Az utolsó léghajlító

Az utolsó léghajlító
(The Last Airbender – 2010)

A Hatodik érzék és A falu c. filmek rendezője, az indiai M. Night Shyamalan nem valószínű, hogy be fog futni Hollywoodban, hiszen Az utolsó léghajlító nagyon gyengére sikerült. Annak ellenére, hogy megvolt benne a lehetőség az év popcorn-filmjére, azonban minden hozzávaló hiányzott: látványos harcok, korrekten megvalósított történet és jó színészek nem voltak benne. De legalább kaptunk másfél órán át harcművészeket megszédítő hadonászást.

A film világában a négy elem az uralkodó: a levegő, a víz, a föld és a tűz. Mindegyik elemnek megvan a maga törzse, akik képesek “meghajlítani”, irányítani elemüket, noha mostanság kihalóban vannak, hiszen a Tűznemzetség háborút indított a többiek ellen. Csak egy valaki van, aki megakadályozhatná a Tűz törzsének uralmát: az Avatar, aki képes mind a négy elemet használni, aki békét teremt a világban, hiszen kapcsolatban áll a szellemvilággal. Két ifjú a víz törzséből talál rá újra Aangra, de ő elmenekült feladata elől, más viszont nem képes megakadályozni a teljes pusztítást.

A történet sablonosságán muszáj túllépni, nem ez lenne a fő gond, elvégre a négy elem meghajításán kívül minden szerepelt már az utóbbi idők fantasy filmjeiben, sokkal inkább a kivitelezés. Nem lenne akkora baj, ha a közhelyeket ésszerűen, érdekesen, de legalább látványosan adnák elő. A rosszul felépített forgatókönyvben nincs semmi eredetiség, az újdonságnak jelét se mutatják. A buta alapkoncepció bővelkedik klisékben, még a film fő bölcsességén is csak nevetni lehet, annyira közhely: a háború a szívekben dől el. Mindemellett lehet, hogy csak nekem nem szóltak, de lényegében trilógiát terveztek, amit nem a szokásos módon, önmagában is korrekt első résszel nyitottak, hanem kvázi cliffhangert, nyitott befejezést hagytak a végén.

A végtelen sablonokon még valahogy ki is egyeznék, be tudva annak, hogy csak a látványra mentek rá, itt azonban még erről sem lehet szó. Rengeteg lehetőség lett volna a pörgős, látványos akciójeleneteken, ehelyett azok is hihetetlenül lassú tempóban és mindenféle hatás nélkül folytak. A statiszták fele jóízűen bámulta, ahogy két ember csatázik, miközben még nekik is megaludt a szájukban a tej. Többször is megvolt a pillanat, és lehetett reménykedni, hogy most valami élvezetes következik, erre a film fő pillanatait teljesen érdektelenül intézik el.

Ehhez még hozzá kell tenni, hogy ami volt akció, azt is tovább bonyolították felesleges mozdulatokkal. Ugyanis a hajlítók csak akkor képesek hajlítani, ha előtte perceket hadonásznak, mindenféle eredmény nélkül. A rosszul, sőt, néha kimondottan hibásan használt CGI mellett a zene legalább jelen van. Nem festi alá, nem illik oda, de önmagában élvezhető és még az bővelkedik a legtöbb élvezeti értékben. A szörnyen rossz párbeszédeken tovább ront a borzalmas magyar szinkron, ugyanis pont a főszereplőknek lett nagyon rossz hangjuk.

Végső mentsvárnak legalább jó színészeket kellett volna összeszedni, de még ez sem jött össze. Az egyetlen pozitívum, ami elmondható a gárdáról, hogy sikerült betanulniuk rengeteg karmozdulatot (biztos gyötörte őket utána izomláz). A főszereplő trió, Noah Ringer, Nicola Peltz és Jackson Rathbone semmit nem mutattak, egyszerűen bohóckodás volt, amit műveltek. Az elméletileg tapasztalt Dev Patel bizonyult talán a legtehetségtelenebbnek, bántóan gyenge volt szereplése. A Gettómilliomosban és a Skinsben is ilyen pocsék volt? A tapasztaltabb színészek, Cliff Curtis és Aasif Mandvi bántóan rosszul dolgoztak, mellettük még Shaun Toub is korrektnek tűnt.

Nagyon remélem, hogy nem kapunk folytatást ennek a borzalmai után. Korrekt zene és.. ennyi. Silány forgatókönyv, vacak párbeszédek, sablonos alapkoncepció, szörnyű színészek és a látványosság teljes hiánya jellemzi a filmet. Rossz érzés belegondolni, hogy ha jó emberek kezébe kerül az alapanyag, ennél nagyságrendekkel jobb filmet lehetett volna összehozni. 3/10, de még ezt is soknak érzem.

Reklámok

2 responses to “Az utolsó léghajlító

  • Kóczy

    “A Hatodik érzék és A falu c. filmek rendezője, az indiai M. Night Shyamalan nem valószínű, hogy be fog futni Hollywoodban, hiszen Az utolsó léghajlító nagyon gyengére sikerült.”

    Hát…ööö…az az igazság, hogy ő már “A Hatodik Érzék”-kel befutott Hollywood-ban, aztán utána jött a “Jelek” és a “Sebezhetetlen”, (nem biztos, hogy ebben a sorrendben) szóval Hollywood egyik legígéretesebb rendezőjének tűnt. Csak aztán jött “A Falu” ami már sokaknak nem tetszett, majd a “Lány a vízben”, ami még többeknek nem tetszett, aztán “Az Esemény”-nyel teljesen lejtmenetbe kapcsolt. És hallottam “Az Utolsó Léghajlító”-val tovább robog a lejtőn. De ezt a filmet én még nem láttam, úgyhogy nem tudok véleményt mondani.

  • Dominik

    Igen, ezt én is így gondoltam, csak a Hatodik érzék óta eltelt 11 év, azóta meg néhány jobb-rosszabb (inkább rosszabb) filmet köszönhetünk neki, de igazán nagy dobása nem nagyon akadt, így a nagy sikert ő sem érte el.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: