Maffiózók – a minőségi gengsztersorozat

Maffiózók
(The Sopranos)

Erőszak, olaszok, New Jersey és maffia? Erről szól a Maffiózók, s ráadásul mindez a HBO-n. A 6 évad és 86 rész alatt megismerhettük az olasz maffia alakjait, a gengsztertől a családapán át az üzletemberig, hiszen a Családban mindegyikből akad bőven. Feszültséggel teli, olykor erőszakos, míg máskor megható és érzelemdús sorozat, amelyben remekül érződik a minőség.

A címből látszik, hogy a Soprano család életét mutatja be a sorozat. Bővebben az egész New Jersey-i maffia életét, amelyben bizony nem minden működik tökéletesen. A főnök, Anthony Soprano, pánikrohamokkal küzd, emiatt Dr. Jennifer Melfihez, egy pszichiáterhez jár, de a másik pillanatban könnyedén megöl hidegvérrel egy embert. Emellett jó taktikai és stratégiai érzékkel rendelkezik, de állandóan valami baj történik. Fő kapitánya, Silvio Dante, a tipikus sztereotip maffiózó. Előugró állával együtt sokkal inkább a háttérből ad tanácsokat, de megbízható és okos. A másik kapitány, Paulie Gualtieri, családja ugyan nincs, de mindenféle babonái és furcsaságai vannak.

Tony rokona, Christopher Moltisanti egyre feljebb tör a ranglétrán, de filmes ambíciói mellett nem mindig jön ki jól a főnökkel. Junior Soprano, a nagybácsi szintén a  maffia tagja, de egyre öregszik és már már az egészsége sem tökéletes. Carmela, Tony felesége, valamint A. J. és Meadow, a gyerekei szintén tevékeny részét alkotja a sorozatnak, ugyanis az léha és idealista ifjakkal is gyakran van gond, míg a feleséggel való kapcsolat sem mindig tökéletes. A családfő testvére, Janice is feltűnik, hasonlóképpen az édesanyjához, Liviához, akinek remek karaktert írtak, de June bácsi sofőrje, későbbi tag, Bobby Baccalieri is fontos személy lesz.

A népes karakterlista miatt folyamatosan feltűnnek kisebb-nagyobb mellékszálak, amelyek szintén színesítik a történetet. Nincs mindig jelentős átívelő szál az évadon át, sokkal inkább egy-egy személy köré épülnek az epizódok, legalábbis fel-feltűnnek minden évben új személyek, mint Ralph Cifaretto vagy Johnny Sack. Sokszor több részen keresztül zajlik egy-egy incidens, vagy folyamatosan látjuk a következményeit, hiszen olykor összetűzésbe kerülnek az FBI vagy a New York-i maffia erőivel.

A karakterek nagyszerű kidolgozására muszáj folyamatosan visszatérnem, hiszen szinte a kisebb mellékszereplők is remekül ki lettek alakítva, árnyaltak és valóságosak. A reakcióik, és a motivációik is be van mutatva, s ezáltal ismerjük meg jobban őket. Tulajdonképpen a sorozat Tony-nak a pszichiáternővel folytatott beszélgetéseire épül, de az évadok múlásával egyre kisebb teret kap, de ezt nem feltétlenül tartom nagy bajnak. Az elején még jól látszódott a kontraszt az elmesélt és a való világ között, de egy idő után feleslegessé is vált.

Az első 5 évad egyenként 13-13 részből állt, amely alatt nagyszerűen el tudtak mesélni mindent. Ugyan az epizódok tovább tartottak, mint a szokásos 40-42 perc, többször volt egy órás is, de ez nem lett zavaró, vagy unalmas. Végig sikerült fenntartani a figyelmet, hiszen az izgalmakat és a feszültségeket kellő arányban adagolták. Végig éreztem a minőségi megvalósítást, mind a párbeszédekben, mind az eseményekben. Mindig megtalálták, hogy hol van a végpont az adott jelenetben, s nem raktak mellé felesleges és időhúzó perceket. A logikus felépítésű jelenetekben nem nézték hülyének a nézőt, ami kimondottan nagy előnyére van a sorozatnak.

A 6 évad eltért a többitől, ugyanis a szokásos epizódszámot növelték, és 21 részes lett az évad (bár a 12. és a 13. rész sugárzása között eltelt majdnem egy év). Ezt a lépést nem egészen értem, hiszen végében még bőven lett volna potenciál egy különálló évadra, így sajnos a minősége megsínylette egy kicsit. Az utolsó részeket kapkodósnak és sietősnek éreztem, mintha a maradék ötleteket mind bedobták volna, és gyorsan meg is oldották volna. Volt szál, mely szerintem többet érdemelt volna (New York-i incidens), de az utolsó évad is kerek egész, melyben a fura (de annál jobb) sorozatzárás feltette az i-re a pontot.

A zenét végig jól eltalálják a sorozatban. Az epizódvégi jelenetek, illetve a stáblisták alá a hangulathoz tökéletesen illő zenéket raknak, melyek minden epizódot jobbá tesznek. A színészek végig remekelnek, a családfő James Gandolfini főleg, de felesége, Edie Falco, vagy lánya, Jamie-Lynn Sigler is végig jó. A többiek is mind megérdemelnek említést, mint Michael Imperioli (Chris), Lorraine Bracco (Dr. Melfi), Tony Sirico (Paulie), Dominic Chianese (June bácsi) vagy éppen a tipikus gengszterkinézetű Steve Van Zandt (Silvio).

Nehéz meghatározni a sorozatot, hiszen még a kisebb pillanatok is kitűnően lettek megírva, de a fináléig minden együtt volt a tökéletes szórakozáshoz. Nekem a kedvenc évadom a 3. és az 5., mindkettő rendkívül erősen és jelentősen van jelen a sorozatban, bár ez elmondható lenne mindegyikre. Mindenképpen megéri a rászánt időt, s szerintem még senki nem csalódott, aki végig nézte. Nekem mindenképpen 10/10 pontos, másfelől az újranézési lehetőség is magas, biztos, hogy végig fogom még nézni.

Reklámok

One response to “Maffiózók – a minőségi gengsztersorozat

  • Ekoz

    Azt hiszem a Maffiózók volt az első sorozat ami a kedvencemmé lett. Én tévében kezdtem el nézni aztán a 4.évadtól már jött a darálás. A 3.évadra már alig emlékszem, de azt tudom, hogy az 5. veszettül jó volt. A 10/10 pont mindig erősen hangzik, deitt azért van valami mögötte, ami miatt nem tudok nagyon tiltakozni. Tényleg mindenkinek ajánlom legalább bepróbálás szinten.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: