április 2010 hónap bejegyzései

Komfortos mennyország – giccses halál

Komfortos mennyország
(The Lovely Bones – 2009)

A Peter Jackson által jegyzett filmben két dolog dominál: a dráma és a giccs. De az előbbi erőssége nem érvényesül igazán, s a feszült és izgalmas thriller helyett egy feelgood tinifilmet kapunk irgalmatlan sok giccses és szentimentális elemmel, melyek nélkül ugyan a 130 perces játékidő lecsökkenne, de az élvezeti faktor jelentősen megnövekedne, bár a mondanivaló még így is rettentően furcsa és pesszimista: halottnak lenni jó.

A 14 éves Susie Salmont meggyilkolják. Ezt ő meséli el már a film első perceiben, majd a történet folyásával mi is megismerjük az eseményeket. A brutális halál után továbbnézi az eseményeket, s kénytelen szembesülni családja gyászával. A menny és a Föld között tovább “élve” figyelheti a gyilkosának mozdulatait és cselekedeteit, de közbeavatkozni nem tud, nem tehet semmit. A bizakodás, a továbblépés és a tagadás köztes állapotában a családja is meg akarja tudni, hogy mi történt a lánnyal.

A film első 45 perce még jól lett összerakva és korrekten mutattak mindent, míg a gyilkosság után lényegében két részre szakadt. Az egyikben Susie nézi a valóság eseményeit, de giccses, szirupos és ízléstelen jelenetek során, míg a hangulatot a ’70-es évek Amerikája dobja fel, hiszen a Földön játszódó jelenetek a film végéig jól működtek. A gyilkos keresése és az “állat” további ténykedése végig feszült és izgalmas jeleneteket adott, de maga a gyilkosság is horrorba illő perceket teremtett.

A rendezés során valami félresiklott, hiszen nem tudom, hogyan sikerült remek jeleneteket nagyon rosszal felváltaniuk. Végig érezni a kontrasztot, mely átjárja az egészet, de belekerültek olyan elemek is, melyeknek szerintem semmi keresnivalója a filmben (mennyei barátok, végső csók). Az érzelmi szál a családnál elég erős volt, és rá lehetett volna építeni, de helyette nagyobb hangsúly került a lány barátjára, illetve a vele való szerelemre, ami miatt különösen gyenge jeleneteket láthattunk.

A morális mondanivaló sem éppen kellemes, s én a halál nagyszerűségét és az élet borzalmasságát éreztem ki, ami alapvetően nem a legjobb ötlet. Vizualitásilag remekelt viszont a film, hiszen a giccses, mennyei környezetet szépen sikerült megteremteni. A ’70-es évek világa nagyszerűen lett megalkotva. A szereplők szintén jók voltak, elsősorban a gyilkos, Stanley Tucci, aki jól hozta, de mellette Mark Wahlberg és Rachel Weisz is feltűnt, sőt, mellékszerepekben még Susan Sarandon és Michael Imperioli is megjelent.

Végig az volt az érzésem, hogy ebből jobbat is ki lehetett volna hozni, kevesebb szerelemmel és giccsel, de több thrillerrel és feszültséggel. A drámai elemek kaphattak volna jelentősebb szerepet, talán akkor a végeredmény is fogyaszthatóbb lenne. A végeredmény így elég kétséges lett, de egyszeri megnézésre még tudom ajánlani. Így nekem 6,5/10, remélem Mr. Jackson legközelebb valami jobbal rukkol elő.

Reklámok

Justified – 1×01 – vadnyugat és cowboyok

Justified
(Justified)

Az igazság az, hogy hiányzott egy olyan sorozat, amely kicsit lazábbra veszi a figurát és feelgood, a főhős lehetőleg vadnyugati hangulatban nyomozgat és rendet rak. A White Collar pótlására itt a Justified, mely magában hordozza ezeket a tulajdonságokat, s igazi rajongói kedvenc lehet. Kilóg a többi sorozat közül, hiszen a jó téma és a western-hangulat megadja a kezdőlökést, de végül engem megnyert magának, én folytatni is fogom.

Raylan Givens, a főszereplő, egy cowboy-okra emlékeztető hős, aki vadnyugati kalapjával és régi stílusával azonnal lehengereli az ellenfelét. Miamiban tevékenykedik, s könnyedén azt mondja a rosszfiúnak, hogy egy napja van elhagyni a várost. Pont emiatt a hozzáállás miatt elküldik a vakációzó nagymenők közül, s a régi szülővárosába helyezik át, ahol a régi emlékek mellett rendészeti feladatokat lát el, a nyomozástól kezdve a fegyveres embervadászatig.

Az epizodikus történet mellett minden bizonnyal lesz egy átívelő könnyedebb főszál is, melyet ugyan még most nem mutattak be teljesen, de felvezettek, s bizonyosan valami múltbéli ügy lesz az. A vadnyugati hangulathoz hozzájárul a vidék, s a felhőkarcolók hiánya mellett azért előbukkan a modernebb környezet is egy-egy autóval vagy fegyverrel, mely azért nem lesz nagyon zavaró. A westernséghez párosul egyfajta laza és feelgood stílus is, mely szépen kiegészíti az egészet.

A karakterek hozzá jól illenek, a hölgyektől kezdve a régi barátokon és az ellenségeken át a munkatársaikig. A nők férfiasan kiálltak magukért, s ez a hozzáállás is erősíti a hangulatot. A főnök és a munkatársak hűségesek, míg az ellenfelek kellően kemények és durvák. Az egészet átlengi egy nyugodt és békés légkör, ami még az izgalmas és feszült helyzetekben is jelen volt, s így kicsit furcsán mutatott, de még mindig nem zavaró módon.

A környezet vizualitása az olykor kilógó modernségen kívül rendben volt, hasonlóképpen a zenéhez, melyet szintén jól összeraktak. A színészek is hozták a figurájukat, főleg a főszereplő Timothy Olyphant szerepelt többet, de a cowboyhős alakját jól eltalálta. Mellette feltűnt Natalie Zea és Walton Goggins, szintén kellemesen jó szerepben.

Nehéz értelmesen gondolatokat írni, de szerintem jó sorozatkezdetet láthattunk, én a magam részéről biztos folytatom még. A westernhangulat és a főszereplő cowboy-stílusa az alapja az egésznek, s akinek ezek tetszenek, annak a körítés is fog, de enélkül már nem élvezhető teljesen. Részemről 7/10 a kezdet, lesz még jobb is.