A varázslótanonc – könnyed nyári szórakozás

A varázslótanonc
(The Sorcerer’s Apprentice – 2010)

A nyár első igazán pozitív meglepetése lett A varázslótanonc, ami talán nem az év filmje, nem fogunk ódákat zengeni róla, de könnyedén elszórakoztatta a nézőket, még ha a szokásos közhelyeket vetette is be. Talán egy kicsit kevesebb Disney, és több Jerry Bruckheimer, s még jobb lesz, de a maga 100 percében végig lehetett szórakozni, nem erőltettük meg magunkat, de a fejünket se fogtunk a film szörnyűsége miatt, mint Az utolsó léghajlítónál.

Dave Stutler nem a legmenőbb srác a főiskolán. A fizikáért rajong, s élete legnagyobb lehetősége a szerelemre úgy tűnik, hogy elveszett. Azonban a sorsnak köszönhetően varázslatos dolgokba csöppen: kiderül róla, hogy mágikus ereje van. Ő lehet a legalkalmasabb a feladatra, hogy megállítsa az ellenséget, aki a világuralomra tör, ebben segítsége Balthazar Blake lesz, aki talán a legnagyobb élő mágus.

A film tipikus sablonokra épít, de ezen túl kell tennünk magunkat. Azonban ha a közhelyeken túllépünk, egészen jól szórakozhatunk. Az elénk táruló világot gördülékenyen ismerjük meg, a mester-tanítvány viszony és a szerelemi szál köreit gyorsan letudjuk, s még kimondottan idiótán sem hat. A kellően hatásos akciók és a meglepően korrekt dialógusok tesznek az élvezetért, s még ha nem is túl újító, vagy túlságosan nagyot mondó, de a feladatát tökéletesen teljesíti és a játékidejére ez a fantasy-tinivígjáték koktél élvezetes marad.

A meglepetések körébe tartozik a humor is, ami a legtöbb esetben hibátlanul működött, az itt-ott felbukkanó utalások és viccek segítették a humorként funkcionáló gonosz karaktert, Drake Stone-t. A tinédzser-párost nem bonyolították túl, a legegyszerűbb sablon működött, s az olykor zavaróan ható romantikus tinielemek sem sikerültek rosszra. A mester, Blake személye elég potenciált tartalmaz, ennek megfelelően szépen (noha klisék mentén) építették fel és aknázták ki a lehetőségeket. A gonosz, Maxim Horvath lett talán a legjobb, jó szövegeket és karizmatikus figurát kapott.

A látványra nem lehet panasz, tökéletes Bruckheimer-minőség, amelyet nem túl karakteres, de legalább nem is rossz zenével támogattak meg. A főszerepet Jay Baruchel kapta meg, aki 30. életévéhez közeledve is elbírt a tinédzserrel, s ha más nem is emelhető ki, legalább nem rontott a produkción. Nicolas Cage, akinek az utóbbi időben több melléfogása is akadt, idén a Kick-Ass-ben már megmutatta, hogy még van benne lehetőség. Alfred Molina kiválóan játszotta az ellenfelet, mellette Toby Kebbell sem volt olyan gyenge. Teresa Palmer és Monica Bellucci inkább az eyecandy-vonulatot erősítették, de ez legyen a legnagyobb gond.

Meglepetésként ért, hogy nem rossz film, legfeljebb komolytalan. Nézhető, sőt, kimondottan szórakoztató is, de semmiképpen sem szabad várni világmegváltást. A maga fantasy-tinivígjáték műfajában élvezhető, amihez nem kicsit járult hozzá a nagyszerű látványvilág, és a két nagyobb színész, Nicolas Cage és Alfred Molina. Meg merem kockáztatni a 7,5/10-et.


One response to “A varázslótanonc – könnyed nyári szórakozás

  • nyuszisz

    Moziban láttam az előzetest és gondolkodtam, hogy ezt meg kell nézni, igen látványosnak tűnik, de ugyanakkor tényleg elég komolytalan, mivel disney, szóval egyelőre nem kerítettem rá sort, de még van időm.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: