Légió – apokalipszis nagyival és angyalokkal

Légió
(Legion – 2010)

Pedig a film nem is lett volna olyan rossz, ha egy jobb rendező kezébe kerül. Vagy esetleg Emmerich lesz a direktor, ő a világvégék specialistája. A Légió ugyanis hihetetlenül rossz film lett, hiszen csak az elfogadható látvány pozitívum, az összefércelt forgatókönyv, a koncepciótlan történetvezetés, a Z-kategóriás horrorokra jellemző pillanatok és a rosszul bemutatott karakterek mind a negatív oldalt erősítik. De legalább az alapötlet még érdekes volt.

A Földön eljön a világvége. Isten megharagudott az emberekre (a baromságaik miatt), ezért az angyalok segítségével az emberekre zúdította az apokalipszist. Néhányan azonban még megmenekültek egy sivatag közepén lévő pihenőben, de ők sem maradhatnak sokáig életben a zombik (angyalok által megszállt emberek) tömegével szemben. De a (bunkó) terhes nő méhében még ott van a remény, hogy az emberiség maradéka megmenekül, s Mihály angyal (és a gépfegyverei) segítségével talán nincs minden veszve, még ha maga (a buzogányos) Gábriel arkangyal indul is a babért.

Az egyszer a jófiúk, míg máskor a rosszak oldalán lévő Mihály és Gábriel angyal harca az emberiségért adná a film legnagyobb pillanatait, gyakorlatilag minden kudarcba fullad. Az akciójelenetek szánalmasak, a zombikkal való küzdelem sokszor inkább nevetséges, mint valóban horrorisztikus (nem lehet megijedni a pörgő buzogánytól, ez bizonyos), de nem ez lenne a legnagyobb gond. A forgatókönyvet nem gondolták rendesen át, egymás után, minden átvezetés és logika nélkül jönnek a jelenetek, míg a cselekedetek valós indítéka gyakorlatilag köde veszik.

A karakterek köré kerekített személyi történetek egyszerűen súlytalanok, a drámát nem lehet komolyan venni, a jégkrémes kocsiból induló zombi-támadások és a nagymama falon mászkálása között feleslegesen van jelen. A komoly pillanatokat nem tudják felvezetni, a nagyobbnak ható bölcsességek csupán közhelyek (és akként is tudják csak előadni), de még csak komolyabb morális mondanivalót sem tudnak felmutatni, kvázi értelmetlen teológiai dolgokkal támasztják alá a látottakat. A horror résztől nem lehet félni, minden mozzanatot előre lehet sejteni, s még a zenével sem tudják ezt segíteni.

A látvány még rendben van, azt éppen nem illeti panasz. A színészek sokat nem tesznek hozzá a produkcióhoz, a testvéri szeretet és a géppisztolyos gyilkosságok dilemmája között vergődő Miály arkangyalt Paul Bettany játssza el, mellette komolyabb szerepet kapott két még nagyobb név, Dennis Quaid és Charles S. Dutton, akik rutinból hozzák a kötelező feladatot, de ez édeskevés. A többiek, Lucas Black, Tyrese Gibson, Adrianne Palicki, Kate Walsh és Willa Holland legfeljebb csak elfogadhatóak, klasszikus B-filmesek.

Csapnivaló forgatókönyv, komolytalan, már-már nevetséges jelenetek és súlytalan személyi drámák (no meg a vérző szájú nagyi) jellemzik a filmet. Rá kellett néznem a rendező nevére, de nem Uwe Boll vezette a produkciót, helyette Scott Stewart szállította ezt a nehezen értékelhető alkotást. 2/10, megtekintését nem ajánlom.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: