Glee – 1. évad

Glee – 1. évad
(Glee)

Meglepően sokat írtam a sorozatról, hiszen az első, a második és a harmadik részt is véleményeztem, de utána a helyzet állandósulni látszott. A sorozat így a végére színtiszta guilty pleasure lett volna, ha a nagy részét élveztem volna. Ez azonban nem mindig történt meg, hiszen a musical-vígjáték műfajú sorozatból, csak az éneklést találtam szórakoztatónak, a többin inkább csak szenvedtem, kivéve talán Jane Lynch karakterét.

Nem nagyon váltottak a pilot óta, ugyanis egy középiskolai kórus életét követhetjük nyomon a megalakulástól a döntőig. A kórus tagjainak szerelmi életét ismerhetjük meg, de a terhesség vagy éppen a homoszexualitás is érintett téma volt. A tagok között sokféle ifjút találhatunk, mint a néger kövér lány, a meleg fiú, a mozgássérült fiú vagy éppen a macsó  bálvány. De a kórusvezető, Shue életét is megismerhetjük, kalandját egy hölggyel és nem túl fényes házasságát.

Rengeteg karaktert akartak megfogni a rövidke évad alatt, ami hamar lehetett volna a veszte a sorozatnak, de még sem az lett. Sikerült ésszerűen időt fordítani mindenkire, s még ha érdektelen is volt mind a meleg srác személyi drámája, mind a Rachel-féle csapat szerelmi sokszöge, de el kell ismernem, hogy normálisan valósították meg, kár, hogy untam. Ugyan meglepő volt a figurák gyors álláspont-változása, egyik részről a másikra szöges ellentétét mondták ugyanannak, s ez így elég súlytalanra sikerült néha.

Azonban ötleteik voltak folyamatosan az íróknak, a finálé egész jól sikerült, bár a részek többsége nekem csak átlagos maradt, köszönhetően annak, hogy nem tudott érdekelni a drámák többsége. Az egyetlen átlagon felüli rész a 19-es volt, melyen Neil Patrick Harrisnek köszönhetően remekül szórakoztam. De a sorozatban az igazán élvezetes dolgokat csak a dalok adják, melyek szinte mindegyik részben kiválóak. Tulajdonképpen csak ezért folytattam hétről hétre, hiszen még a finálé Bohemian Rhapsody-ja is zseniális volt (a párhuzamos eseménnyel együtt).

A másik értékelhető momentum maga Sue Sylvester karaktere. Hihetetlenül jó dialógusai, nagyszerű dinamikája feldobta a legunalmasabb pillanatokat is, végig uralta a tévé képernyőjét, habár szerintem nem szabadna emberibbé tenni. Jane Lynch kitűnő színészi játéka mellett a többiek háttérbe szorultak, de azért ki lehet emelni még Dianna Agront, Jayma Mayst, Lea Michele-t, Cory Monteith-t és Matthew Morrisont is. Kár, hogy nem éreztem igazán jónak a szerepüket, így ők sem váltak annyira valóságossá.

Csak azt tudom hangsúlyozni, amit eddig is: a Glee két ok miatt nézős sorozat még mindig: az éneklés és Jane Lynch. Az előbbi szinte részekről részekre jobb lesz, szórakoztatnak és elviszik magukkal az egyébként nem túl jó magánéleti részeket is, utóbbi pedig az egyetlen remek karaktert adja, aki jó szövegeivel adja a humor legnagyobb részét. A többi része a sorozatnak untatott és szenvedtem alatta, így nekem csak 5,5/10 lehet az évad.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: