Treme – 1. évad – az év sorozata

Treme – 1. évad
(Treme)

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy a Treme az év sorozata. Az első évadosok között egyszerűen nincs jobb. Hihetetlen minőséget nyújt mind a 10 részen át, annak ellenére, hogy az első és az utolsó rész másfél órás, de a többi is egy órát tesz ki. Zseniális megvalósítás, realista, életszagú környezet, nagyszerű színészek és a remek dalok, ez a négyes teszi a legjobbá idén.

A sorozat New Orleans városáról szól. A Katrina hurrikán a jazz fővárosának jelentős részét elpusztította, lakhatatlanná tette, de szinte mindenhol okozott kisebb-nagyobb károkat. A város lakóinak életét meséli el a történet, a katasztrófa utáni újjáépítést, ahogy mindenki próbál maradni New Orleansben, történjék bármi. Antoine Batiste, a zenész; ex-felesége, Ladonna; Davis, a zenész és naplopó; Janette, a barátnője és vendéglős; Albert Lambreaux, az indián főnök; Cray, az író és szónok; Sonny és Annie, az utcazenészek és még sokan mások a főszereplői a sorozatnak.

Annak ellenére, hogy sokan vannak a karakterek, mégis jut elegendő idő mindenkire, minden alak eléggé ki van dolgozva és felépítve, megismerjük őket és motivációikat, sőt mi több, mindannyian rendkívül elevenek és valóságosak. Tudunk értük izgulni és velük mérgelődni, át tudjuk érezni kilátástalanságukat és dühüket, de tudunk örülni is, ha valami végre sikerül ebben a városban. Személyes történetük tökéletesen van megírva, életszerű és reális, noha nagyobb meglepetések nélkül, de az életben sincsenek túl nagy újdonságok.

Zseniális írói megoldások, tartalmas párbeszédek, és érdekes cselekmény jellemzi végig a sztorit, ami tele van szomorú és reményvesztett, de boldog és bizakodó pillanatokkal is. A minőségi megvalósítás egyértelmű, amihez csak társul a csodálatos jazz zene. Állandóan szól valamilyen dal, akár csak a kocsma rádióján, de igen gyakran maguk a szereplők zenélnek, jobbnál jobb nótákat. Élvezet hallgatni, aki szereti, az már csak ezért nézheti, jóllehet nem fog mindenkinek tetszeni a sorozat.

Érdekes nézni, hogy az egymáshoz nem kapcsolódó történetek keresztezik egymást, hiszen itt mindenkinek külön élete és külön világa van, noha olykor egymással is összefutnak. Külön jó látni, hogy igazi zenészek is szerepelnek (és természetesen játszanak) a Treme-ben, mint Kermit Ruffins, de Elvis Costello is feltűnt. A színészi gárda nagyszerű, mindannyian nagyszerűek, név szerint Wendell Pierce, Khandi Alexander, Steve Zahn, John Goodman, Clarke Peters vagy Michiel Huisman. A részek alatt mindenkit meg lehet kedvelni, nem kicsit a színészeknek köszönhetően.

Én csak éltetni tudom, nem volt olyan pillanata, ami nem tetszett volna. Átérezhető a nagy tragédia New Orleansban, óriási dalokkal, jó színészekkel és nagyszerű forgatókönyvvel bemutatva. Még néztem volt a hosszú részeket, sajnálom, hogy csak 10 részes az évad, de szerencsére még van. Tőlem megkapja a 10/10-es pontszámot, már csak az utolsó 20 perces hurrikánra való visszaemlékezés miatt is.

“Down in the treme / Is me and my baby / We’re all going crazy / While jamming and having fun!”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: