Rácson találja magát.

Nem tudom pontosan, hogy hol bukott el a forgatókönyv, de bizonyosan valahol ott, hogy nem vetették azonnal tűzre. Túlságosan nagyot akartak alkotni az írók, így próbáltak komolyságot és értelmet belecsempészni a történetbe, de ez nem sikerült. A sztori rettenetesen kiszámítható, tele van üresjáratokkal és gyakori unalmas pillanatokkal, ráadásul a logikai bakiktól sem mentes. Öntik ránk az információkat, melyek tálalása igen sok kívánnivalót  hagy maga után. Sablonokban dúskálunk, melyek próbálják elkendőzni a rettentő középszerűséget, pedig a Tron nem törhet a nagyobb filmek babérjára, egyszerűen nincs benne annyi.

Túl gyakran veszít lendületet ahhoz, hogy izgulhassunk és maradéktalanul szórakozhassunk, melyen az sem sokat segít, hogy a karakterek rémesen egysíkúak és érdektelenek. Az irreálisan hosszú játékidőt nem tudták eléggé kitölteni, még ha látványfilmként működhetett is volna. Ugyanis a Rács világa hihetetlenül jól néz ki, kellően minimalista, de mégis remekül mutat a vásznon. A 3D-s látványt nem éreztem eléggé kihasználtnak, főleg, hogy a film harmada alapból 2D-sre lett leforgatva.

Pedig az akciójeleneteket élvezet volt látni, annyira jól sikerültek, a látványvilág egyszerűen lenyűgöző. Ehhez remek aláfestés lett a Daft Punk zenéje, még ha a műfaj nem is a kedvencem, de ide nagyon illett. A színészek közül Jeff Bridges szállította a profizmust, de Olivia Wilde is kellően jó volt. A főszereplő, Garrett Hedlund, az elment kategóriába tartozhat maximum, viszont kiemelendő még Michael Sheen is.

Talán ha nem vették volna annyira komolyan magukat az írók és nem akartak volna valami eredetibbet létrehozni, akkor nem estek volna olyan nagyot. A forgatókönyv bénaságaira nem lehet vigasz a fergeteges látványvilág, még ha sok mindenért is kárpótol. Lehet, hogy meg kellene nézni az eredeti filmet? Mindenesetre ez nekem 5,5/10 pontnál nem ér többet.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: