július 2010 hónap bejegyzései

Az utolsó léghajlító

Az utolsó léghajlító
(The Last Airbender – 2010)

A Hatodik érzék és A falu c. filmek rendezője, az indiai M. Night Shyamalan nem valószínű, hogy be fog futni Hollywoodban, hiszen Az utolsó léghajlító nagyon gyengére sikerült. Annak ellenére, hogy megvolt benne a lehetőség az év popcorn-filmjére, azonban minden hozzávaló hiányzott: látványos harcok, korrekten megvalósított történet és jó színészek nem voltak benne. De legalább kaptunk másfél órán át harcművészeket megszédítő hadonászást.

A film világában a négy elem az uralkodó: a levegő, a víz, a föld és a tűz. Mindegyik elemnek megvan a maga törzse, akik képesek “meghajlítani”, irányítani elemüket, noha mostanság kihalóban vannak, hiszen a Tűznemzetség háborút indított a többiek ellen. Csak egy valaki van, aki megakadályozhatná a Tűz törzsének uralmát: az Avatar, aki képes mind a négy elemet használni, aki békét teremt a világban, hiszen kapcsolatban áll a szellemvilággal. Két ifjú a víz törzséből talál rá újra Aangra, de ő elmenekült feladata elől, más viszont nem képes megakadályozni a teljes pusztítást.

A történet sablonosságán muszáj túllépni, nem ez lenne a fő gond, elvégre a négy elem meghajításán kívül minden szerepelt már az utóbbi idők fantasy filmjeiben, sokkal inkább a kivitelezés. Nem lenne akkora baj, ha a közhelyeket ésszerűen, érdekesen, de legalább látványosan adnák elő. A rosszul felépített forgatókönyvben nincs semmi eredetiség, az újdonságnak jelét se mutatják. A buta alapkoncepció bővelkedik klisékben, még a film fő bölcsességén is csak nevetni lehet, annyira közhely: a háború a szívekben dől el. Mindemellett lehet, hogy csak nekem nem szóltak, de lényegében trilógiát terveztek, amit nem a szokásos módon, önmagában is korrekt első résszel nyitottak, hanem kvázi cliffhangert, nyitott befejezést hagytak a végén.

A végtelen sablonokon még valahogy ki is egyeznék, be tudva annak, hogy csak a látványra mentek rá, itt azonban még erről sem lehet szó. Rengeteg lehetőség lett volna a pörgős, látványos akciójeleneteken, ehelyett azok is hihetetlenül lassú tempóban és mindenféle hatás nélkül folytak. A statiszták fele jóízűen bámulta, ahogy két ember csatázik, miközben még nekik is megaludt a szájukban a tej. Többször is megvolt a pillanat, és lehetett reménykedni, hogy most valami élvezetes következik, erre a film fő pillanatait teljesen érdektelenül intézik el.

Ehhez még hozzá kell tenni, hogy ami volt akció, azt is tovább bonyolították felesleges mozdulatokkal. Ugyanis a hajlítók csak akkor képesek hajlítani, ha előtte perceket hadonásznak, mindenféle eredmény nélkül. A rosszul, sőt, néha kimondottan hibásan használt CGI mellett a zene legalább jelen van. Nem festi alá, nem illik oda, de önmagában élvezhető és még az bővelkedik a legtöbb élvezeti értékben. A szörnyen rossz párbeszédeken tovább ront a borzalmas magyar szinkron, ugyanis pont a főszereplőknek lett nagyon rossz hangjuk.

Végső mentsvárnak legalább jó színészeket kellett volna összeszedni, de még ez sem jött össze. Az egyetlen pozitívum, ami elmondható a gárdáról, hogy sikerült betanulniuk rengeteg karmozdulatot (biztos gyötörte őket utána izomláz). A főszereplő trió, Noah Ringer, Nicola Peltz és Jackson Rathbone semmit nem mutattak, egyszerűen bohóckodás volt, amit műveltek. Az elméletileg tapasztalt Dev Patel bizonyult talán a legtehetségtelenebbnek, bántóan gyenge volt szereplése. A Gettómilliomosban és a Skinsben is ilyen pocsék volt? A tapasztaltabb színészek, Cliff Curtis és Aasif Mandvi bántóan rosszul dolgoztak, mellettük még Shaun Toub is korrektnek tűnt.

Nagyon remélem, hogy nem kapunk folytatást ennek a borzalmai után. Korrekt zene és.. ennyi. Silány forgatókönyv, vacak párbeszédek, sablonos alapkoncepció, szörnyű színészek és a látványosság teljes hiánya jellemzi a filmet. Rossz érzés belegondolni, hogy ha jó emberek kezébe kerül az alapanyag, ennél nagyságrendekkel jobb filmet lehetett volna összehozni. 3/10, de még ezt is soknak érzem.

Reklámok

Beharangozó: A varázslótanonc

Az elsősorban Nicolas Cage nevével reklámozott The Sorcerer’s Apprentice könnyed nyári popcorn-filmnek készül, majd kiderül, hogy mi lesz belőle, hiszen az előbbi úriembernek több gyengébb dobása is akadt az elmúlt években. A rendező Jon Turteltaub, aki eddig inkább sorozatos körökben mozgott.

Az amerikai premier már július 14-én lezajlott, Magyarországba csak a jövő hónapban, augusztus 5-én érkezik. A főszerepben természetesen Nicolas Cage és Jay Baruchel, de feltűnik még Alfred Molina, Monica Bellucci és Teresa Palmer is.

Dave Stutler átlagos tininek tűnik első látásra, azonban mágikus képességei vannak. Maga mellé veszi a város legnagyobb varázslója, Balthazar Blake, aki ősellenségével küzd, Maxim Horvath-tal. Dave elkezdi a kiképzést, azonban nem egyszerű, és minden erejére szüksége lesz, hogy megvédje a várost a gonosszal szemben, s közben álmai nőjére is jó benyomást tegyen.

[media id=22 width=420 height=315] Olvasás folytatása


Eredet – az év filmje?

Eredet
(Inception – 2010)

Ki merem jelenteni, hogy az Inception ott lesz az év legjobb filmjei között. Christopher Nolan rendezése, aki két Batman között megalkotta ezt a filmet, s most sem kellett csalódnunk. A két és fél órás játékidő ellenére is kellően izgalmas produkciót láthattunk, amit nagyszerű látvánnyal, érdekes történettel és jó színészekkel dolgoztak ki, de a kommersz akció sci-fi jellege és a kötelező körök ellenére sem lesz túlzottan hollywoodi.

A történet bonyolultabb, mint elsőre tűnik. Egy különös csapat munkáját követhetjük végig, akik az álmok szakértői. Az emberek tudatában vájkálnak, s onnan gondolatokat lopnak, mindezt a felépített álmok valóságában. Azonban egy utolsó nagy dobásra készülnek, de most nem lopni kell, hanem elhelyezni. Elkezdődik az út a tudatalattiba, ahol nem is olyan könnyű megkülönböztetni, hogy mi a valóság és mi az álom.

Talán nehéz a virtuális valóság témában újat mondani a Mátrix és társai után, azonban Nolan nem terheli a nézőt magasröptű filozófiai gondolatokkal, sokkal inkább az élményre helyezi a hangsúlyt. A sci-fi vonulaton áttekintve klasszikus heist sztoriról van szó, amiben valamit el akarnak rabolni, s ezt a rablást megelőzi a kötelező csapat összeszedése. Mégis, a film első bő órája csak ezzel megy el, de a feszültséget végig fenn tudja tartatni, nem ül le a film, már csak a világ megismerése miatt sem. S bár a fordulatok nagy része könnyen kitalálható, nincsenek nagy meglepetések, de ettől függetlenül végig a székhez szögezi a nézőt.

Lassan bontakozik ki a film, ilyen tempóban győzi meg a nézőt arról, hogy valami nagy lesz a második felében. De nem telik üresen egy perc sem, megismerjük a teremtett világot, amelynek megértéséhez némi ész is szükséges, hiszen a forgatókönyv okosabbnak tartja a nézőt, mint a hollywoodi rendezők általában elismerik, jóllehet a vágás során elveszett egy-egy információ, ami a tökéletes megértésben segítene. Mindemellett az érzelmi töltet is előbukkan a filmben, de az előadás itt sem válik rosszá, emészthetően mutat be mindent. A pörgős akciójelenetek  rátesznek még egy lapáttal a film élményéhez, még ha elengedhetetlenek is egy kommersz filmben.

A zene és a látvány összjátéka most is kitűnő. Az előbbi nagyszerűen aláfesti a jeleneteket, hozzáad a hatáshoz, míg utóbbi a kiteljesíti a filmet a kimondottan kreatív és ötletes, lenyűgöző látványú jelenetekkel. A színészek nem rontanak a helyzeten, noha az is igaz, hogy sokat nem is javítanak rajta. Leonardo DiCaprio, aki ugyanolyan profisággal adja ugyanazt, mint a Viharszigetben, valamint Marion Cotillard párosának elsőre furcsa, utána érzelemdús alakítása adja az alapvonalat, s hozzájuk társulnak a kissé elnyomott mellékszereplők, mint Joseph Gordon-Levitt, Ellen Page, Tom Hardy, Cillian Murphy, Ken Watanabe és Michael Caine.

Remek szórakozás az Inception, ami kommersz jellege ellenére sem lett túlzottan hollywoodi. Pörgős akciók, izgalmas és lendületes történet, illetve nagyon látványos teremtett világ, mint az Ocean’s filmek és a Mátrix (latex és túllassított kungfu nélküli) keresztezése Christopher Nolan rendezésében. Hatalmas filmélmény, amin csak az erőltetett szinkron rontott. 9,5/10 nálam.


Beharangozó: Az utolsó léghajlító

Az eredetileg animációs sorozatból készült The Last Airbender elsőre nagyon negatív kritikákat kapott. Rég láttam ilyen mértékű nemtetszést, mind nézői, mind kritikai oldalról. Azonban mégis látványosnak, kommersz popcornnak néz ki, ami miatt egyszer megtekinteném. Hogy legalább én is negatívat írhassak róla.

A rendező M. Night Shyamalan, akinek eddig nem voltak komolyabb filmjei, de úgy tűnik, hogy ezután sem lesz. Főszerepben Noah Ringer, mellette feltűnik Dev Patel, Cliff Curtis és Nicola Peltz. Amerikában már július elseje óta szidhatják a filmet, mi, magyarok, csak jövő héttől, vagyis július 29-től.

Különböző törzsek különböző elemeket uralnak: tüzet, vizet, földet és levegőt. Azonban a Tűznemzetség háborút indít a többiek ellen, és a pusztítás végigdúl a világon. Aang rájön, hogy ő az egyetlen megmaradt Avatar, aki minden elemet képes irányítani, így barátaival együtt elindul, hogy visszabillentse a világ egyensúlyát.

[media id=21 width=420 height=315] Olvasás folytatása


HA/VER – szuperhősös mozi szuperhősök nélkül

HA/VER
(Kick-Ass – 2010)

A nem túl szerencsés magyar címet nem kommentálnám, sokkal inkább a furcsa kampányt, amit a film köré kerítettek. Nem tűnt komolynak, inkább csak amolyan B-kategóriás képregény-paródiának, pedig azért más a helyzet. A film fele tiszta élvezet, s ha az összhatást az eleje el is rontja, azért könnyedén az év egyik legjobb popcorn-mozija lett, már a remekül összerakott akciók és a zseniális beszólások miatt is, de Hit Girllel tarolt a film.

A tinédzser Dave Lizewski színtiszta vesztes. Nőügyek terén sikertelen, melegnek is hiszik, de egyébként a képregények szuperhőseit kimondottan kedveli. Megfordul a fejében, hogy a való világban miért nem próbálta még ki senki a hősködést, így úgy dönt, hogy majd ő lesz az első, és egyedül veszi fel a harcot. A helyi gengszterbanda felfigyel az újdonsült közönség-kedvenc Kick Ass-re, aki közben megismerkedik Hit Girllel és Big Daddy-vel is, akik szintén bűnüldözésre adták a fejüket.

Noha sima szuperhősös mozinak tűnik, azért ennél jóval több van a háttérben. Bár való igaz, az eleje nagyon a tinivígjátékok vonulatát követi, ezt érzem igazán feleslegesnek a filmben, megzavarja az összhatást és kizökkent a hangulatból. Azonban ahogy beindul a film, igazi élményben lehet részünk, hiszen zseniális párbeszédek és beszólások uralják a véres akciók közötti területet, amiből nincs túl sok. Ahogy beindul az igazi tombolás, kiválóan megkoreografált, ütős jeleneteket sorakoztat fel, s ezek adják a film legjavát.

Akármennyire is Kick Ass a főszereplő, ez igazán Hit Girl mozija, aki önmagában uralja a terepet. Irreálisan eltúlozzák a karakterét, ami egyben paródia is a klasszikus figuráknak. Ezt megerősítik a filmes, képregényes utalások, a paródiaszerű megmozdulások, az igazi hatásvadász jelenetek, még ha a következő pillanatban egy véres öldöklésbe torkollik az egész. Az idealizmusban túlcsöpögő univerzumokat felváltja a morálisan vitatható gyilkolászás egy tizenegy éves lány képében, ezáltal túlzó realizmussal fűszerezve a filmet.

A zeneválogatást is csak dicsérni lehet, egyszerre eltúlzó és hihetetlenül zseniális, amihez képi világ is tökéletesen passzol. A fiatal Aaron Johnson első szárnypróbálgatása ez, és remekül is dolgozik, azonban Chloe Moretz lesz az igazi sztár, kitűnően gyilkolászik a vásznon, majd a következő jelenetben kakaót szürcsölget. Nicolas Cage mostanság annyi filmben szerepel, amennyiben nem szégyell, többsége mellé is talál, azonban végre megmutatta, hogy miért is jó ő. Kivételesen még vicces is volt. Mark Strong főgonosza és Christopher Mintz-Plasse trónvárományos gonosza adja a befejezést, kiválóan teljesítettek.

R-kategóriás öldöklés, hihetetlen akciókkal és fekete humorral, amit a parodisztikus vonal egészít ki, s akármennyire is ezt akarja segíteni a tinivígjáték, mégis rosszul hat. Azonban a film második felében Matthew Vaughn nem félt kezébe venni az irányítást, és igazi filmélményt mutatott be a vásznon. 8/10, bár kevésnek érzem.


Szellemíró – ha egyszer nem nézik idiótának a nézőt

Szellemíró
(The Ghost Writer – 2010)

Gondoljunk akármit is Roman Polanskiról, muszáj elismernem, hogy rendezőként lenyűgöző. Bevallom, hogy eddig nem igazán ismertem életművét, most már azonban más szemmel nézek rá, hiszen a Szellemíróval olyan filmet készített, ami minden bizonnyal 2010 egyik legjobbja. Az izgalmas thrillerhez némi politikai dráma társult, de a teljes képet a neves színészek és a hangulatkeltő zene adja meg, még ha mindez Polanski nélkül talán csak középszerű lenne.

A híres emberek emlékiratait sohasem ők maguk írják meg, hanem felkérnek egy szellemírót, hogy segítsenek a memoár elkészítésében. Névtelen főszereplőnk is egy ilyen szellemíró, legújabb megbízatása Adam Lang, a háborús bűnökkel gyanúsított ex-miniszterelnök, aki körül azonban nincs minden rendben. Az előző író rejtélyes módon balesetet szenvedett, Langet az ellenfelei állandóan támadják, miközben a szellem is érzi, hogy az elnöki rezidenciául szolgáló szigeten több titok lappang, mint amit az előd az első vázlatokban papírra vetett.

Ugyan a műfajban nem hordoz magában túl sok újdonságot a történet, azonban a remek rendezésnek köszönhetően másképpen tárul elénk az oknyomozó thriller. A feszültséggel teli környezetben kiváló ritmusban pörögnek a fordulatos események, egyszer sem ül le a történet, egyszer sem kezdünk el unatkozni, hiszen a hatásos módon bemutatott izgalmak végig borzolják az idegeinket, nem bocsátkozik kisstílű hatásvadászatba, sokkal inkább gondolkodásra késztet, s végre nem nézi teljesen hülyének a nézőt.

A korrekten felépített karakterek eleven részei a filmnek, az elnök igazán klasszikus figura, mellette a felesége, aki a sírdogálásától kezdve főhősünket rabul ejtette, sőt, még a másra is kapható titkárnőt is láthattuk más filmekben, de mégis úgy mozognak a vásznon, úgy lettek megalkotva, hogy egyáltalán nem válik zavaróvá. A névtelenségbe burkolózó, múlt és kötöttségek nélkül élő szellemírót mozgatják az események, egészen a sötét, erős katarzisként felépített befejezésig.

A hangulathoz tökéletes illő zene mellett ki kell emelnem a vizuális megvalósítást, hiszen a film alatt majd’ végig esik az eső és viharos szél uralja a kis szigetet, s ehhez a nem túl vidám, már-már nyomasztó szobák is illenek. A színészek profin oldották meg a feladatukat, Ewan McGregor és Pierce Brosnan párosa végig uralta a vásznakat, remek párbeszédeket írtak hozzájuk kevéske angol humorral színezve. Olivia Williams és Kim Cattrall alkották a női párost, de kevéske időre, bár annál lényegesebben feltűnt Tom Wilkinson is.

Nagyszerűen kivitelezett politikai thriller, sötét, bár annál erősebb hangulattal átitatva. Polanski rendezői személye megtette, amit kellett, a sablonokkal dolgozó történetet kitűnővé dolgozta át. A némi aktuálpolitikai áthallással rendelkező mű az idei legjobbak között van, csak a másik nagy rendező szigetes műve közelítheti meg, részemről 9/10.


Beharangozó: Eredet

A nyár legnagyobb dobásának ígérkező, máris 9,3-as IMDb átlaggal büszkélkedő filmje az Inception. A 3. Batman film előtt tervezte leforgatni Christopher Nolan, aki A sötét lovaggal kimondottan nagyot alkotott. Az első visszhangok elég jók, konkrétan a legtöbben ódákat zengenek, ezt bizonyítja a kritikusok oldala, a rottentomatoes is, ahol jelenleg 84%-on áll.

Amerikában tegnap, vagyis július 16-án mutták be, míg kis hazánkban csak jövő héten kerül sor a premierrel, konkrétan július 22. napjától tekinthetjük meg. Főszerepben Leonardo DiCaprio, aki idén a Viharszigettel már bizonyított, mellette feltűnik Joseph Gordon-Levitt, Marion Cotillard, Tom Berenger, Ellen Page, Tom Hardy, még Michael Caine is.

A főszereplő, Dem Cobb remek tolvaj. Amíg az áldozatai alszanak, értékes információkat lop el a tudatukból. A vállalati kémkedés szakértője, azonban úgy dönt, hogy az utolsó nagy meló után visszavonul és nyugalmasabb életet él. Most viszont nem lopni kell, hanem információt elhelyezni valakinek a tudatában, ami ezáltal a tökéletes bűntény lehet. Viszont nem mindenki örül ennek a tervnek, egy veszélyes ellenfél van a nyomukban.

[media id=20 width=420 height=315] Olvasás folytatása