Viharsziget – lélektani thriller egy szigeten

Viharsziget
(Shutter Island – 2010)

Martin Scorsese neve biztatóan hangzik a plakáton, de nem is kell csalódnunk. Ugyan nem vagyok nagy ismerője a munkásságának, bár néhány híresebb művét természetesen láttam, de nem hiánytalanul, így nem tudom, hogy mennyire méltó a rendezőhöz, azt viszont el  kell ismernem, hogy a Viharsziget jó film lett. Igazi lélektani thriller, olykor kevert műfajelemekkel, jól összerakott történettel és ügyes megvalósítással, mely remek környezetet teremtett.

Az egész egy szokványos nyomozásnak indul, amikor is Teddy Daniels és újdonsült társa, Chuck egy elmegyógyintézetbe tart, ahol az idegileg labilis elítélteket őrzik, mindezt egy sziklás szigeten. Egy szökött rab ügyében kell eljárniuk, azonban a szigorúan őrzött intézmény légköre arra enged következtetni, hogy nem csak az zajlik ott, amit elmondanak, s ennek a nyomozópáros mindenképpen utána is néz, hiszen Teddy-t a nem éppen vidám múltja is a hely egyik pácienséhez köti.

A kirakós darabjai lassan kerülnek a helyükre a 130 perces film alatt, de egy percig sem lehet unatkozni. Bármelyik jelenet magában hordozza a lehetőségét, hogy akkor most történik valami rossz, ugyanis a feszültség és izgalom végig jelen van a film alatt. A thriller-vonáshoz kapcsolódik a krimi-szál is, melyet tovább fokoz a horror rész, mely miatt számíthatunk néhány ijesztgetősebb és borúsabb jelenet is, melyek mind remekül lettek összerakva, s nem esnek át a ló túlsó oldalára.

A film hangulata azonnal letaglózza a szegény nézőt, ugyanis már az első, hajón játszódó jelenet a komor világával és a balsorsot elővetítő atmoszférájával magával ragad, és az utolsó, szépen megírt jelenetig nem ereszt. A vihar tombolása, a rejtély izgalma mind hozzáad a sötét világhoz, de a nagyszerű filmzene és az ügyes technikai megoldások is segítenek, ugyanis mind a vágás, mind a fényképezés jól sikerült – annyira, hogy nekem is feltűnt (már a szigetre való megérkezéskor).

A profi megvalósításhoz a színészek is illeszkednek. A rendezőnek több filmben is társa már Leonardo DiCaprio, aki már rég túllépett a Titanicos ifjoncon, s jóval komolyabban, profibban és meggyőzőbben adja elő a tudását. Mellette Mark Ruffalo remek partner, a nagy nevek közül jelen van Ben Kingsley és Max von Sydow, sőt még Jackie Earle Haley is tiszteletét teszi néhány perc erejéig – maradandó nyomot hagyva.

A noir hangulat megalapoz mindent, amire a tapasztalt “munkások” már csak építenek, de nem is rosszul. A profi csapat a színészekkel, a rendezővel és a Brigantykat is jegyző operatőrrel együtt kitűnő munkát tesz le, mely végig rendkívül izgalmas és komor tudott maradni, s ehhez ügyes kontrasztot adott a film végi legdrámaibb és legszomorúbb, de egyben a legjobb jelenet is, mely szinte vidám környezetben zajlott le. Részemről 9/10 mindenképpen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: