Robin Hood – a klasszikus új köntösben

Robin Hood
(Robin Hood – 2010)

Robin Hood történetét természetesen mindenki ismeri, bár abban nem vagyok biztos, hogy mindenkinek ez a verzió rémlik. Életútját feldolgozták már rengetegen, azonban neki is át kellett esni az elmúlt évek remake-mániáján, ahol a klasszikus hőseinkből egy sötétebb, komolyabb alak válik. Nem hagyhatta ki ezt Robin sem, de a tapasztalt, fényes életúttal büszkélkedhető Ridley Scott jól oldotta meg a feladatát és egy korrekt kalandfilmet mutatott be.

Robin Hood hosszú harcok közepette járta meg a Szentföldet, de rákényszerítették olyat tenni, amit azóta már réges rég megbánt. A franciaországi hazaúton, Oroszlánszívű Richárd vezetésével várat ostromolnak, de az íjász és kis csapata inkább úgy dönt, hogy inkább Anglia felé veszik az irányt, míg végül Nottingham csendes, férfiaktól mentes vidékén telepednek le. Azonban Anglia vidéke sem olyan, mint amit ők vártak: a népet János király sanyargatja, miközben az emberek már az előző rendszer hadiköltségeit sem bírták ki. Tenni kell valami ellene – azonban most nem a szomszédos sherwoodi erdőben.

A történelmi hiteltelenség nem akadályozhatja meg Ridley Scottot, hogy egy realista, férfias, erőszakos filmet rendezzen, elsősorban a Gladiátor vonulatán. Pedig a Robin Hood nem rossz film, inkább csak hiányzik belőle valami, ami miatt ódákat lehetne zengeni. Lassú ütemben, már-már unalmas tempóban meséli el a történéseket, nem félve kitérőt tenni a vidéki gazdaság helyzetére, vagy éppen a királyi intrikák csalárdságaira. Ennek hatása, hogy nem is igazán sikerül felpörgetni a filmet, még ha effektek nagy tömegét vonultatja is fel.

A történet kellően izgalmas és fordulatos, hogy a figyelmet fenntartsa, még a kliséi mellett is, s ha igazán nem is lendül bele az akcióba, legalább zavartalanul, gördülékenyen folyik végig. Pedig erre a karakterek nem sokat tesznek rá, annak ellenére, hogy megmutatja a Robin Hood-saga fontosabb szereplőit Little Johntól a részeges barátig. Azonban nem sikerül igazán megkedveltetni őket, a hangulatos, ötletes párbeszédek Marionnal a végére elfogynak, és egy giccsgazdag végső jelenetben csúcsosodnak ki. Némely karakter zavaróan többet érdemelt volna, többek között mint Nottingham seriffje, azonban a már így is hosszú játékidőben nem kaphatott több helyet.

A látványban nem lehet panasz, talán csak a nehezen élvezhető akciójelenetek miatt, ami káoszra jobban hasonlít, nem illik bele a jól megkomponált filmbe. Russel Crowe rezzenéstelenül alakítja a marcona íjászt, s a kezdetekkor még a Cate Blanchett-tel közös jelenetei dinamikája is remek volt. A főgonosz ezúttal is Mark Strong, aki a Sherlock Holmes után egy kicsit erősebb, bár néha hanyagolt figurát kap. Max von Sydow és William Hurt már tapasztaltan játszottak, talán csak a latin-amerikai János királyt alakító Oscar Isaac lógott ki.

A Robin Hood film nem több, mint aminek mutatja magát: jól összerakott kalandfilm, mely komoly, realista (és valljuk be, talán már unalmas) nézőpontjával újít az eposz világán, s ha nem várjuk Kevin Costner és Morgan Freeman párosát, most is jól szórakozhatunk. A folytatás lehetősége nyitva áll, a film végére eljutottunk oda, ahonnan kezdeni kellett volna, de így is megér 7,5/10 pontot.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: